A gyümölcsritkításról néhány szóban

2004. május 21., 10:00 , 175. szám

A fa kondicionális állapotától, valamint a környezeti tényezőktől függően, még erős metszés esetén is szükség lehet a termésritkítás elvégzésére. A legtöbb évben feltétlenül ritkítani kell az almát, a körtét, az őszibarackot, egyes években a kajszibarackot is. Amenynyiben túl sok gyümölcs kötődött a fán, a termés minőségének érdekében, valamint hogy fölöslegesen ne terheljük a fát, el kell végeznünk a termésritkítást.

A gyümölcsritkítás időpontját a gyakorlatban jobb a gyümölcskezdemény méretéhez kötni, és nem a virágzástól eltelt napok számához. A gyümölcsritkítás végzésekor legfontosabb mindenekelőtt a beteg, rosszul fejlődött gyümölcsöt leszedni. A ritkítást mindenképpen a természetes hullás után végezzük.

Megkülönböztetünk kézi, valamint vegyszerrel történő ritkítást.

Kézi ritkításnál a gyümölcsöt keskeny pengéjű késsel vagy ollóval ritkíthatjuk, de a termővesszőről, gallyról mutató- és hüvelykujjunkkal is letörhetjük, lehúzhatjuk a gyümölcsöt. Ez utóbbi esetben óvatosabban kell eljárnunk, nehogy azt a gyümölcsöt is megsértsük, amelyiket meg akarjuk hagyni.

A vegyszeres gyümölcsritkításon belül megkülönböztetjük a virágritkító, valamint a gyümölcsfejlődés ideje alatt végzett kezeléseket. A virágzás ideje alatti kezelések esetében elsősorban a dinitro típusú szerek említhetők meg. A gyümölcsfejlődés fázisa alatt végzett vegyszeres gyümölcsritkítás a termelő szempontjából számos előnnyel jár. A tisztuló gyümölcshullás után már ismert a gyümölcskötődés mértéke, így a túlritkítás veszélye is kisebb természetesen. Nagyon kedvezőek a naftilftalaminsav nátriumsójával kapcsolatos tapasztalatok.

Ha már szóba került, érdemes beszélnünk a ritkítás mértékéről. A ritkítás mértékéül a szakirodalom a gyümölcsre jutó levéldarabszámot határozza meg. Általában az a vélemény, hogy egy gyümölcsre 40-60 levél jusson. A ritkításkor figyelembe kell venni a hajtás vastagságát is. Ha keveset ritkítottunk, semmilyen termésnövelő hatást nem értünk el, viszont ha túlzásba visszük, akkor jelentős mértékű terméskieséssel számolhatunk. Nagyon fontos mérlegelnünk a ritkítás szükségességét! Általánosságként azt lehet mondani, hogy ha termőképletenként egy gyümölcsnél nincs több, nem szükséges a ritkítás. Ha termőképletenként két gyümölcsnél több van a fán, a ritkítás indokolt.

A gyümölcsritkítás a leggazdaságosabb kézi munka. A helyesen végrehajtott munkát a fa sokszorosan meghálálja. A gyümölcsök száma ugyan csökken, de a megmaradt és kifejlődött gyümölcsök súlya nem kevesebb (rendszerint több), mint a ritkítatlan gyümölcsöké. Az így termelt gyümölcs akár kétszer-háromszor több pénzért adható el, mint az apróbb, kényszerérett, rosszul színeződött, pici gyümölcsök.

M. B.