Honalapító a sátor alatt

Szürte: Szoboravatásra készülve

2002. augusztus 16., 02:00 , 83. szám

Szürtében talán nincs is olyan ház, ahol ne tudnák még, hogy milyen nagy fába vágta két fafaragó a vésőjét a katolikus templom udva­rán. A kíváncsibbak nap mint nap el is zarándokolnak a helyszínre, megszem­lélik a mesterek munkáját. A buda­pesti Frech’ Ottó, a ti­szacso­mai em­lékpark két alak­jának, Szent István és Árpád szobrá­nak megfa­ra­gó­­ja és tanít­vá­nya, Szabó Jó­zsef ezúttal is­mét az ország­alapító szent alak­ján mun­kál­­kodik.

– Magyar­or­szág 1100 éves – mondja Tóth L­a­jos festőművész, a szobor megálmodója –, és Szent István volt az, aki a magyarságot megtartotta a Kárpát-medencé­ben, illetve összekapcsolta Euró­pával. 1996-ban vetődött fel az emlékmű ötlete, akkor egy, a falu központjában álló bronz­szo­brot terveztünk, de a körül­mé­nyek nem tették lehetővé a megvalósítást. Két éve újra szóba került a szobor, akkor ajánlottam Frech’ Ottót, akit már régebben ismertem. A mesternek több köz­téri szobra áll már Magyar­­­orszá­gon és a környező magyarlakta vidékeken, ráadásul szívességből, a saját maga örömére farag.

– Semmiféle különösebb igényt nem támasztottunk a mes­te­rekkel szemben – mondja Braun Éva, a KMKSZ helyi alapszer­ve­zetének elnöke –, a képzeletükre bíztuk a szobor megformálását. Az alapanyagul szolgáló mintegy 250 éves tölgyfát ta­valy ősszel vágtuk ki, majd Frech’ Ottó utasításai szerint tároltuk.

A fafaragóknak a templom­udvar szomszédságában élő tanács­elnök, Puskár Árpád adott szállást, így pirkadattól szürkületig pattog a forgács a tölgyfáról, mindössze az étkezések kedvéért szünetel időn­ként a munka. Az amatőr fa­fa­ra­gók, ahogyan önmagukat titulálják, augusztus elsején érkeztek, s mun­kájuk nyomán már egy hét múlva ki­ve­hető volt a fában a honalapító király alakja.

– Nem sok variációs lehető­ségünk van István alakjával kap­cso­latban – meséli Frech’ Ottó. – Nem maradt fenn róla kép, csak egészen késői ábrázolások ismertek. Ál­lí­tó­lag a koronázási paláston ő látható, ami azonban egyáltalán nem biztos, de egy hímzett arckép után amúgy is nehéz fa­ragni, így nagyrészt a képzelőerő nyújt kapaszkodót. Nehéz lenne elmondani, milyen­nek képzelem, a véső jobban tud­na szólni ró­la: ütöm, verem, vé­gül kialakul. 2,30 méter lesz a figura a fejte­tő­től a talpáig, eh­hez jön még a korona és az 1,10 méteres ta­lapzat. A temp­lom hosszten­ge­lyében fog állni, négy-öt méterre attól, egy kissé elfordítva. Ist­ván kardját a Prá­­gá­ban őrzött kard mintájára for­máz­zuk, ke­zé­ben országalma és jogar.

A szoboravatás napján, au­gusz­tus 18-án egész napos prog­­­ram várja az ünneplőket. Délelőtt sportvetélkedőkkel kezdődik a fa­lunap, 12 órakor felavat­ják a szob­rot, délután a futball­mec­csek következnek, majd kon­certre kerül sor a kultúrház előtt, melyre Magyarországról is vár­nak nép­dal­csoportokat.

A faragómester számára azon­­ban nem áll meg az élet. Az ava­tást követően Abaújszántón várják őt és segí­tő­társát, ahol Aba ve­zér szobra kerül majd ki a vésők alól.

O. T.