Seidler Irma művész élettörténete

Elvesztett Ungvár

2022. augusztus 1., 16:27 , 1118. szám

Ez a történet a XIX. század közepén, az osztrák–magyar korszakban, Ungváron veszi kezdetét. Akkoriban a városban élt a gazdag zsidó Pollacsek család, amelynek számos neves leszármazottja volt: tudósok, politikusok, művészek. Néhányukról röviden szót ejtünk, de a legnagyobb figyelmet a fiatal képzőművészre, Seidler Irmára fordítjuk, akinek szerelmi története 1911-ben szinte le sem került a magyar lapok hasábjairól.

De nézzük sorban. Az ungvári Pollacsek család meglehetősen nagy volt. A XIX. század közepén Pollacsek Adolf és felesége, Zsófia (lánykori neve Schlesinger) öt gyermeket neveltek fel, akik mindegyike külön ágat hozott létre a családfán. A legismertebb közülük Mihály fiától származott. Vasúti mérnök volt, feleségül vette Wohl Cecíliát, az ismert vilniusi rabbinológus, Adolf Wohl (az első orosz nyelvű zsidó imagyűjtemény szerzője) lányát. A házaspár budapesti, Andrássy utca 2. szám alatti lakásukban irodalmi szalont alakított ki, ahol mindig sok fiatal író, költő és filozófus fordult meg. A háziasszonyt Cecil mamának nevezték, mert jelentős támasza volt a tehetséges fiataloknak. 1904-ben Pollacsek Mihály és Cecília magyarosították vezetéknevüket, így Polányi család lettek. A házaspár egyik fia, Polányi Mihály orvos volt, később fizikai és kémiai tudományokat kezdett tanítani a Manchesteri Egyetemen, ahová családjával együtt költözött át. Fia, Polányi János (ismertebb nevén John Charles Polanyi) azonban még tovább ment – 1986-ban elnyerte a kémiai Nobel-díjat.

És most térjünk vissza a XIX. századba Pollacsek Adolfhoz és Zsófiához. Mérnök fiuk, Mihály mellett egy lányuk született, Vilma, aki felnőtt korában Seidler Lipót felesége lett. Ez az úr nem helybéli volt, Sziléziában született, még fiatalként Bécsbe utazott, ahol egy hitelintézetben dolgozott. Onnan került 1881-ben Ungvárra, a jelek szerint felkérést kapott, hogy vegye át a malom vezetését (amely egykor a Kis-Ungon működött, a víz erejét kihasználva készítettek lisztet). Valószínűleg amikor idejött, találkozott Pollacsek Vilmával, feleségül vette, és letelepedett abban a városban, amely az otthonává vált. A malom működtetésében a Pollacsek család is részt vett, legalábbis ez a következtetés vonható le abból, hogy a magyar iparosok 1892-es névjegyzékében a magyar malom tulajdonosai között szerepel Pollacsek Zsófia (vagyis Vilma anyja) és veje, Seidler Lipót.

Pollacsek Zsófia 1898-ban halt meg, ezután Seidler Lipót csak a malom bérlője volt, és a vállalkozást igazgatta. Gazdag ember volt – 1899-ben ő volt Ung megye 13. legnagyobb adófizetője. Feleségével, Vilmával hat gyermeket neveltek fel: Adolfot, Matildát, Emmát, Irmát, Pált és Ernőt. A legidősebb, Adolf 1902-ben hunyt el Budapesten. Az Ung c. helyi újságban megjelent rövid nekrológ szerint a fiatal mérnök hosszan tartó betegség után halt meg, egy másik forrás viszont arról számolt be, hogy Adolf elmebeteg volt, és öngyilkos lett: kiugrott annak a kórháznak az ablakából, ahol tartották. Később még két Seidler gyerek vetett véget önszántából az életének: Emmi megmérgezte magát, Irma pedig egy hídról a Dunába ugrott. Ernő élete is tragikus volt: az első világháború idején fogságba esett, Oroszországban magáénak érezte a kommunizmus eszméit, aktívan támogatta Kun Bélát, majd amikor a Tanácsköztársaság gondolata meghiúsult, a Szovjetunióba menekült. 1938-ban (más adatok szerint 1940-ben) letartóztatták és agyonlőtték. Mindezek a tragédiák a gyermekek életében apjuk, Lipót 1905-ös halála után következtek be. Seidler Lipótot Ungváron temették el, majd felesége, Vilma a gyermekeivel együtt végleg elhagyta a várost, és Budapestre költöztek.

Apja halálakor Seidler legkisebb lánya, Irma már hivatásos művész volt. A Bécsi Iparművészeti Iskolában tanult, ami akkoriban elég merész tett volt egy nő részéről. Tanulmányait Budapesten, Münchenben és Firenzében folytatta. 1902-ben Irma Nagybányára (Baia Mare, Románia) költözött, ahol szabadiskolába járt. Ottani tanára Ferenczy Károly mellett Réthy Károly, leendő férje volt.

1910-ben az Ung című lap a város szülöttének, Seidler Irmának a sikerét emlegette, ahol leírták, hogy fiatal művészünk a második budapesti kiállításon mutatta be alkotásait a Művészek Házában. Portrék mellett táj-, illetve életképeket, alakos kompozíciókat is festett. Irma festményeit a művésztársadalom nagyon pozitívan fogadta, és a budapesti lapok is felfigyeltek különös kifinomultságukra. 1911 májusában a 28 éves Irma öngyilkos lett, amikor a Margit hídról a Dunába ugrott. Mi volt az oka egy tehetséges, nagyon ígéretes festőművész és grafikus ilyen tettének? Minden magyar lap találgatott és pletykált erről, nemcsak abban az évben, hanem még a 1970-es években is, amikor ismét felbukkant a sajtóban ez a történet.

A XX. század elején, 1907-ben Seidler Irma megismerkedett egy nála kissé fiatalabb joghallgatóval és kezdő íróval, Lukács Györggyel (Löwinger György Bernát). Érzések alakultak ki közöttük, amelyek csupán levelezésben merültek ki. Lukács messziről imádta Irmát, de nem mert kapcsolatba lépni vele. Amikor egy időre elhagyta Magyarországot, Irma románcba kezdett György barátjával, Balázs Bélával. Irma ezzel a fiatalemberrel sem jött ki, így hamarosan feleségül ment tanárához, az akkoriban jól ismert művészhez, Réthy Károlyhoz. Azt pletykálták, hogy bosszúból tette egykori szeretője miatt, és épp a boldogtalan szerelem miatt lett öngyilkos. De egyes források azt állították, hogy ez a szerető Lukács György volt, mások pedig azt, hogy Balázs Béla.

A korabeli újságok így írták le az esetet. Éjfélkor egy nagyon elegánsan öltözött nő jelent meg a budapesti Margit hídon. Megállt a híd közepén, levette a kabátját, letette az esernyőt és a kézitáskát, majd ezután a vízbe vetette magát. A hídőr és a vámos ezt látta, kiáltozásukra azonnal kihajózott egy mentőcsónak a Duna közepére, de a mentősök nem találták meg. Az öngyilkos személy azonosítása végett kinyitották a hídon hagyott táskáját, melyben megtalálták a Városligeti fasor 20-as házának tervrajzát, egy Léderer Emma (Irma testvére) nevére szóló postai számlát, Balázs Béla névjegykártyáját és egy levelet, amelyben valaki arra kéri Irmát, hogy ne délután, hanem szombaton jöjjön, hat és hét óra között.

A rendőrség nyomozást indított, és megállapította, hogy az öngyilkos nő Seidler Irma, Réthy Károly művész felesége volt. Két héttel az eset előtt Károly Budapesten hagyta feleségét, és Nagybányára ment, hogy egy festményen dolgozzon. Irma egyedül élt a házaspár Oszlop utca 27. szám alatti lakásában, gyakran látogatta meg barátait és vett fel kisebb munkarendeléseket. Aznap Irma reggel elment otthonról, nagybátyjánál, Pollacsek Károlynál ebédelt, majd onnan egy barátnőjéhez ment, akiről éppen portrét festett. Fél nyolckor Irma megjelent egy koncerten a Nemzeti Szalonban, jó hangulatban volt, barátaival beszélgetett (köztük volt Balázs Béla is), zenét hallgatott. A koncert után nem akart elmenni vacsorázni a társasággal, és megkérte Balázs Bélát, hogy kísérje haza. Éjfél körül Balázs visszatért a társasághoz, mondván, hogy elkísérte Irmát.

Az akkori újságok azt feltételezték, hogy Irma idegösszeomlás miatt lett öngyilkos, mert néhány családtagjának mentális egészségügyi problémái voltak, és maga Irma is néhány éve egy szanatóriumban töltött bizonyos időt, hogy megerősítse idegeit. Irma nagy­bátyja, Pollacsek Károly ügyvéd a fővárosi Est című lapnak azt mondta, Irma független és erős nő volt, így ha gondjai lettek volna a férjével, azonnal elvált volna tőle. „Irma az utolsó napján járt nálunk, remek hangulatban volt, aztán este elment egy koncertre. Két régi barátja kísérte őt haza, de ő a híd előtt megkérte őket, hogy térjenek vissza, és jómaga felszállt a villamosra. A Margit híd közepén a nő leszállt, és elkövette a szörnyű tettet, valószínűleg pillanatnyi idegrohamában. Az utóbbi időben nagyon ideges volt, még egy svájci szanatóriumban is töltött egy kis időt. Mindannyiunkat megdöbbentett ez az eset, de a legnagyobb csapást a férje számára jelentette” – mondta Irma nagybátyja.

A művésznő holttestét néhány nappal később találták meg, sok kilométernyire Budapesttől, Dunaadony kisváros határában, a vízben. Egyes hírek szerint rokonai azonnal odamentek, de nem találták ott Irma holttestét, mert a helyi hatóságok már eltemették Irmát. Azt mondták, csak a megmutatott ruhákról ismerték fel a művésznőt. A második (számunkra hihetőbbnek tűnő) változat szerint Irma holttestét Budapestre szállították, ahol népes ceremónia keretében kísérték utolsó útjára a fiatal művésznőt.

Miért jelent meg ez a történet újra a sajtóban a hetvenes években? Az tény, hogy Seidler Irma halála óta eltelt idő alatt plátói szerelme, Lukács György világhírű filozófussá és a marxizmus teoretikusává vált. A kutatók tanulmányozni kezdték életrajzát, és megállapították, hogy egyik első ikonikus művét Seidler Irmának ajánlotta. Lukács állítólag bűnösnek érezte magát Irma halála miatt, megdöbbent tettén, és még az életét is átgondolta. A filozófussal egyetlen interjút találtunk, amelyben Irmát említette, mondván, ezt az érzést nem nevezné szerelemnek, de azt is elismerte, hogy a nő 1907–1911-ben óriási hatással volt az életére.

Balázs Béla, aki valószínűleg utoljára látta élve Seidler Irmát, később híres költő és filmes forgatókönyvíró lett. 1949-ben halt meg, és életében kétszer kötött házasságot. Irma törvényes férje, Réthy Károly pedig nem érkezett teljesen kibontakoztatni a tehetségét. Részt vett az első világháború legszörnyűbb csatáiban, fogságban is volt. Amikor hazatért, megnősült és újra festeni kezdett, majd lebénult. A művész 37 évesen halt meg agydaganat következtében.

Tetyana Literáti: Pro Zahid/

Rehó Viktória