Katonaköteles személy kiutazása rokkant kísérőjeként hadiállapot idején

2022. július 25., 09:56 , 1117. szám

„Rokkant testvéremet szeretném külföldre vinni gyógykezelésre. Mivel katonaköteles vagyok, aggaszt, hogy milyen engedélyek szükségesek ahhoz, hogy elkísérhessem őt. A közösségi médiában azt beszélik, a törvény egyet ír, a határőrök mást követelnek.”

– Érdemes felidézni a határátlépés szabályait (Правила перетину державного кордону громадянами України, затверджені ухвалою Кабінету Міністрів України від 27 січня 1995 р. № 57). A szabályzat 2.1-es pontja a következőket írja arról, kik kísérhetik el az I. és II. rokkantsági kategóriába tartozó személyt külföldi útjára:

1. az I. vagy II. rokkantsági csoportba tartozó személy utazhat egyik vagy mindkét szülője kíséretében, akik eltartják őt, esetleg elkísérheti a házastársa, felnőtt fia/lánya, azok felesége/férje – ha rendelkezésre állnak a családi köteléket és a rokkantságot igazoló dokumentumok;

2. az I. vagy II. rokkantsági csoportba tartozót – vagy más, állandó ellátásra szorulót – elkísérheti útjára az ellátásáról gondoskodó személy (amennyiben dokumentumokkal – igazolvány, igazolás – bizonyítható, hogy a gondozásért kompenzációban, támogatásban, pótlékban részesül, illetve a rokkantságot igazoló okmányokat is felmutatja);

3. a bíróság által cselekvőképtelennek nyilvánított rokkantsággal élő személy utazhat gyámja kíséretében (amennyiben a bíróság gyám kijelöléséről határozott), ha viszont nem jelöltek ki számára gyámot, elkísérheti az egyik felnőtt családtag (ha rendelkezésre állnak a családi köteléket és a rokkantságot igazoló dokumentumok);

4. az I. vagy II. rokkantsági csoportba tartozót – vagy más, állandó ellátásra szorulót – elkísérheti annak az intézménynek (tulajdonformától és alárendeltségtől függetlenül) a munkatársa, amelyben él/tartózkodik.

Az Állami Határőrszolgálat weboldalán elérhető tájékoztatás ugyanezeket közli az I. vagy II. rokkantsági csoportba tartozó személy és kísérője kiutazásáról, illetve a megkövetelt dokumentumokról.

Mint látható, az esetek két nagyobb csoportra oszthatók: a rokkantsággal élőnek vagy a hozzátartozója a kísérője (szülő, házastárs, gyermek, gyermek házastársa), vagy a gondozását végző kívülálló személy.

Hozzátartozó esetében a törvény szerint a határátlépéshez szükség van a rokkantságot igazoló igazolványra vagy okmányra, valamint a rokkant és kísérője rokoni kapcsolatát igazoló dokumentumra.

Ha a rokkantat a gondozója kíséri el, szükség van a dokumentumra, amely bizonyítja, hogy a gondozásért kompenzációban, támogatásban, pótlékban részesül, illetve a rokkantságot igazoló okmányokat is fel kell mutatni.

Ha – mint állítja – a közösségi médiában megjelenő hír­adásokból ítélve előfordul, hogy a határőrök a hozzátartozóktól is megkövetelik azt a dokumentumot, amely igazolja, hogy a rokkant állandó gondozásáért kompenzációban, támogatásban részesülnek, illetve a II. csoportos rokkantak esetében néha pótlólagos igazolást kérnek arról, hogy állandó gondozásra szorulnak, az valóban megnehezítheti az utazást. Miután a határőrszolgálat tudomásom szerint nem nyilatkozott e vitás kérdésekről, a közösségi média híradásait pedig nem áll módomban ellenőrizni, azt tartanám célravezetőnek, ha a legrosszabb eshetőségre felkészülve vágnának neki a határnak, azaz lehetőség szerint gondoskodjanak a rokkantellátásért járó támogatás folyósítását bizonyító okmányról és – II. csoportos rokkant esetén – az állandó gondozás szükségességét alátámasztó igazolásról is. Ellenkező esetben fel kell készülnie arra, hogy a határon védi meg a saját és rokkant hozzátartozója jogait, érdekeit. Probléma esetén a határátkelőhelyről hívhatja a határőrség forróvonalát, tehet panaszt (írásban), illetve követelheti, adják írásba a határőrök, hogy megtagadják a határ átlépését. Ha írásba adják a határ­átlépés megtagadását, az ellen – az indoklás függvényében – a bíróságon lehet fellebbezni.

hk