Szőlészek-borászok – jobb időkre várva

Teli hordók, lecsökkent borturizmus…

2022. szeptember 25., 16:08 , 1126. szám

A Bereg-vidék Kárpátalja egyik legjelentősebb hagyományokkal bíró borvidéke. A szelíden hullámzó hegyek lejtőin már hosszú évszázadok óta szőlőt érlel a napsugár, a nemegyszer igen ódon pincékben pedig tölgyfahordókban forrnak ki a zamatosabbnál zamatosabb borok öregbítve e táj hírnevét. De milyen helyzetben is vannak jelenleg az itteni szőlészek-borászok?

– Öt hektár szőlővel, három négyszáz éves pincével, három traktorral és permetezőgéppel rendelkezem – mutatja be gazdaságát a beregszászi Nagy László. – Kizárólag borszőlőket termesztek: cabernet sauvignont, merlot-t, blauburgert, cserszegi fűszerest, muscat ottonelt, Irsai Olivért, olaszrizlinget, sárga muskotályt, piros traminit. Négyezer tőkém van, s egykarós módszerrel termesztem a szőlőt, a kordontőkék közt egy méter, a sorok közt pedig két méter a távolság. 2005-től foglalkozom borturizmussal, ami a termálforrásokat, az idegenforgalmi látványosságokat, így a várainkat, valamint a sajtbemutatókat magába foglaló kárpátaljai turizmus egyik láncszeme. Főleg a különböző turisztikai cégek szervezésében Ukrajna hágókon túli területeiről érkező, a borok iránt érdeklődő turistáknak tartok bormustrákat, borkóstolókat, de kis számban külföldről – Magyarországról, Belorussziából, Angliából, Amerikából és Kanadából – is érkeznek hozzám érdeklődők. A beloruszok egy turisztikai cég szervezésében jönnek. Nyugatról pedig olyan idelátogató családok térnek be hozzánk, akiknek valamelyik családtagja kárpátaljai származású, de üzleti ügyben járó nyugati vállalkozók is jövögetnek.

– Tudjuk, hogy a hágókon túl inkább az édes borokat kedvelik. Hogyan viszonyulnak az itteni száraz borokhoz, változott-e a szokásuk napjainkban?

– Igen, már változik a tendencia. Úgy tíz éve kezdik értékelni a száraz borokat, de azért a nagy többségük még az édesekhez vonzódik, főleg az északon, Kijev, Harkiv környékén élők. Délen, Odessza, Lemberg környékén egyre többen szeretik a szárazakat. Míg a hozzánk betérő magyarországi turisták épp ezeket részesítik előnyben.

– Miként alakult a forgalom a kezdetektől napjainkig?

 – 2019-ig jelentős volt a forgalom. A Covid–19-járvány viszont kb. 80 százalékban lecsökkentette a turisták számát, a háború pedig további 5–10 százalékos forgalomcsökkenéshez vezetett.

– Milyen hatással volt az idei időjárás a szőlőjére?

 – A szőlő olyan növény, amelyik szereti a száraz évjáratot, kevés csapadékkal, sok napsütéssel. Jó telünk volt, megfelelő mennyiségű hóval, esővel. Tavasszal is kedvezett az időjárás a szőlőnek. Majd jött egy nagyon meleg és nagyon száraz nyár, akkor, amikor már kezdett érni a szőlő, így gyönyörű termésem lett, melynek a mennyisége is nagy, és a minősége is jó, a cukortartalma magas. Talán csak a léállomány kevesebb, mint általában szokott lenni, de ez nem okoz problémát. A korai fajták szedése pedig már tart.   

– Hogyan oldja meg a növényvédelmet?

– Tagja vagyok a Kárpátaljai Magyar Borászok Szövetkezetének, mely egy növényvédelmi szakembert is alkalmaz, Barkaszi Ferencet, s ő lát el minket tanácsokkal. A permetezőszereket pedig munkácsi és beregszászi szaküzletekben szerezzük be.

– Palackoznak is bort?

– Igen, méghozzá 0,75 literes, ún. bordeaux-i üvegekbe (minden üvegpalack más-más formával rendelkezik), és van egy speciális palackozóüzemünk.

– Mennyire jövedelmező most a borgazdaságuk?

– A jövedelmezőség nagyon visszaesett, sőt idén – kényszerűségből – tartályokat vettem, mert tavaly nem fogyott el annyi bor, hogy felszabadultak volna a hordók, közülük rengeteg még mindig tele van. Abban bizakodunk, hogy jövőre már jobb lesz a forgalom, mert most, hogy nagyon visszaesett, a családi gazdaságunkat éljük felfelé.

– Jelenleg 2,5 hektáron termesztek szőlőt, háromnegyed-egynegyed arányban borszőlőt és csemegeszőlőt – tájékoztat Varga István benei szőlész-borász. – A borszőlők között muscat ottonelt, traminit, Nérót, golubokot, medinát, és kisebb mértékben a főleg a gombabetegségeknek ellenálló, emellett fagytűrő ukrán kísérleti fajtákat. A csemegeszőlők sorában pedig részben hagyományos magyar fajtákat, például palatinát, favoritot, Cegléd szépét, Eszthert, Terézt, illetve új ukrán fajtákat, többek között flamingót, Kobzárt, Lunát, podarok Zaporizzsjét.

– Hol adja el a csemegeszőlőt, és milyen árban?

– Nagyszőlős, Munkács nagybani piacán is értékesítek szőlőt, de van úgy is, hogy felvásárló jön érte a hágókon túlról, és megveszi. A Covid–19-járvány előtt jól lehetett értékesíteni. Akkor 30 hrivnya volt a kilónkénti ára, a járvány alatt felment 35 hrivnyára, most pedig 35–40 hrivnya között mozog, míg a korai fajták kilójáért 45–50 hrivnyát lehet kapni. De mivel 20, 30, 50 százalékos infláció van, a mostani magasabb ár sokkal kevesebbet ér, mint a régi alacsonyabb. Közben pedig a Covid-járvány kitörése óta folyamatosan emelkedik a munkák, a műtrágyák, a permetezőszerek, az üzemanyag ára (egy traktorom és egy permetezőgépem is van). 2019-től az idei évig mindez mintegy 20 százalékkal megdrágult, a háború kitörése óta pedig átlagban 30-40 százalékkal megnövekedtek az árak, az üzemanyagé viszont a duplájára nőtt, s mindez érzékenyen érinti a csemegeszőlők és a borszőlők megtermelését.

– Borturizmussal is foglalkozik?

– Igen. Emellett pedig csomagküldő szolgálattal, a Nova Postán keresztül Ukrajna-szerte tudom értékesíteni a boraimat. A borturisták száma a háború kitörése után a felére csökkent, magyarországiak pedig 2014 óta elenyésző számban érkeznek, szinte 90 százalékkal kevesebben, mint korábban, jóformán csak testvértelepülésüket felkereső csoportok térnek be. Ugyanakkor 2014 után 30–40 százalékkal megemelkedett az ukrán borturisták száma, mivel már nem utazhattak el a Krímre. A járvány kitörése után a teljes karantén miatt előbb teljesen megszűnt a borturizmus, majd a karantén enyhítései, szigorításai során hullámzó tendenciát mutatott a borturisták száma. 2021 őszén, 2021 végén kezdett helyreállni a dolog, de aztán jött a háború, és most 50–60 százalékkal kevesebb turistát fogadok, mint korábban. Megjegyezném: bár a magyarországiak inkább a száraz borokat kedvelik, de vannak, akik a félédes, édes borokra kíváncsiak, Magyarországon ugyanis bárhol találnak szárazakat, így számukra a félédesek, az édesek jelentik az érdekességet. Az ukránok tíz évvel ezelőtt még csak a félédes, édes borokat szerették, és inkább a vörösborokat keresték, most viszont már a szárazak iránt is kezdenek érdeklődni, és fele-fele arányban kedvelik a vörös-, illetve a fehérborokat. Egyébként zajos erjesztéssel is foglalkozom. Van két fűthető tartályom, abban végzem a bor zajos erjesztését, melynek révén a borok illatosabbak, könnyebbek lesznek.

– Milyen lett az idei termése, milyen hatással volt rá az aszály?

– A száraz időjárásból előnyöm is, hátrányom is származott. Előny volt, hogy a gombás betegségek nem támadták meg a szőlőket, viszont kisebbek lett mind a bogyók, mind a fürtök méretei, úgy 20 százalékkal kisebb lett a termésem, mint egy átlagos évben.

– Miként alakult a jövedelmezőség?

– A csemegeszőlő esetében idén legalább 25 százalékkal csökkent a jövedelmezőség, nem nőtt annyival az ára, mint amennyit inflálódott a pénz. Ami pedig a bort illeti: 2021-ben a Bereg-vidéken az átlagon felüli termésből sok bor lett, amit most a háború miatt nagyon nehéz értékesíteni. Visszaesett a kereslet.

Bár a Bereg-vidéki szőlőtermő lankák távol esnek a harcok színhelyeitől, a háború gazdasági hatásait az itteni szőlészek-borászok is nagyon megérzik. Akárcsak vidékünk minden lakója. És ki tudja, mikor ér véget a háború…

Lajos Mihály