Mükéné világa

Hellász első fénykora

2022. augusztus 9., 14:54 , 1119. szám

Görögország, civilizációnk egyik bölcsője már a kőkorszakban is lakott föld volt, a hellének viszont csak Kr. e. 2200 és 1900 között, a középső bronzkor kezdetén vándoroltak be kelet felől, minden bizonnyal Kis-Ázsiából a görög szárazföldre, valamint az Égei-tenger és a Jón-tenger szigeteire. A betelepülés időszakából, majd az azt követő évszázadokból csupán szegényes házak, illetve sírok maradtak fenn. Kr. e. 1600 körül, a késői bronzkor hajnalán azonban hatalmas gazdasági-társadalmi fejlődés indult be, s teljes pompájában kibontakozott a mükénéi civilizáció, mely elhozta az ősi Hellász első fénykorát.

Görögország ekkoriban (és még nagyon sokáig) nem alkotott egységes államot. Több királyság osztozott a területén, melyek legfejlettebbike a Peloponnészoszi-félszigeten elterülő, Mükéné székhelyű Mükénéi Királyság lett, s róla nevezték el a késői bronzkor görög civilizációját. Ennek gyors felvirágzását elsőként az említett városban feltárt uralkodói aknasírok elképesztő gazdagsága jelzi. A Kr. e. XVI–XV. századi, földbe mélyesztett sírokban kerámiákra, gyönyörű arany- és ezüstedényekre, mívesen megformált aranydiadémokra, illetve arany ékszerekre, az uralkodók arcvonásait megörökítő arany halotti maszkokra leltek, s rengeteg fegyvert is találtak: lándzsa- és nyílhegyeket, késeket, kardokat, valamint díszes tőröket, mely utóbbiak pengéjét sötétebb színű bronzcsík berakással, majd a bronzcsíkokat csata- és vadászjeleneteket ábrázoló arany-, illetve ezüstberakásokkal ékesítették. A fegyverek sokasága pedig jelzi: az itt nyugvó királyok egyúttal hadvezérek is voltak. A pompás sírmellékletek a különböző kézművesmesterségek magas színvonalát bizonyítják.

A Kr. e. 1500-tól Kr. e. 1400-ig tartó időszak a civilizáció kibontakozásának a kora volt. A mükénéiek másoktól is tanultak, főleg a minószi Krétától: onnan vették át a hieroglifikus írást, valamint a nemcsak politikai, hanem gazdasági központokként is működő paloták, a palotagazdaságok eszméjét, így a minószi után kialakult a mükénéi palotakorszak, mely Kr. e. 1400-tól Kr. e. 1200-ig élte virágkorát. Ám a görög paloták – a mükénéi, a püloszi, a thébai, a tirünszi stb. – merőben különböztek a krétaiaktól. Központi részükben egy oszlopcsarnokon, majd az előszobán áthaladva lehetett belépni a pompás trónterembe, melyet folyosók és kisebb helyiségek, köztük élelmiszer- és egyéb raktárak öveztek, s mindezek fölött helyezkedtek el az emeleti termek. A falakat élénk színű freskókkal ékesítették, melyek vadász- és csatajeleneteket, királyi trónt őrző griffeket, díszes ruhájú udvarhölgyek menetét, lantot pengető énekmondót ábrázolnak. Egy mükénéi szentély falán istennőket vagy papnőket ábrázoló freskó látható. A szentélyekben természetesen istenek és istennők szobraira is rábukkantak, az utóbbiak faragott ékszereket is „viselnek”, előttük viszont valódi ékszereket is találtak, ami arra utalhat, hogy talán a szertartások előtt felékszerezték a szobrokat.

Több palotában gondosan megépített vízvezetékeket is felfedeztek. A városok között pedig – a feltárások tanúsága szerint – kövezett utak kanyarogtak. A mükénéi civilizáció városait különben – a minósziakkal ellentétben – fenséges kő védőművek övezték. Mükénét is roppant kőhasábokból egyberótt hatalmas fallal vették körül, melynek főkapuja fölött két, egymással szemben álló, ágaskodó oroszlánt ábrázoló dombormű ékeskedik, s erről kapta közismert nevét a híres oroszlános kapu. Ugyancsak nevezetes a tirünszi fellegvár is, melynek falai 10 méter magasak, öt méter vastagok, és egyenként 13 tonnás hatalmas kőtömbökből épültek fel, Glá kőfala pedig három kilométer hosszan kanyarog. A monumentális építmények mellett azonban a kisplasztikához is nagyszerűen értettek a mükénéiek: méltán híresek a díszes ládikákat ékesítő csoda szép elefántcsont berakásaik. Gyönyörű szobrokat is faragtak e nemes anyagból.

A mükénéi civilizáció szoros kapcsolatban állt hozzá közel, sőt tőle távol eső területekkel is. Szinte mindenben önellátó volt, csak ónból, rézből, a luxuscikkek elkészítéséhez szükséges aranyból, borostyánból és elefántcsontból szorult behozatalra. Az ónt a Közel-Keletről, a rezet Ciprusról, Albániából, Etruriából, Szardíniából, a borostyánt közvetítő kereskedelem révén a Balti-tenger partvidékéről, míg az elefántcsontot és az aranyat minden bizonnyal – Egyiptom közvetítésével – Núbiából szerezték be. Legfőbb exportcikkeik pedig a fejlett technikával készült és szépen díszített kerámiáik voltak, köztük illatos olajokat tartalmazó kis korsók, melyek nagy keresletnek örvendtek a Közel-Keleten és a mediterrán térség középső részén. Emellett textíliákat s kismértékben fegyvereket is exportáltak. A Kr. e. XIII. sz. végén azonban tűzvészek, pusztítások sorozata érte a városok jó részét, a Kr. e. XI. század elején pedig végleg lehanyatlott a mükénéi civilizáció. Mi okozhatta az összeomlást? A franciaországi Toulouse-i Paul Sabatier Egyetem kutatói pollen­elemzésekkel arra a következtetésre jutottak, hogy ebben az időszakban sokáig aszály sújtotta a mediterrán térséget, viszont a thébai és a püloszi gazdasági feljegyzések bő termésekről számolnak be. Ugyanekkor került sor az ún. tengeri népek inváziójára, mely Görögországot is sújthatta. A későbbi, szintén ókori szerzők pedig a mükénéi királyságok belháborúit jelölték meg az összeomlás okaiként. Mindenesetre Hellászra ezt követően egy sötét kor szakadt, mely után a klasszikus korszak hozta el az újabb felvirágzást.

Lajos Mihály