Aratási körkép: Siralmas helyzet

2022. augusztus 5., 16:28 , 1119. szám

Az idei tavasz nagy része, s különösen a nyár eddig eltelt két hónapja emberemlékezet óta nem látott aszály jegyében telt el. A kiszáradt talaj és a szomjazó növények, köztük az aratásra váró kalászosok, valamint az azokat termesztő gazdáink hónapokig hiába várták az életadó, a talajt vízzel feltöltő esők megérkezését. A jórészt a megnövekedett szén-dioxid-kibocsátás által előidézett s a szélsőséges időjárási jelenségeket, így az aszályokat is felerősítő globális felmelegedés Kárpátalja gabonatermő vidékeit sem kímélte. Milyen termés lett, illetve várható a gabonafélékből szűkebb pátriánkban? Erről és az ehhez kapcsolódó kérdésekről beszélgetett el lapunk munkatársa Molnár Ádámmal, a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány falugazdászával.

– Hol tart a kalászosok betakarítása?

– Ha visszatekintünk az elmúlt néhány évre, észrevehetjük, hogy a betakarítás évről évre csúszik. A gabonatermesztők nagyjából tíz évvel ezelőtt rendszerint már júliusra végeztek a kalászosok betakarításával, mára viszont ez a trend olyan mértékben megváltozott, hogy bár már elérkezett az augusztus, még mindig vannak betakarítatlan területek. A búzafélék csak július közepére kerültek érett (kellően száraz), tárolásra alkalmas állapotba. Ennek oka egyrészt a klímaváltozás, mely évről évre szélsőséges időjárást produkál nemcsak vidékünkön, hanem egész Európában. Kárpátalján is megfigyelhetjük, hogy a betakarítás még javában folyik, az árpa aratását is csak június végén kezdték meg a gazdák, míg a búza teljes érettségére nyár közepéig várni kellett. Általánosságban elmondható, hogy több tábla van már betakarítva, mint amennyi „a lábán van”, de még messze az aratás vége. Igaz, az árpa aratása már véget ért, sőt a tritikálé és a búza betakarítása is a végéhez közeledik, még néhány hét, és a gazdák az utolsó táblákat is learatják. Sok helyen pedig aratásra érett állapotban van a zab, melyet reméljük, nem tesznek majd tönkre az esetleges esőzések és a szeles időjárás.

– Mennyire viselte meg az idei aszály a gabonaféléket? Mekkora gondot okozott a gazdáknak az üzemanyag, a műtrágya, a gyomirtók és a növényvédő szerek magas ára?  Miként hatott mindez az aszállyal együtt a termesztés jövedelmezőségére, és hogyan tudják értékesíteni a termelők a terményt?

– Ilyen száraz esztendőt, mint a 2022-es év, még nem tapasztaltunk. A közelmúltban, valamikor 2008–2009 volt közel azonos mértékben aszályos időszak vidékünkön, amikor is a kaszálók és a későn, tavasz végén elvetett vetések száradtak el a csapadék hiányában. Az idei év nagyon nehéz lett, és a termelőknek nehéz körülményekkel kell/kellett megküzdeniük. Szó szerint siralmasak a terméseredmények. Még valamivel jobbak születtek az ungi, beregi régiókban: árpából 2-3 tonna/ha, búzából 3-5 tonna/ha, zabból 2,5-3 tonna/ha, tritikáléból 4-5 tonna/ha. A tiszaháti részen viszont ennél jóval súlyosabb a helyzet: közel feleannyi termett meg ezekből az éltető gabonafélékből, mint a fentebb említett területeken. Ha végiggondoljuk a termelők helyzetét, nem nehéz összerakni a jövő kilátásait. Sok kistermelő fogja feladni a kalászosok termesztését a jövedelmezőség hiánya, a kilátástalanság és a bizonytalan gazdasági helyzet miatt. Már az elmúlt évben is az inputanyagok árának a 2,5-3-szoros megnövekedésével kellett megbirkózniuk a gazdáknak. A háború kitörése után ezek tovább drágultak. A magas üzemanyag- és alkatrészárak, a munkaerőhiány pedig tovább nehezítik a termelés folyamatát, melyre a rendkívüli aszály ráteszi a pontot. S mire a betakarításra kerülne a sor, a termést nem lehet eladni, vagy jóval önköltség alatt kell eladniuk a termelőknek a nehezen, foggal-körömmel összekapargatott termést. A betakarítás kezdetén alig lehetett jót hallani a gabonafelvásárlásról, Belső-Ukrajnából 1,5-2 hr/kg-os búzaárról szereztünk tudomást. S bár mára az árak kissé javultak, és felvásárlók is akadnak, de csak 4-6 hr/kg értékben veszik át a búzát, a tritikálét. Ez az ár az előző évekhez képest alacsonyabb, s ehhez ráadásul hozzájárul az a tény, hogy a termésátlagok 50–70%-kal csökkentek, így a jövedelmezőséget elfelejthetjük. A termelők igyekeznek raktározni, betárolni és várni a jobb kilátásokat, mert aki a jelenlegi árak mellett el is tudja adni a terményét, annak az így befolyt összegből még az új vetésre sem futja.

– Hogyan tudták a gazdák kivédeni a kórokozók és kár­tevők kártételeit?

– Ha visszaemlékszünk az elmúlt pár hétre, bizony, messziről nézve szép búzatáblákat láthattunk. De hiába volt szép a szalma, ha a kalászok aprók, sok esetben elszáradtak, szemhiányosak lettek. A szalma mérete kielégítő az aszályhoz képest, gyomok alig mutatkoznak, tehát arra következtethetünk, hogy megfelelő volt a gyomszabályozás, sőt a tápanyag-utánpótlás is, csak a csapadék hiányzott.

A gazdák már a háború kitörésekor tudták, hogy nehéz idők jönnek, s mindent meg kell tenni azért, hogy kenyér legyen az asztalon, mert enni kell a népnek. Ám arra nem gondoltunk, hogy a kiszállítás útvonalai meg fognak akadni, át fognak szerveződni. S mivel túltermelés van az országban, az export lassú, akadozik, a gabonafélék ára pedig igen alacsony a nyugati országokhoz képest.

Az aszály a gombafertőzéseknek nem kedvezett, viszont találkozni lehetett egy-egy búzatáblával, ahol az üszöggomba megjelent, s szinte feketére változtatta a kombájn utáni porfelhőt. Bizony, az ilyen termés kárba vész, a jószágok sem fogyaszthatják el. Ezért mindig gondolnunk kell a megelőzésre: csávázott magot vessünk, sőt ajánlatos a gombaölős permetezés is, függetlenül attól, hogy aszályos vagy csapadékos a kalászérés időszaka. A kártevők is hellyel-közzel megjelentek, a zab estében a vetésfehérítő, míg a búzánál a gabonatripsz okozott károkat, ami deformált szemek képében mutatkozott meg. Azok a termelők, akik odafigyeltek a kártevőkre, a termelés folyamatában jó minőséget tudtak előállítani, viszont a mennyiséget nálunk a minőség nem pótolja.

– A „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány tud-e segítséget nyújtani a szemeseket termesztő gazdáknak, farmereknek?

– Az alapítvány szaktanácsadó hálózata természetesen a háborús helyzetben is minden hozzánk forduló termelőnek kész szakmai, gyakorlati segítséget nyújtani. Elsősorban úgy, hogy ellátogatunk a helyszínekre, és szaktanácsadással segítünk a gazdáknak, illetve telefonos konzultációkkal sietünk a segítségükre.

Lajos Mihály