2004. július 23.
Szt. Máté evangéliuma: Azon időben Jézus egy elhagyatott helyre hajózott, hogy egyedül legyen. De a nép tudomást szerzett róla és gyalogszerrel utánament a városból. Amikor kiszállt, már nagy tömeget talált ott. Megesett rajtuk a szíve s meggyógyította a betegeiket. Amikor beesteledett, odamentek hozzá tanítványai és figyelmeztették: "Elhagyatott itt ez a hely, s már az idő is későre jár. Bocsásd el a népet, hadd széledjenek szét a falvakban, hogy élelmet szerezhessenek maguknak."
Jézus azonban így válaszolt: "Nem kell elmenniük, ti adjatok nekik enni." "Csak öt kenyerünk van és két halunk" - felelték. "Hozzátok ide" - mondta, s meghagyta, hogy a nép telepedjék le a fűre, majd fogta az öt kenyeret meg a két halat, föltekintett az égre, és megáldotta őket. Ezután megtörte a kenyereket, odaadta tanítványainak, a tanítványai pedig a népnek. Mindnyájan ettek s jól is laktak. A maradékból tizenkét kosarat teleszedtek. Az asszonyokat és a gyerekeket nem számítva mintegy ötezer férfi evett. Ezután nyomban szólt a tanítványoknak, szálljanak bárkába, és evezzenek át a túlsó partra, addig ő hazaküldi a népet.
Jézus az emberekkel, akik őt önfeledten hallgatják, csodát tesz. Kenyeret ad nekik! A kenyérszaporítás története a kenyér kettős hivatására mutat rá: az utolsó vacsorán kapott örökségünkre, a szent Eucharisztiára, s a mindennapi kenyerünkre. Mennyi fáradság, küzdelem, veríték szükséges ahhoz, hogy a mindennapi kenyér asztalunkra kerüljön! Még sincs becsülete a kenyérnek... többen vannak azok, akiknek nem jut belőle! S ha egyszer elfogyott a gabona, nem jut kenyér a többinek!
Mennyivel másabb az a csodálatosan megszaporított kenyér, amelyet Jézus ad. Ez a kenyér, melyet az Emberfia ad, az igét, a tanítást jelenti! A szellemi táplálékot, a lelki kenyeret. Ez a fajta kenyér nem fogyhat el, mert minél többfelé osztják, annál több marad meg belőle. A mai evangélium is erről beszél, ennek a tápláléknak kifogyhatatlan bőségét kenyér formájában is megismételte.
Jézus olyan kenyeret akar adni, melyben maga az örök élet, saját élete jelenik meg táplálékként. Mert a testi éhség mellett van lelki éhség is. S ahogy a fizikai étvágytalanság a betegség jele, úgy a lelki étvágytalanságot is betegségnek kell tekintenünk. A lelki éhezést pedig egyedül az igazi kenyér tudja orvosolni, sőt betölteni.
Ambrus József
