Élete sarkpontjai a szeretet és a kihívás

Isten éltesse!

2002. március 15., 01:00 , 61. szám

Petykó Ágnes, az Ungvári RTV Magyar Adásai Főszerkesztőségének szerkesztő-riportere március 17-én ünnepli születésnapját. Ebből az alkalomból kérdeztük emlékezetes évfordulóiról, kedvteléseiről, mindennapjairól.

– Családunkban évekig nem volt hagyománya a különböző évfordulók ünneplésének. Tizennégy éves koromban döntöttem úgy, hogy márpedig mostantól nálunk is lesznek születésnapok, névnapok. Ezt a hagyományt azóta is ápolom. Általában én készítem az ünnepi menüt, amin a hangulatomtól és a lehetőségektől függően gyakran változtatok. Alapelvem, hogy ami már egyszer sikerült – legyen az étel vagy bármi más –, másodszor már unalmas, viszont kifejezetten szórakoztat a módosítás lehetősége.

– Mi vezérel a mindennapokban?

– Mind a munkában, mind a magánéletben a szeretet felfedezése a kihívás. Mindennek megvan a maga szépsége! Ahogy gyomlálsz a kertben, ahogy magad elé szórod a lisztet és belenyúlsz, ahogy megszerkesztesz egy riportot, vagy meghallgatod a másik ember gondját-baját, örömét… Egyébként is vallom a dolgok tiszteletét, a figyelmesség jótékony hatását!

– Mi a fontos számodra az életben?

– A szeretet a fontos. Ami olykor egy kép, máskor lehet belső zene, ami velem van mindig és mindenhol. A muzsika bennem szól. Kicsi korom óta képes vagyok egy verset, egy gondolatot, de a világ különböző zajait is dallamként kezelni, zenei élményként megélni. A repülőgépen utazva fúvószenét hallok, zajos gépkocsiban szimfonikusokat, duruzsoló autóban toronyzenét. Szeretem az állatokat és a növényeket is. Etetem és hangommal simogatom a kóbor kutyákat, a szomszéd cicákat, gyönyörködöm az erkélyünkön lakomázó cinkék seregében. Kertemben a virágokkal egyaránt megférnek a haszonnövények, a gyógy- és fűszernövények. A lakásomban nem a bútort veszi észre a látogató, hanem a sok zöldet. A már említett 14. születésnapomra például egy lila lepkevirágot kaptam ajándékba. Ezt a hagymásnövényt azóta is évről évre szaporítom. Már minden ismerősömnek, barátomnak jutott belőle. Még mindig él. Olyan, mint a szeretet, amit ápolni kell, mert csak akkor lesz örök.

P. Zs.