A KMPSZ idén is megszervezte a szórványvidéken oktató pedagógusok konferenciáját
Március 27–29. között a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetemen zajlott a szórványvidéken oktató pedagógusok Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség (KMPSZ) által szervezett konferenciája. A több mint két évtizedes múltra visszatekintő szakmai találkozót azzal a céllal szervezik meg minden évben, hogy gyakorlati segítséget és megerősítést nyújtson a szórványban élő gyermekek magyar nyelvi és kulturális nevelését végző oktatóknak.
A konferencia megnyitóján Takács Mária, a KMPSZ szórványprogram-felelőse köszöntötte a résztvevőket. Hangsúlyozta: a rendezvényt idén 23. alkalommal szervezik meg azzal a céllal, hogy módszertani támogatást nyújtsanak azoknak a pedagógusoknak, akik olyan településeken tanítanak, ahol nincs intézményes magyar oktatás. Mint elmondta, a szórványpedagógusok heti egy alkalommal, többnyire vasárnapi iskolák keretében foglalkoznak a gyermekekkel, és munkájuk során nemcsak a nyelvtudást, hanem a magyarságismeretet és az identitást is erősítik.
A szakmai program első napján a gyakorlati tapasztalatok kerültek előtérbe. Szilágyiné Tóth Gabriella, a Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskola oktatója népi játékok és mondókák segítségével mutatta be, miként lehet élményszerűen erősíteni a gyerekek nyelvi és közösségi kötődését. Mint fogalmazott, számára mindig is szívügy volt a szórványvidék, és igyekszik olyan módszereket átadni, amelyeket a pedagógusok hazavihetnek és azonnal alkalmazhatnak. Kiemelte: nem a bonyolult eszközökön múlik a siker, hanem azon, hogy a gyermekek figyelmét egyszerű, mégis élményszerű elemekkel – például hangszerekkel, körjátékokkal, mondókákkal – ragadják meg.
A nyitónap második felében Gál Natália, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház színművésze a drámapedagógia lehetőségeiről beszélt. Előadásában rámutatott: a színház és a pedagógia közös pontja az élményalapú tanulás. Mint mondta, célja az volt, hogy megossza mindazt a tapasztalatot, amelyet évek óta gyerekekkel végzett munkája során szerzett, ugyanakkor hangsúlyozta a kölcsönösség fontosságát is: a pedagógusok és az előadók egymástól tanulva tudnak igazán fejlődni.
A második nap előadásai a gyermekfejlődés és a korszerű oktatási módszerek kérdéseit járták körül. Tihor Szilvia gyógypedagógus-logopédus a beszédfejlődés szakaszairól és az azt befolyásoló tényezőkről tartott előadást, míg Jakab Andrea, a P. Frangepán Katalin Gimnázium igazgatója a digitális és hagyományos fejlesztési módszerek közötti egyensúlyról beszélt.
A konferencia gyakorlati jellegét erősítette a Derceni-Lévai Irén által vezetett kézműves-foglalkozás is, amelyen a résztvevők olyan tavaszi témájú ötletekkel ismerkedhettek meg, amelyek könnyen beépíthetők a vasárnapi iskolák foglalkozásaiba.
A hétvége programja jól tükrözte a szervezők törekvését a sokoldalúságra. Az elméleti és gyakorlati foglalkozások mellett közösségépítő programok, közös étkezések és filmvetítés is színesítette a háromnapos rendezvényt.
A jelen lévő pedagógusok visszajelzései megerősítették a konferencia létjogosultságát. Radvánszky Anikó, a királyházai vasárnapi iskola oktatója elmondta: a megszerzett tudást közvetlenül be tudja építeni a mindennapi munkájába. Hangsúlyozta, hogy a szórványban élő, sok esetben nem magyar anyanyelvű gyermekek számára különösen fontosak az ilyen élményalapú foglalkozások, hiszen ezek révén nemcsak a nyelvet sajátítják el, hanem kötődést is kialakítanak a magyar kultúrához.
KV
