Fogy a magyar

Migráció – nemzetrészbeli sorskérdés

2003. január 31., 01:00 , 107. szám

Dr. Kocsis Károly, a Magyar Tudományos Akadémia Földrajztudományi Kutatóintézete Tár­sa­da­lom­földrajzi Osztályának vezetője, a Miskolci Egyetem tanszékvezetője a napokban Ungváron tartott előadást a Kárpát-medencében élő magyarok etnikai-demográfiai helyzetéről. Az ismert szakembert a kárpátaljai magyarság demográfiai mutatóiról kérdeztük a nemrég napvilágot látott ukrajnai népszámlálás adatainak tükrében.

– Előadásait legtöbbször azzal a szomorú ténnyel vezeti be, hogy világszerte fogy a magyar. Napjainkban mennyire becsülhető a magyarság száma a világban?

– Amennyiben elfogadjuk a tengerentúli területekről érkező, egyelőre csak becsült adatokat és kiegészítjük a legfrissebb európai népszámlálási mutatókkal, arra az eredményre jutunk, hogy jelenleg megközelítőleg 13,2 millió magyar él Földünkön. Ez hatalmas veszteséget jelent a korábbi mutatókhoz képest, hisz a népszámlálási adatok szerint az elmúlt két évtizedben tízévente egy-egy dekáddal, összességében pedig kétmillióval csökkent a magyarok összlétszáma. A legnagyobb csökkenés az elmúlt évtizedben, megdöbbentő módon, a Magyar Köztársaság területén zajlott le, ahol az 1990-es népszámláláshoz képest 2000-ben félmillióval kevesebben vallották magukat magyarnak.

– A 2001. évi ukrajnai népszámlálás alkalmával Kárpátalján 151,5 ezren vallották magukat magyarnak, ami nem jelent számottevő csökkenést az 1989-es adatokhoz képest. Véleménye szerint mire vezethető ez vissza?

– Ez óriási eredmény, és nagy öröm kell legyen mindannyiunk számára, hisz mint említettem, világviszonylatban szinte katasztrofális mértékű a magyarság természetes fogyása. A napvilágot látott statisztikai számadatnak ugyanakkor többféle szakmai értelmezése lehet. Az én meglátásom az, hogy Kárpátalján fizikálisan csupán szenteste van jelen 151,5 ezer magyar nemzetiségű lakos, egy évközi szerda reggel azonban, meglehet, a százezret sem éri el az itthon (vagyis az országhatáron belül) tartózkodó magyarok száma, míg estére ez a szám ismét nőhet néhány ezerrel. Ennek egyszerű és közismert oka, hogy a Kárpátalján összeírt magyar nemzetiségűek közül a magyar belügyi információs források szerint 25-30 ezren élnek tartósan Magyarországon munkavállalási, tanulási céllal, továbbá napi rendszerességgel is több ezren ingáznak a határon túlra.

– Anyanyelvi statisztika…

– A nemzetiségi összetétel mellett az anyanyelvre vonatkozó adatok is nagy fontossággal bírnak, mivel a gyakorlatban az anyanyelvi statisztika jelenti a leg­fontosabb nemzetiségi információt (lásd iskolai, nyelvi jogok osztása, bizto­sítása). A Kárpátalján élő magyar anyanyelvűek számadatai egyelőre nem ismeretesek, jelenleg azt tudjuk, hogy a magát magyar nemzetiségűnek valló népesség 97%-a tartja magát magyar anyanyelvűnek. Emellett azonban, természetesen számos cigány, ruszin, szlovák nemzetiségű ember tarthatja ugyan­csak anyanyelvének a magyart. A jövő kérdése, hogy Ukrajna közzéteszi-e települési szinten az anyanyelvi adatokat, ami nagy áttörést jelentene a korábbi időszak gyakorlatához képest.

– Véleménye szerint mely tényezők határozzák meg a magyarság elvándorlását a határon túli területekről, illetve ezek közül melyek a legsúlyosabbak?

– Az elcsatolt területeken főként a gazdasági tényezők, míg a délvidéken időnként a politikai tényezők is komoly szerephez jutnak. Egyetlen példa: Szlovákia és Magyarország gazdasági mutatói rendkívül hasonlóak, minek köszönhetően a két ország közötti migráció szinte elenyészően alacsony mértékű. Más kérdés, hogy a Magyarországon tanuló diákok egy része esetükben sem tér vissza otthonába, ez a jelenség azonban akkor is létezne, ha nem volna államhatár a Duna és az Ipoly folyók mentén. A hatalmas világváros, Budapest vonzása ugyanis ezt megelőzően is nagymértékben hatott ezekre a területekre, de míg korábban ez a típusú elvándorlás egyszerű vidék–város migrációt jelentett, napjainkban államközi migrációként jelentkezik, súlyos, nemzetrészbeli sorskérdéssé válva.

Popovics Zsuzsanna