A suszter és a kaptafa

Válasz egy válaszra

2004. augusztus 6., 10:00 , 186. szám

Meglepett, hogy hosszú idő után a megyei tanács, a megyei állami közigazgatás és a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség által alapított "országos napilap", a Kárpáti Igaz Szó (KISZ) leírta a nevem. Maga a főszerkesztő méltatott arra, hogy szerény személyemnek szenteljen egy hosszabb írást, mintegy válaszolva a Kárpátalja előző számában a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola védelmében írott cikkemre. Köszönöm a "megtiszteltetést". Természetesen már a cikk elolvasása előtt tisztában voltam vele, hogy nevem kizárólag negatív szövegkörnyezetben fordulhat elő, a szerző valószínűleg lekezel, rágalmaz majd, mert mióta Kőszeghy Elemért pozícióba hozta a hatalom, a KMKSZ és tisztségviselői nemigen számíthatnak másra a részéről. Hiába, no, a bizalmat, a juttatásokat meg kell szolgálni.

Történelemtanár, illetve kisebbségi politikus vagyok, nem publicista, ez tény, ezért mindjárt elnézést is kérek, hogy belekontárkodtam a KISZ főszerkesztője, az UMDSZ alelnöke által oly lelkesen művelt műfajba. Meg kell azonban jegyeznem, hogy az utóbbi időben ő maga is rendkívül sokoldalú lett. A főszerkesztés mellett kiválóan ért a politikához, igaz ugyan, hogy eddig bármikor és bárhol indult is a választásokon, még hatalmi és szociáldemokrata hátszéllel sem sikerült elnyernie a választók bizalmát; filológus létére tudora a számítástechnikának, hiszen tagja egy anyaországi támogatásokat elosztó szakkuratóriumnak; az utóbbi időben azután a felsőoktatásnak is kifejezetten szakértőjévé vált.

De térjünk a lényegre. Elég, ha annyit mondok, fölöttébb furcsa, hogy mind a hatalom, mind az ahhoz ragaszkodó UMDSZ mekkora "segítőkészségről" tesz tanúbizonyságot a főiskola támogatása kapcsán, mióta támadás érte annak épületét, holott korábban sem ők, sem vezetőjük, Gajdos István képviselő nem látott lehetőséget a támogatásra, illetve kisujjukat sem mozdították ennek érdekében. Pedig a főiskola immár tízéves... Minden egyéb viszont csak politika. Az utóbbi hetek eseményei egyértelműen bizonyítják, hogy a hatalompárti magyar szervezet úgy képzeli a támogatást, hogy ennek fejében el kívánja venni az intézmény jogos tulajdonát. Ismételten le szeretném azonban szögezni, hogy a főiskolának nincs szüksége az UMDSZ "védelmére". Jogállamban az embereket és az intézményeket nem a "rekett", hanem a törvény, a nyilvánosság védi.

Egy másik felvetése kapcsán egyetértek a főszerkesztő úrral abban, hogy nem helyes, ha bármilyen támogatás ellenőrizetlenül folyik. Azt azonban már érthetetlennek tartom, hogy ez éppen a főiskolával összefüggésben jut eszébe. Kőszeghy Elemérnek a KISZ főszerkesztőjeként mindenekelőtt a saját lapjára kellene gondolnia. Mióta ugyanis ő tölti be a főszerkesztői tisztet, az egyik alapítónak, a KMKSZ-nek fogalma sincs arról, hogy mi történik anyagi vonatkozásban a lapnál, mennyi támogatást kapnak az államtól, az anyaországtól, s azt mire és hogyan költik. Hosszú évek óta nem hallottam beszámolót erről a kérdéskörről a megyei tanács képviselőjeként sem. A megyei tanács két képviselőjét (dr. Orosz Ildikót és Bihari Andrást) delegálta a KISZ szerkesztőbizottságába, a főszerkesztő azonban egyetlen alkalommal sem tartotta fontosnak meghívni őket az ülésekre.

Ami a "dzsandázást" illeti. Bár a KISZ folyamatosan az ukrán jobboldali erőkkel való szövetséggel vádolja a KMKSZ-t, annak közgyűlésén egyetlen "Nasa Ukrajinás" politikus sem volt jelen, miközben az UMDSZ-én kettő is felszólalt (H. Udovenko és Cs. Csubarov). Utalva egy korábbi jegyzetére, megkérdezhetném: Alelnök Úr, talán nem volt sör, ami mellett le lehetett volna ülni velük, és megbeszélni, hogy ugyan szóljanak oda párttársuknak, intéződjék már el végre a hányatott sorsú huszti iskola ügye? Amikor a huszti polgármester első támadása alkalmával mi segítettünk intézni az iskola ügyét, megnyertük az ungvári fellebbviteli bíróságon a pert, amikor a második támadáskor ők próbálkoztak, elvesztették azt. Az "egyetlen" képviselő azzal tudta le az ügyet, hogy "elnéztük". Pedig dehogy.

Meg szeretném jósolni, hogy ez a szomorú ügy legalább az elnökválasztásig biztosan folytatódni fog még, s közben megint nagyokat fognak "dzsandázni", tovább becsmérlik a KMKSZ-t, s majd csak a kampány végén oldódik meg "látványosan" az ügy. Pedig a munkácsi polgármester-választás példája meggyőzően bizonyítja, hogy ha a hatalom el akar intézni valamit, azt sokkal operatívabban is meg tudja tenni...

Nevetségesnek tartom Kőszeghy úrnak azt a felvetését is, hogy éppen a szociáldemokrata párt mellett elkötelezett UMDSZ tenné politikamentessé a főiskolát, amikor az elnökválasztás előtt minden ukrajnai felsőoktatási intézmény hovatovább egy-egy kampánystábbá alakul át. Ebben a környezetben a mi magyar főiskolánk üdítő kivételt jelent.

Végül nincs kicsiny magyar közösségünkre nézve veszélyesebb és visszataszítóbb jelenség a személyeskedésnél és rágalmazásnál, melyektől ugyancsak hemzseg a KISZ szóban forgó cikke, hiszen az így ejtett sebek gyógyulnak a legnehezebben. A KMKSZ a maga részéről mindig is ellene volt ennek az aljas és alattomos módszernek.

Ha tekintettel lesz minderre, cserében megígérem a főszerkesztő úrnak, hogy nem kontárkodom többé bele az újságírás tudományába, maradok a kaptafánál. Hiszen, mint mondta, annyi aktuális téma van: aratás, munkanélküliség, nyugdíjgondok, vagy horribile dictu tölgyerdők, homokbánya, demokrácia, jogállamiság.

Brenzovics László