Lesújt-e ősszel az ököl?

Nyári szünet a politikában

2002. augusztus 9., 02:00 , 82. szám

Ha a felemelt kéz ökölbe van szorítva, az fenyegető gesztus: vagy támadó szándékot jelez, vagy a védekező elszántságát. Ugyan­­az a kéz nyitott tenyérrel már üdvözlést jelent. Az ujjak különféle állásával még a süketek nyelvének ismerete nélkül is sok mindent lehet közölni.

Első ránézésre az ellenzék fenyegető ökölrázással fejezte be a politikai szezont. A négy ellenzéki párt írásos megállapodást kötött arról, hogy szeptember 16-tól (a Gongadze-ügy évfordulója) több tüntetést szerveznek, amíg ki nem kényszerítik a soron kívüli elnökválasztások kiírását.

Az ellenzék következetes részének, vagyis Tyimosen­kónak és Moroznak a hozzáállása érthető: a parlamentben a főügyészválasztással elszenvedett megalázó vereség után ideje az utcára vinni a politikát. Tyimo­senkónál, a legeltökéltebb ellenzékinél, még az is közrejátszott a döntésben, hogy Piszkun főügyész adórendőr korában személyesen vezette a Tyimosenko-birodalom elleni támadásokat, így könnyű megtippelni, kire fog összpontosítani új posztján.

Az egyik fő ellenzéki erőt, a kommunistákat, az késztette cselekvésre, hogy a soron következő választásokig (2004 ősze) kicsúszhat a lábuk alól a talaj. Ha ugyanis a hatalom kiszemeli és felfuttatja a jelöltjét, akkor hatalom kontra Juscsenko összecsapás várható, vagyis Szimonyenkónak, a kommunista vezérnek nem jut hely az elnökválasztás második fordulójában. Ez Lenin elvhű követőinek kikopását jelentené az ukrán élvonalbeli politikából.

Ami a Juscsenko-tábort (is) elgondolkodtathatta, az a parlamenti pótválasztások menete. A három érintett körzetben a hatalom teljesen elvesztette minden gátlását, még a „rendes” választásokhoz képest is. Különösen sokkoló volt a Zsir-ügy. A politikus a választásokon akkora fölénnyel győzött, hogy négy hónappal ezelőtt csak pótválasztá­sok kiírásával lehetett elvenni tőle a mandátumot. A pótválasztásokon – az adminreszursz totális bevetése ellenére – szintén toronymagas esélyesként indult, ezért az utolsó pillanatban egyszerűen kizárták a választásokból. Az eset tanulsága a Mi Ukrajnánk számára: ha meglesz a hatalompárti elnökjelölt, így járhat majd Jus­csen­ko is az elnökválasztásokon.

Igaz, valódi ökölrázásról még sincs szó, mert a Mi Ukrajnánk megosztott. Az együttműködni a rezsimmel vagy ellenzékbe vonulni alternatíva hívei között éles ellentét feszül. Olyannyira, hogy miután nyilvánosságra került a négyek szándéka, miszerint szeptemberben forradalmat csinálnak, a „megalkuvó” tábor tagjai jelezték, hogy „nem úgy van az”. Hanem úgy, hogy előbb meg kell várni, hajlandó-e a hatalom kormányzati pozíciókat adni a Mi Ukrajnánknak, és csak amennyiben nyilvánvalóvá válik, hogy nem, akkor lehet szó az ellenzékbe vonulásról.

A következő politikai szezonban megválaszolandó kérdések tehát megfogalmazódtak. A hatalom részéről el fog dőlni, hogy ki lesz az új elnökjelölt. Az idő sürget, tehát a döntést gyorsan meg kell hozni, és a kiválasztottat ki kell nevezni miniszterelnökké. Oroszországban Putyin előhúzásával a bűvészcilinderből lehetett várni, mert ott a csecsen háború segítségével gyorsabban fel lehetett futtatni a hatalompárti megmentőt. Ukrajnában azonban egyelőre csak egy félellenzéki „messiás”, Juscsenko áll rendelkezésre, konkurensét tehát időben ki kell kiáltani, hogy legyen ideje elég csodát tennie, mire döntésre kerül a sor.

Az ellenzéki oldalon ki fog derülni, mekkora tömegeket tudnak mozgósítani szeptember közepétől. Mivel van következetes ellenzék, Juscsenko és a kommunisták is lépéskényszerbe kerülnek. Miután az ellenzéki négyes eddig olyan gyengén szerepelt együttműködésből, megállapodáskészségből és szavatartásból a parlamentben, kérdés, vajon többre lesznek-e képesek Kijev utcáin, s vajon Juscsenko, az örök ingadozó, továbbra is ingadozik-e majd, vagy elfoglalja azt az ellenzéki szerepet, amelybe Med­ved­csukék az egyik, Tyimosenkóék pedig a másik oldalról szorítják. A legfőbb kérdés persze az, mit szól mindehhez a nép? Komolyan megmozdul-e, vagy pedig a kijevi forradalom a galíciai vendégszereplők ügye marad?

A válaszok szeptemberben fogalmazódnak meg, augusztusban már legfeljebb „csak” további bánya-, hajó-, repülő- és egyéb szerencsétlenségek várhatók – sajnos.

SZ. K. M.