Az Írószövetség klasszikus szerepe lejárt

Kalász Márton

2003. január 10., 01:00 , 104. szám

Kalász Márton egy éve tölti be a Magyar Írószövetség elnöki posztját. Irodalmárként elsősorban verseiről ismert, első önálló kötete 1955-ben jelent meg. Regényeket is írt, melyek közül több a Magyarországon élő kisebbségek életét mutatja be. Mint mondja, a magyarországi német kisebbségből származik, így bizonyos értelemben ő maga is kisebbségi költő.

– Össze tudja egyeztetni írói munkásságát a szövetség vezetésével járó feladataival?

– Naponta érzékelem ezt a prob­lémát, amit még azzal is tetézek, hogy kilenc éve tanítok német irodalmat a Károli Gáspár Egyetemen. Ott is vannak határon túli fiatalok, akik néha nagyon fontos szereplőivé válnak az ottani közösségnek. Õk jobban érzékelik, hogy mit csinálnak, tudatosabban készülnek, mint az anyaországi fiatalok. Nagyon kevés időm jut az írásra, de vannak dolgok, amelyek elől nem lehet kitérni. Az volt a tervem, hogy regényt írjak. Ezzel most várnom kell, de azt hiszem, lesz még elég időm és alkalmam erre.

– Miben látja az Írószövetség feladatát ma?

– Az Írószövetség klasszikus szerepe többé-kevésbé lejárt, mivel nagyon nehéz a magyar írók, könyvkiadók, az irodalommal foglalkozók élete. A szervezetnek jelenleg közel 1200 tagja van, ezen belül mintegy 500 határon túli író, ami nem kis mértékben Pomogáts Bélának, az előző elnök küzdelmeinek köszönhető. Úgy gondolom, a Magyar Írószövetségnek olyan szervezetté kellene átalakulnia, amely által eredményesen tudjuk képviselni az irodalmárok érdekeit. Ehhez viszont partnerekre van szükség a politikában, a gazdasági életben, ezeket próbáljuk most megkeresni. Nem könnyű feladat, de ha nem tudjuk megtenni, megítélésem szerint az Írószövetségnek a mai formájában nem lesz sok értelme. Az irodalom sem létezhet partnerek nélkül, és itt nemcsak az egyes író megélhetéséről van szó, hanem a rangjáról is. Sok érdekes, biztató tárgyalás folyik ezzel kap­csolatban.

– Véleménye szerint mi a szerepe a kisebbségi irodalomnak az össz­magyar irodalomban?

– Nem szeretem azt a kifejezést, hogy határon túli magyar irodalom. Hogy az író a határ innenső vagy túlsó oldalán él-e, az az életének, a pályájának a része, a magyar irodalom viszont egységes. Ugyanakkor persze jól érzékelhető, hogy mindegyik – nevezzük kisebbségi irodalomnak – más-más színt hoz ebbe az egységes magyar irodalomba, méghozzá nagyon fontos színeket. Ennek megfelelően kiemelt a szerepük. Demonstrálja – velünk együtt, és remélem, a mi segítségünkkel – az egész magyar irodalmat és az egész magyar kultúrát. Éppen ezért azt hiszem, az Írószövetségnek fontos feladata, hogy mindenkor erejéhez és lehetőségeihez mérten segítse, támogassa a határon túl élő írókat, ami többnyire sikerül is.

Olasz Tímea