Dolgos György 100 éves – „Soha nem kötöttem kompromisszumot”

Szeptember 16-án töltötte be a századik életévét Dolgos György Korláthelmecen. Bár a mozgás fájdalmakkal jár számára – szédül, egyensúlyzavarai vannak, a lába is csak nehezen tartja meg –, ottjártamkor egyedül, segítség nélkül kelt fel az ágyból és elmondta: „Az öregség keserves dolog, de hála Istennek, az eszem még jól van” – ez utóbbit pedig tanúsíthatom hosszú beszélgetésünk után.

Gyuri bácsi maga sem gondolta, hogy ilyen hosszú életű lesz, hisz fiatal korában megbetegedett, csonttuberkulózis miatt hajlékonyakká váltak a csontjai. Ezért nem végezhetett nehéz munkát, ugyanakkor jól ismerte és gyűjtötte a gyógynövényeket, mindig odafigyelt az egészségére és gyógyította magát. Az ágya melletti polcon kis fiolákban különböző gyógynövények oldatait tárolja most is. Mindig nyersen ette a gyermekláncfüvet, a rózsa szirmait, az almarügyeket, minden évszakban van olyan növény, amely fogyasztása szerinte hasznos az ember szervezete számára. „Ezek az igazi orvosságok, nem amit a patikákban lehet kapni” – mondja. Most is van szárított petrezselyemlevele, na meg kamillavirág is, amit csak úgy, szárazon szokott megenni – tudtam meg húga unokájától, Verbiás Erikától, akinek családjával él.

Gyuri bácsival nem most találkoztam először. 17 évvel ezelőtt felkerestem a Korláthelmec melletti hegyen lévő kis családi házában, ahol az akkor még csak 83 éves Dolgos György egyedül élt, gazdálkodott, szinte remeteként. A gyógynövényekről akartam kérdezni, amelyeket szorgosan gyűjtögetett a szép őszi időben, de végül a megjelent interjúban egy szó sem esett a gyógynövényekről. Jó ízű ribizliborral kínált és kérésemre mesélt az életéről. Végül a Rajk Lászlóval, az 1949-ben kivégzett magyar belügyminiszterrel kötött barátságáról szólt az Akit Rajk László tanított franciára című írás, amely 2005. október 28-án jelent meg lapunkban. Gyuri bácsi akkor elmondta, tudomása van arról, hogy Rajknak született egy fia, aki apja kivégzésekor még egyéves sem volt (az építész, politikus ifj. Rajk László), s amíg él, vele még szeretne találkozni – mondta, bízva abban, hogy az újságcikk megjelenése után felveheti vele valahogy a kapcsolatot.

Most, egy nappal Gyuri bácsi születésének századik évfordulója után elmondta, hogy sajnos ez a találkozó nem jött létre. Már nem is fog, hisz ifj. Rajk László 2019. szeptember 11-én elhunyt.

De miért is volt annyira fontos a most 100 éves Dolgos György életében az egykori kommunista belügyminiszter? Gyuri bácsi hosszú életének fontos epizódjai között újra szívesen elmeséli. 1922. szeptember 17-én született Nagylázon. Hatéves volt, amikor a szülei Korláthelmecen, a hegyen megvásárolták a kis házukat, ahol felnőttek a testvéreivel, és ahol nyolc évvel ezelőttig egyedül élt. Tizenkét éves volt, amikor Jehova tanúi lettek a szülei. A csehszlovák érában senki nem zaklatta őket hitük miatt, de 1941-ben, amikor Gyuri bácsi 19 éves lett, két korláthelmeci társával, Csicsák Józseffel és Szmoják Lajossal megtagadták a leventekiképzést. A helyi leventeoktató feljelentése és két helyi fiatal hamis tanúvallomása miatt négy hónapig ült vizsgálati fogságban Debrecenben, egy magánzárkában, ahol a vékony testalkatú fiú megfázott és tbc-s lett. A tbc-baktérium megtámadta a csontjait is, ez a szörnyű betegség pedig megkeserítette későbbi életét. A debreceni bíróság felmentette, de hamarosan az ungvári megyeháza pincéjébe került, ugyanis Jehova tanúi nem katonáskodnak, nem ölnek embert semmilyen cél érdekében. Ungváron családjának távoli rokona, Köszörű Károly főszolgabíró is nagyon gonosz módon viszonyult hozzá – meséli –, így a budapesti kúriára került az ügye. Az eljárás ideje alatt a fővárosi „toloncházban” raboskodott válogatott bűnözőkkel együtt. Ott nagyon sanyarúak voltak a körülmények. Végül 60 hittársával közösen a Kistarcsai Központi Internálótáborba került, ahol más politikai foglyokkal együtt raboskodtak. Így került közös cellába a spanyol polgárháborúból hazatért Rajk Lászlóval, körülbelül egy évre. Dolgos György betegsége a sanyarú körülmények miatt is kezdett elhatalmasodni, kezdett a teste összeroskadni. Rajk igyekezett mindenben segíteni a beteg fiút, neki adta kenyéradagját, ápolta, biztatta, lelkesítette, francia nyelvre tanította. Sokat beszélgettek, barátok lettek. 1946 után, mikor Rajk belügyminiszter lett Magyarországon, az egykor vele raboskodó Jehova tanúi Konrád országszolga vezetésével felkeresték, hogy engedményeket csikarjanak ki közösségük számára. Állítólag ekkor már arrogáns módon beszélt velük, de az első kérdése az volt a nagy tekintélyű kommunista vezetőnek: „Gyurika él még? Szeretnék vele még egyszer találkozni.” A magyarországi testvérek felkérték az ekkor már a Szovjetunióhoz csatolt Korláthelmecen élő Dolgos Györgyöt, hogy írjon levelet a belügyminiszternek és próbálja előmozdítani ügyüket. Gyuri bácsit ekkor már a KGB zaklatta hite miatt, félt és halogatta a levélírást. Jótevőjét, Rajkot pedig 1949-ben, negyvenéves korában egy koncepciós per végén, már mint a Magyar Népköztársaság külügyminiszterét, társaival együtt kivégezték. Gyuri bácsit még most is bosszantja, hogy akkor nem igyekezett felvenni egykori cellatársával, megmentőjével a kapcsolatot. Ő is szeretett volna vele még egyszer találkozni. Ma is pontosan emlékszik, milyen vitákat folytattak világnézeti kérdésekről a kommunista, ateista rabtársával, akire egy nyitott, érdeklődő, nagy műveltségű emberként emlékszik.

Nem volt könnyű Jehova tanúinak a helyzete a szovjet időszakban sem. Gyuri bácsinak gyakran kellett találkoznia a KGB embereivel, akik nem bántak vele kesztyűs kézzel. Máig emlékszik a szovjet titkosszolgálat egyenruhában lévő, magas rangú tisztjének a nevére, aki kihallgatásakor azt mondta neki: „Te agitálsz, propagálsz? Megöllek, mint egy kutyát!” Egy milicista viszont figyelmeztette, hogy otthon éjszaka, ha ugat a kutya, ne menjen ki, mert helyi, falusi pribékekkel megbeszélte a „beszpekás”, hogy öljék meg. Ugatott is a kutya, de ő bezárkózott, éjjel nem ment ki. Hat évig dolgozott őrként a szovjet korszak kezdetén, azóta rokkantnyugdíjas. Szüleit eltemette, majd kilencvenkét éves koráig egyedül élt a Kishegyen, a falu felett, de akkor szédülni kezdett, nem tudta már ellátni magát, azóta él 18 éve elhunyt húgának lányával és unokájával, illetve az unoka családjával.

Gyuri bácsit nem lehetett megfélemlíteni, egész életében hirdette Isten igéjét mind a mai napig. A Mindenható pedig megtartotta száz éven át. Mint mondja: „Soha nem kötöttem kompromisszumot. A hit, a meggyőződés tartást ad az embernek.”

Badó Zsolt