Kárpátaljai magyar fiatalok, avagy megmaradásunk zálogai

Boldogulás szülőföldön (39. rész)

2024. július 7., 10:34

Problémamegoldó képesség – az élet minden területén előnyünkre válhat ez a kompetenciánk. Viszont azt is leszögezhetjük, hogy a változásokra való gyors reagálás jelenti a legnagyobb kihívást a vezetők számára, főleg, ha a szóban forgó személy folyamatosan a számok világában tevékenykedik. Cikksorozatunk e heti részében egy olyan fiatal kárpátaljai lányt mutatunk be, aki ifjú kora ellenére meglehetősen felelősségteljes munkát végez. A felelősség arra sarkallta, hogy hamar elsajátítsa az ehhez szükséges, fent említett tudást, illetve gyorsan felvette a változás szelének ritmusát is, így a kihívások sem jelentenek számára problémát, mi több, ösztönzik a hivatásában. Végzi mindezt úgy, hogy a törvénykönyvekben előírt jogszabálynak is mindig eleget tesz – Legem et Ordinem, mondhatnánk –, ami folyamatos tájékozottságot igényel. Lőrincz-Barta Gabriellával, a Szürtei kistérség pénzügyi osztályának vezetőjével készült interjúnkat olvashatják.

– Kérlek, mesélj kicsit magadról.

– A nevem Lőrincz-Barta Gabriella, 30 éves vagyok. Nagyszőlősön születtem, viszont amikor iskoláskorú lettem, átköltöztünk Viskre, az általános iskolát már ott fejeztem be, majd a Péterfalvai Református Líceumba folyattam a tanulmányaimat. Érettségi után az Ungvári Nemzeti Egyetem Humán- és Természettudományi Karának matematika szakán tanultam tovább és szereztem meg az első diplomámat, majd a Közgazdasági Kar pénzügyi szakán másoddiplomáztam. Jelenleg a Szürtei kistérség pénzügyi osztályának vagyok a vezetője.

– Mi volt a legfőbb ok – felsorolhatsz többet is –, hogy itthon, Kárpátalján maradtál és helyezkedtél el? Miért marad itthon egy kárpátaljai fiatal, hogyan látod ezt?

– Őszintén szólva a háború kitörésekor merült fel először a kérdés bennem, hogy talán valóban az lenne a legjobb döntés, ha elkötöznénk a férjemmel, és új életet kezdenénk valahol. Ám a szívem mélyén úgy érzem, hogy itthon minden rendben lesz. Ezért várunk.

Pályakezdőként nem igazán voltak kételyeim. Úgy gondolom, hogy bárhol lehet érvényesülni, ha az ember valóban szeretne. Nyilván kell hozzá akaraterő és szorgalom.

Miért marad itthon egy fiatal? Honvágy, félelem, család, barátok.

– Kérlek, mondj három olyan dolgot, ami meghatározza azt, hogy ki vagy te! Kezdd a legfontosabbal!

– Céltudatos és egyenes vagyok, sajnos néha talán nyers is. Mindig nyitott vagyok az új dolgokra, szeretek újat tanulni.

– Hogyan éled meg kárpátaljai magyarként a mindennapokat ott, ahol élsz?

– Szürtében élünk a férjemmel, Ungvártól néhány kilométerre, ahol a lakosság többnyire magyar. Úgy gondolom, hogy sikerült megtalálnom a helyem a világban, nem igazán van okom panaszra. Nem volt részem megkülönböztetésben a származásom miatt. Természetesen jól beszélek ukránul, ez a munkámból adódóan elvárás is.

– Mit gondolsz, mi, kárpátaljaiak hogyan éljük meg az életünket a szülőföldünkön vagy a „nagyvilágban” az adott körülmények függvényében?

– A mostani helyzet nagyon nehéz mindenki számára, főleg egy-egy ünnep közeledtével. Nem tudom, akad-e olyan család, ahol mindenki együtt maradt, úgy értem, egy országhatáron belül. Biztos vagyok benne, hogy mindenki vágyik haza, ha csak látogatóba is. Ezt leszámítva – véleményem szerint – egy kárpátaljai bárhol megállja a helyét.

– Mik jellemzik leginkább a foglalkozásodat, hivatásodat? A munkádban eltelt idő során milyen tapasztalatokra tettél szert?

– Az én munkám abból áll, hogy folyamatosan számolok. Megtervezem a kistérség költségvetését az egész évre, majd figyelemmel kísérem annak teljesítését. Megtervezzük, milyen munkákat fogunk elvégezni milyen forrásból, mindezt természetesen úgy, hogy figyelembe vesszük az erre vonatkozó törvénykönyvet, költségvetési kódexet és annak módosításait is.

Már hetedik éve vagyok a közigazgatásban. Egy igazán változatos 7 év van mögöttünk. Ez idő alatt megtörtént a decentralizáció, volt Covid–19, most pedig a háború. Rengeteg új dologgal találkoztam 7 év alatt, sok törvénymódosítással. Alkalmazkodtam. Megtanultam, hogy a problémákat lehetőségeinkhez mérten mindig minden körülmények között, lehetőleg minél hamarabb meg kell oldani.

– Milyen volt a kezdet kezdete? Előtte mit csináltál?

– 4 éve vezetem a pénzügyi osztályt, azelőtt 3 évig voltam a Szürtei Községi Tanács főkönyvelője. Előtte pedig egy teljes évet ledolgoztam a Privat Bankban mint pénztáros. Akkor még egyetemista voltam, épp utolsó éves. Gondoltam, megpróbálom. Megpróbáltam, sokat tanultam ott is. De már visszatekintve inkább úgy mondanám, hogy egy jó lecke volt.

– Nyilván ez a munka nagy felelősséget igényel. Ez mennyire hat ki a személyiségedre? Hogyan veszed az akadályokat, és melyek azok?

– Amint említettem is, ebben a szférában a problémákat minél hamarabb meg kell oldani, és nem nagyon lehet hibázni. Szoktunk is viccelődni a kollégákkal, mikor felteszi valaki a kérdést, hogy mi a határidő egy-egy felmérésre: a tegnap. Ezt nagyon átvittem a mindennapokba. Nincs olyan, hogy valamit nem lehet megoldani. Általában nem halogatom a dolgokat. Nagyon konkrét vagyok. Nem szoktam köntörfalazni, nincs erre időm.

– Mit szeretsz legjobban a munkádban?

– Őszintén szólva, mindent. Szeretem a kollektívát, szerintem fontos a jó környezet. Szeretem a váratlan kihívásokat. Még jobban szeretem, mikor sikerül egy lehetetlennek tűnő küldetést „JÓL” teljesíteni.

– A tevékenységed során mire vagy a legbüszkébb?

– Talán arra, hogy fiatalon már ilyen tapasztalattal rendelkezem.

– Ezekben az időkben hogyan lehetne itthon tartani a fiatalokat? Milyen új ötletekre volna szükség? Hogyan tud most boldogulni egy fiatal a szülőföldjén? Milyen lehetőségekbe kell kapaszkodni itthon, Kárpátalján?

– Mindenki pénzből él. Amíg nincs lehetőség itthon pénzt keresni, addig el fognak menni a fiatalok máshova abban a reményben, hogy majd ott. Aztán a jobbik esetben majd hazajönnek. Mire vágyik egy fiatal? Szerintem mindenki vágyik biztonságra, hogy úgy érezze, biztonságban van ő is és a családja is.

Itthon nehéz boldogulni, de nem lehetetlen. Meg kell találni önmagunkban a választ, hogy mégis mit szeretünk csinálni, mi érdekel bennünket. Sok tanfolyam van itthon is, csak keresni kell a lehetőségeket, és belevágni. Aztán kihozni magunkból a maximumot. Nem kell félni a felelősségtől.

– Kérlek, idézd fel eddigi legjelentősebb teljesítményedet az életben, bármely téren.

– Amikor 2020-ban megterveztem a 2021-es költségvetését a kistérségnek. Ez azért volt nehéz és jelentős a számomra, mert mindaddig nekem csak egy település büdzséjét kellett előre megterveznem, itt pedig már egyszerre 12 egyesült egy közigazgatás alatt. Ezenfelül akkor nagyon sok módosítást is eszközöltek a költségvetési kódexben, amit először át kellett tanulmányoznom, majd összehozni az egészet úgy, hogy azt nemcsak megtervezni, de teljesíteni is tudjuk, hisz teljesíteni kellett.

– Mit jelent az önismeret számodra?

– Számomra azt, hogy tudom, honnan jöttem, ki vagyok, és merre tartok.

– Számodra mit/kit jelent a kereszténység? Mit jelent neked a hit? Ki számodra Isten? A nagy többség számára ki Isten?

– Úgy gondolom, hogy a vallás a gyökereink egy része. Az is egy kis közösség, amelynek a részesei vagyunk. Én református vagyok, a férjem is az, a gyermekeink is azok lesznek. Hiszek Istenben, hiszem, hogy Ő teremtett minket és mindent, ami körülöttünk van. Hiszem, hogy meghallgatja az imáinkat, és megóv bennünket mindennap. Hiszek Jézus Krisztusban. Számomra a húsvét például nem a nyusziról szól, hanem a kereszthalálról, a megváltásról. Ezt fogok igyekezni majd átadni a gyermekeinknek is. A nagy többség nevében nem beszélhetek. A vallás szerintem nagyon személyes téma, és mindenki kicsit másképp áll hozzá.

– Te milyen narratívát adnál vagy képzelsz el ahhoz, amely által a kárpátaljai magyarság továbbra is itthon maradhat, boldogulhat, fejlődhet?

– Mindenképp egy békés környezetet, mindenféle nemzeti megkülönböztetés nélkül, ahol mindenki barátságosan viszonyul a másikhoz.

– Melyek azok a kompetenciák, értékek, amelyek leginkább jellemzik a kárpátaljai lakosságot? A kárpátaljai emberek miben különböznek másoktól? Egyáltalán különböznek-e?

– Véleményem szerint családcentrikusak vagyunk. Tisztelettudóak, talán egy kicsit „régimódiak” is, a szó legnemesebb értelmében. Szerintem ez egy jó tulajdonságunk. Ahogy a történelem is mutatja, a kárpátaljaiak nagyon jól alkalmazkodnak, és nagyon fogékonyak az új dolgokra. Amit mindenképp kiemelnék a kárpátaljaiakban, az az, hogy nagyon vendégszeretőek. Senki nem fogad úgy vendéget, mint a kárpátaljaiak.

– Mit jelent igényesnek lenni? Mi, kárpátaljaiak igényesek vagyunk?

– Általános viszonylatban nagyon igényesek vagyunk. Szeretjük a szépet, fontos nekünk a szép és tiszta környezet.

– A kialakult körülmények tekintetében mi az, amivel a legtöbbet tudunk tenni a környezetünkért, embertársainkért, önmagunkért?

– Sajnos rengeteg a műanyag hulladék, jó lenne, ha legalább azt nem dobálnánk szét, hanem megvárnánk vele a következő szemetest.

– A béke elősegítése, a helyzet megoldása érdekében mit tudnak tenni a fiatalok?

– Nem igazán tudunk tenni semmit a béke elősegítése érdekében, nem a mi kompetenciánk, viszont egymásnak tudunk segíteni legalább abban, hogy meghallgatjuk, támogatjuk embertársainkat, vagy esetleg ránézünk azokra az idősekre, akik egyedül maradtak itthon. Az ember társasági lény, nem jó neki egyedül.

– Reménnyel tekinthetünk-e mi, kárpátaljaiak a jövőbe?

– Mindenképp. Hiszem, hogy minden jó lesz! Isten megsegít!

– Szerinted mit jelent az egyéniség és egyediség?

– Minden ember egyedi és külön egyéniség. Vannak, akik harsányabbak, hangosabbak, és vannak, akik visszahúzódóbbak, csendesebbek. Én a beszédesebb csoportba tartozom.

De általánosságban inkább a magabiztos emberekről mondjuk azt, hogy ő egy egyéniség. Tudja, hogy ki ő, és mit akar. Tisztában van erősségeivel, gyengeségeivel… 

– Mit ajánlanál más fiataloknak? Milyen megoldásokat eszközöljenek, milyen irányba mozduljanak el az itthon boldogulás reményében? Mit tegyenek és mit ne?

– Mindenképp meg kell tanulni az ukrán nyelvet. Legalább érteni kell. Itt élünk, ez elengedhetetlen. Amíg azt nem tudjuk, korlátozottak a lehetőségeink. Nem kell félni a kudarctól. Csak az nem hibázik, aki nem csinál semmit. Meg kell érteni, hogy sehol sincs kolbászból a kerítés, mindenhol meg kell dolgozni a sikerért.

– Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

– Sajnos a mai helyzetben nem nagyon lehet tervezni, de természetesen szeretnék még fejlődni, tanulni. A nyár folyamán szeretnék elvégezni egy tanfolyamot. Ezenkívül a terveim között szerepel a gyermekvállalás is, itthon, remélhetőleg egy békés Kárpátalján.                    

Dankai Péter