Koncert Márton István kórusműveiből

Olvasói levél

2022. december 7., 14:33 , 1137. szám

December 2-án, pénteken az ungvári filharmónia nagytermében a Cantus Akadémiai Kamarakórus adott koncertet, Márton István születésnapját méltatva. Ő az a kárpátaljai magyar zeneszerző, aki a helyi zenei élet egyik meghatározó alakja volt 1945-től egészen 1996-ban bekövetkezett haláláig. A több mint 400 zeneműnek, melyet 1938-tól szerzett, beleszámítva az ifjúkori próbálkozásokat is, sajnos jelentős része ma is kiadatlan vagy talán elkallódott.

A Cantus karnagyának, Szokács Emilnek köszönhetően ezen a majdnem másfél órás koncerten azok a professzionális kórusoknak írt Márton István-művek szólaltak meg, melyek ebben a műfajban a legjavát alkotják a zeneszerző hagyatékának. A előadott művek zöme az 1970-es években íródott, de volt közöttük olyan is, amely most hangzott fel először közönség előtt. Főleg ukrán és magyar népdalfeldolgozásokat, de ismert kárpátaljai költők verseire is komponált Márton István. Ha pedig nem volt szövege, akkor anélkül írta az egyedi hangzású, mély tartalmú kórusműveit. Hallhattuk a Balla László szövegére komponált Ung menti nyár kórusszvit két részét és három olyan magyar népdalfeldolgozást, amely már inkább eredeti műnek mondható, ahol csak alapnak, indító témának szolgál a népdal. Remekművek ezek a darabok is. Az Ave Maria és a Tantum ergo különös harmóniái, újszerű, de mégis a klasszikus zene határain belül mozgó zenei gondolatai könnyen értelmezhetők, modern hangzásúak. Sajnálhatjuk, hogy csak ritkán szólalnak meg a koncerteken.

A népdalfeldolgozások után Márton István talán legjelentősebb kórusműve, az élete utolsó éveiben megírt Vokalise is megszólalt. Nagyon mély filozófiai mű, pályája egyik csúcspontjának tekinthetjük.

A koncert végén előadták egyetlen miséjének, a Kyrie eleisonnak a nyitótételét, orgona helyett most zongorakísérettel Gazsó Katerina, a filharmónia orgonistája közreműködésével. Megdöbbentő, hogy a huszonéves kezdő zeneszerző ilyen zenét tudott szerezni a 40-es években.

Szokács Emil az elhangzott darabokat röviden bemutatta a közönségnek, még közelebb hozva a zeneszerzőt és a zenéjét a publikumhoz. De a koncert legnagyobb különlegességét az adta, hogy ezeket a zenei élményeket a háborús körülmények közepette, az áramkikapcsolás miatt a sötét filharmóniában csak néhány gyertyával a színpadon hallgattuk végig. A kórustagoknak és a karnagynak volt „személyes” kis lámpája, amely a kottájukat világította meg. Ez a fény oly kevés volt, hogy a közönség csak majdhogynem árnyakat látott a színpadon. Ez különösen hatott a hallgatókra. A kórusmuzsika így még jobban átjött, nem volt a szemnek zavaró színpadi látvány.

Jövőre lenne 100 éves Márton István. Reméljük, hogy méltón meg tudunk emlékezni erről a centenáriumról, és a zeneszerző mély érzésű, mindig optimista, finoman nyugtató, életvidám, olykor merengő, távolba mutató, időtálló zenéje sokak számára fontossá válik.

F. Kiss Ibolya,
a Zádor Dezső Zeneművészeti Koledzs tanára