Mindig mély átéléssel szaval

Parászka Emil, a „pöttöm” versmondó

2002. május 17., 02:00 , 70. szám

Parászka Emil 1991. január 6-án született Mezőkaszonyban. A nagymama, Parászka Ágnes, aki magyar nyelv és irodalom szakos tanár, már korán felfedezte unokája tehetségét. A kisfiú könnyen tanulta a verseket és nagy átéléssel tudott előadni. A nagymama, látva ezt, egyre több időt szentelt unokájának, sok-sok verssel ismertette meg a gyereket.

Emilke ötévesen lett első osztályos, már ekkor folyékonyan olvasott. Az iskolai ünnepségeken mindig mély átéléssel szavalt, hatéves korában részt vett az első megmérettetésen is (a beregszászi Győry Dezső Vers- és Prózamondó-versenyen), ahol rögtön a dobogóra állhatott – 3. helyezett lett.

Az első valóban nagy sikert az 1997-es Beregi Ünnepi Hét keretében megrendezett Kovács Vilmos Vers- és Prózamondóverseny hozta meg számára. Azóta szinte mindegyik kárpátaljai megmérettetésen részt vesz, sorra hódítva el a dobogós helyezéseket.

1999-ben a Kovács Vilmos nevével fémjelezett verseny megnyerésével kijutott Gödöllőre, a „Talpra, Petőfi!” szavalóversenyre, ahol a 115 fős mezőnyben bejutott a döntőbe, s elnyerte a Magyarok Világszövetségének különdíját. 2001-ben a szekszárdi X. Határtalan Tantárgyversenyen dicsérő oklevelet kapott külön vers-, és külön prózamondó kategóriában.

A kifogástalan versmondás érdekében a kisfiú akár egy hónapig is képes gyakorolni nagymamája vezetése mellett. Kedvenc költője Petőfi Sándor, akinek költeményeit olvasgatni és előadni egyaránt nagyon szereti. A jövőről nincs még elképzelése, de már megpróbálkozott a rímfaragással is. Egyik verse meg is jelent az Irka című gyermeklapban.

karmacsi