Dupla vagy semmi?

Polgármester-választás Munkácson

Ahogy várható volt, az ukrajnai politika központja rövid időre áttevődött Munkácsra. Minden józan gondolkodású és elemi szinten tájékozott ember tudta, hogy mit nem várhat a polgármester-választási saga újabb fordulójától: azt, hogy az egyik fél szabályosan nyerjen, a másik fél pedig elismerje az eredményt.

A legtöbben arra tippeltek, hogy az esélyesebb jelölt, Baloga jelöltségét az utolsó pillanatban törlik. Ehelyett a hatalom egy jóval radikálisabb kísérletet hajtott végre. Tesztelte az ukrán és a nemzetközi közvélemény reakcióját a kihívóan erőszakos választási csalásra. Nemzetközi megfigyelők nézhették végig, ahogyan magas rangú rendőrök szemlélik tehetetlenül a védelmükre bízott szavazóhelyiségek feldúlását. A megvert Mi Ukrajnánk-os képviselőknek vissza kellett menniük Kijevbe, hogy látleletet vehessenek fel zúzódásaikról és véraláfutásaikról. A szocdem tv-csatornák révén pedig megtudhatták, hogy ők támadtak rá a munkácsi városházán szolgálatot teljesítő rohamrendőrökre.

A történet Kijevben és Európában folytatódott, Munkácson azonban véget ért. Remélni szeretnénk, a további fejlemények igazolják majd, hogy nem igazak azok a néha már tényként kezelt vélekedések, miszerint az ukrajnai ember háta favágásra teremtetett, vagyis a lakosság képtelen megfelelően reagálni, amikor jogait semmibe veszik.

A kijevi történet még tart, hiszen a parlamentben meg fogják hallgatni az illetékes erőszakszervezetek, valamint az ügyészség képviselőit. Ezeket azonban nem meghallgatni kellene, hanem lemondatni. Az erre tett kísérlet azonban a parlamentben megbukott. Pedig elvileg a hatalompárti tábor egésze sem érdekelt az ún. "bezpregyelben". Ez a szovjet alvilági szlengnek az a kifejezése, amely a totális önkényt és valamennyi létező szabály semmibevételét jelenti.

Az ellenzék az októberi elnökválasztások munkácsi főpróbájáról beszél. Mint kárpátaljai folklórt adják elő a következő viccet: "Ki lesz a győztes az elnökválasztáson, ha a második fordulóba Juscsenko és Janukovics jut be? A válasz: Medvedcsuk". A viccmesélőknek tökéletesen igazuk van: ha ősszel úgy alakulnak az események, mint most Kárpátalján, akkor minden reménnyel fel kell hagyni.

Illetve marad még a nyugati fenyegetések Damoklész-kardja. Talán az a perspektíva, hogy zárolják az ukrán uralkodó elit nyugati bankszámláit és nemzetközi elfogatóparancsokat adnak ki képviselői ellen, visszariasztja őket a bezpregyeltől. Az ukrán elit egy része azonban – Medvedcsukék – a jelek szerint dupla vagy semmire játszik. Olyan helyzetre törekednek, amikor nem lehet majd egyezséget kötni az ellenzékkel, hanem a végsőkig kell küzdeniük minden eszközzel. Egyelőre a Nyugat az Európa Tanácson keresztül és a világsajtóban elég élesen reagál a történtekre. Tisztában kell azonban lenni azzal, hogy ősszel a szokásos ejnye-bejnyézés kevésnek bizonyulhat a bezpregyel megállítására.

Annál is inkább, mert az ukrán hintapolitika a JEP (közös gazdasági térség)-ről szóló szerződés jóváhagyásával újra Oroszország felé lendült ki. A szerződés – végrehajtása esetén – Ukrajna gazdaságának irányítását egy az oroszok által irányított központi szerv hatáskörébe utalná, valamint véglegesen elvágná a nyugati gazdaságba való integráció lehetőségét. Az ukrán parlament azzal a kikötéssel ratifikálta a JEP-et, hogy az nem mondhat ellent az alkotmánynak. Kibúvót tehát hagytak maguknak a képviselők arra az esetre, ha mégis úgy döntenek, hogy nem érdemes a testvéri orosz néppel testvériesen egyezkedni. Mint köztudott, az oroszok az egyenlő arányban való osztozkodás helyett szokták testvériesen elvenni, amire vágynak.

Sz. K. M.