2004. augusztus 6.

2004. augusztus 6., 10:00 , 186. szám

"Csípőtök legyen felövezve, és égjen a lámpásotok. Hasonlítsatok azokhoz az emberekhez, akik urukra várnak, hogy mihelyt megérkezik a mennyegzőről és zörget, rögtön ajtót nyissanak neki" (Lk 12, 32-48)

Keresztény hitünk szerint földi életünk vége után új élet következik. Hogy ez az élet milyen lesz, annak a megválasztását reánk bízta az Isten. Születésünk alkalmával ajándékba kapjuk az életet. Senkitől sem kérdezik meg: akar-e megszületni vagy sem? Nem választhatjuk meg szüleinket, testvéreinket, rokonainkat, de még a szülőföldünket sem. Amikor azonban felnőtté értünk, Isten reánk bízza, hogy Vele vagy Nélküle akarunk-e élni. Ettől a választástól függ, hogy halálunk után hol folytatódik életünk.

Minden ember, még a gyermek is, tudja, hogy egyszer véget ér földi életünk. Isten irgalmas szeretetből, kíméletből rejtette el előlünk ennek az időpontját. Jézus azonban többször is felhívta a figyelmünket arra, hogy igyekezzünk jól felkészülni arra a napra, amikor a halál angyala, talán egészen váratlanul, megállítja szívünk motorját.

Mit jelent a halálra való készület? Semmiképpen sem azt, hogy állandó rettegésben éljünk, és minden pillanatban a közeledő halálunkra gondoljunk. Az egyetlen helyes előkészület: Isten és az Anyaszentegyház parancsa és az evangélium szerint élni életünk minden napján. Isten az életre teremtett, és örök életre hívott meg bennünket, ragaszkodunk a földi élethez; természetünk szerint nem örülünk a halál közeledésének. A tőle való félelmünket csak az enyhíti, ha hiszünk Jézus ígéretének, ha kellőképpen fölkészülve várjuk és fogadjuk a halál angyalát.

Az Úr Jézus nem ok nélkül hangsúlyozza: mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de lelkének kárát vallja...

A legnagyobb kár, ami az ember lelkét érheti, nem a halál, hanem a kellő előkészület elmulasztása. Ketten pályáznak a lelkünkre, két ajánlat közül választhatunk. Az egyik a Sátáné, aki az Isten nélküli életet, az evangélium elleni lázadást ajánlja.

A másik ajánlat az Istené, aki boldogságunkat akarja. Mi, Isten gyermekei, tudjuk, hogy kit és mit válasszunk.

Babály András