Márai Sándor: A pók

2022. július 24., 12:37 , 1117. szám

Az idő hidegebb lesz. Mind meghaltak,

Kiket szerettél. Köd fedi a holdat,

Kutyád öreg már, rekedten csaholgat.

Halott fekszik a hóban. Vére alvadt.

 

A szó csak szó, a hús csak hús, az álom

Köd és zavar. A puszta földre ülj le.

Dallamaid a vad szél hegedülje,

S te hallgass. Élj, mint pók a pókfonálon.

 

 

Olyan költeményt olvasunk, melynek szerzője mintha leélte volna már az életét. Mintha összefoglalná e leélt élet lényegét, és mintha valóságosan a halál előtt állna.

De mi tudjuk, hogy ez nem így van: A pók szerzőnknek az Ég és Föld című kötetében található, amely mű pedig 1942-ben jelent meg, abban az évben, mikor Márai Sándor a legnagyobb sikereket érte el. Élete delén járt, sorra jelentek meg darabjai, könyvei, például ekkor látott napvilágot A gyertyák csonkig égnek című regénye is, amely aztán meg sem állt a világhírnévig.

Akkor vajon mit kívánt összefoglalni A pók – ez a rövidke vers –, az Ég és Föld című kötet záró részeként? A válasz az, hogy nem foglalt össze semmit, hiába áll a könyv leghangsúlyosabb helyén (amely könyv – egyébként – lírai rövidpróza-gyűjtemény).

Ez a vers előrevetítette szerzőnknek azt a fontos érzetét, hogy az ember Égi és Földi összekapaszkodottságának szerves egysége – a lélek és az anyag egyesült titka – egyszer csak részeire hull. Egy leélt élet végén már „a szó csak szó, a hús csak hús, az álom köd és zavar” lesz csupán. Mert Márai azt is vallotta egy másik könyvében, hogy „az író rendelkezik egyfajta előrelátó képességgel”, amely – „műalkotás formájában” – megmutatja ezt a ránk köszöntő valóságot...

Penckófer János