Ki megy holnap?

Személycserék krónikája

2003. szeptember 19., 02:00 , 140. szám
Nyugat és Kelet között – Melyiket válasszam?

Megtörténtek a várt személycserék a különféle állami csúcshivatalok élén.

Zlenkót Griscsenko váltotta a külügyminiszteri székben – egy karrierdiplomata, aki sokfelé teljesített szolgálatot, utoljára nagykövetként az Egyesült Államokban. Kinevezéséhez aligha fűződik majd valamiféle irányváltás. Ebből a szempontból inkább az az elnöki kezdeményezés érdekes, mely szerint Ukrajna jóval idő (2009) előtt fizesse vissza a tartozását a nemzetközi valutaalapnak (IMF), amivel nyilvánvalóan az ország Nyugattól való függését akarja lazítani a választás évében. Az amúgy is sokat szereplő munkapárti elnök, nemzeti banki főember, továbbra is elnökjelölt-jelölt Tihipko máris jelezte, hogy dolgoznak a feladat végrehajtásán a jegybank valutatartalékaiból.

A másik oldalon, Oroszország irányában óvatos húzd meg – ereszd meg politika folyik. Itt az a kérdés, belép-e Ukrajna az orosz közös piacba – az Egységes Gazdasági Térségbe (EGT) –, vagyis feladja-e maradék gazdasági függetlenségét és az európai integráció lehetőségét. Az elnök nagyobb lelkesedéssel beszél az EGT-hez való csatlakozásról, a miniszterelnök pedig (nyilván felsőbb utasításra) azt hangsúlyozza, hogy ez csak az ukrán alkotmánnyal összhangban történhet.

Apropó alkotmány. Az alaptörvény módosításával kapcsolatban két ellentmondó folyamat van kibontakozóban. Az egyik: a képviselők tüntető felsorakozása az új koncepció mellett, amelyet közben el is küldtek véleményezésre az alkotmánybíróságra. A dokumentumra odakerülő képviselői aláírásoknak azonban nincs jogi jelentősége. A másik: a szöveg elemzése által kimutatott problémák és ellentmondások sokasodása.

A szöveg tüzetesebb elemzése azt mutatja, hogy az elnöki pozíció, ha gyengülne is a reform következtében, nem olyan mértékig, mint amilyen például a magyarországi elnöki jogkör. A parlament feloszlatására például több lehetősége lenne az elnöknek: abban az esetben tehetné ezt meg, ha nem sikerül létrehozni a kormánykoalíciót vagy magát a kormányt. Az elnöknek igen komoly kinevezési jogköre is maradna, amelynek legfontosabb eleme a kulcsfontosságú erőszakszervezetek, valamint a külügyminiszter személyére tett javaslat lenne.

Mindez azt jelenti, hogy a 2004-ben megválasztott elnöknek inkább bővülnének a lehetőségei a parlament kézbentartására, mint csökkennének. Már amennyiben rendben lezajlanak a választások…

Az ellenzéki beállítottságú elemzők ennek alapján újra felfedezni vélik Kucsma elnök hatalmon maradásának sémáját. Ennek lényege a hatáskörök, jogosítványok olyan mérvű összekeverése, amely lehetőséget adna a jelenlegi Garantálónak arra, hogy a rendkívüli helyzetre hivatkozva tovább gyakorolja hatalmát.

A többi minapi kinevezés is inkább ebbe az irányba mutat. Rad­csenko, a titkosszolgálatok vezetője kapta meg a Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács elnöki tisztét. Ez magasabb rangot, de jóval kisebb apparátust je­lent. Vagyis Rad­csenkót felfelé buk­tatták, esetleg különleges szerepet szánnak a jövőben a nemzetbiztonsági tanácsnak. Miután Igor Szmesko, aki megörökölte a titkosszolgálat vezetői posztját, Med­vedcsuk emberének számít, inkább az előbbiről lehet szó. A belügyminisztérium élén lezajlott őrségváltásnak egészségügyi okai voltak, így Bilokony kinevezéséhez nem kötődik valamiféle eltolódás az erőviszonyokban a hatalompárti táboron belül.

A káderpaklit tehát megkeverték, az új elosztás azonban nem jelzi, ki lesz az új vezér. Ez pedig világosan mutatja a lényeget: a vezér a régi. Kucsma elnök viselkedésében tehát a nyilatkozatain kívül semmi nem utal arra, hogy készülődne a főhatalom átadására.

A hatalompárti táborban hivatalosítottak egy régóta megtörtént szakítást: az egyesített szociáldemokraták kizárták soraikból Zincsenkót, a házelnök helyettesét, akit ők jelöltek annak idején erre a posztra. A folyamat régebben kezdődött, amikor Zincsenko megkísérelte valamivel objektívebbre áthangszerelni az Inter tévécsatornát, aztán a nyilvánosság előtt bírálta a Medvedcsuk-vonalat. Most, miután nem támogatta az alkotmánymódosítás tervezetét, a párt központi bizottsága egyhangú szavazással kizárta.

Így viszont a parlament tiszti­kara csupa szocdemellenes figurából áll. Ebből is látszik, hogy a Med­­vedcsuk által erőltetett alkotmánymódosítás útja igencsak rögös lesz a végszavazásig.

Sz. K. M.