A választás, akár egy jó verseny

A kampány jelenleg még nagyjából úgy zajlik, mint máshol...

Az ukrán politika talán soha nem tűnt annyira normálisnak, mint most, az elnökválasztási kampány éppen zajló szakaszában. A normális kifejezés alatt persze csak annyit kell érteni, hogy olyan, mint máshol. Igaz, máshol éppen a kampányok felfokozott hangulatát tekintik afféle szabályosan ismétlődő felfordulásnak. Ilyenkor a felek idegesebbek, gyűlölködőbbek, ugyanakkor közelebb vannak a néphez és őszintébbnek tűnő ígéreteket tesznek. Aztán az emberközeli, felpörgetetten őszinte időszak elmúlik, átadva helyét a hétköznapok kimért, életidegen politikai rutinjának. Ukrajnában a hétköznapi politikai rutin az, amely összetéveszthetetlen a nyugati megfelelőjével. A kampány viszont jelenleg még nagyjából úgy zajlik, mint máshol.

Persze fel lehet hozni ezzel szemben, hogy például Magyarországon aligha lehetne kizavarni a közalkalmazottakat, hogy aláírást gyűjtsenek az éppen hatalmon lévők támogatására. Merthogy Janukovics miniszterelnök mellett éppen így gyűlnek napi többezres tempóban az aláírások. Az elgondolás e kampányfogás mögött egyrészt nyilván az, hogy gyakorlatoztatni kell az adminreszurszos erőket, másrészt, szuggerálni a népbe ugyanennek az erőnek a nagyságát és elszántságát. Úgy tűnik, ez sikerült is, mert bár a közvélemény-kutatások továbbra is számottevő Juscsenko-előnyt mutatnak, a többség mégis Janukovics végső győzelmét tartja valószínűnek.

A szocdem tévécsatornák természetesen ez utóbbi motívumot hangsúlyozzák. Megint egy ukrán sajátosság. Magyarországon például a Fidesz vezet, és ennek megfelelően ezt a pártot is tartja a többség győzelemre esélyesnek a legközelebbi választásokon. Egy ukrán szavazó ehhez képest kész leszavazni a hatalom ellen, ugyanakkor viszont úgy gondolja, hogy az eredményt manipulálni fogják. Érdekes, vajon honnan veszi ezt?

Egyelőre mégis jók az esélyei annak, hogy egy nagyjából szabályos szavazásra kerüljön sor október 31-én. Ennek legfőbb oka, hogy Juscsenko előnye nem tűnik behozhatatlannak a második körben, Janukovics pedig szeretne szabályosan nyerni. Ameddig megvan erre az esélye, nem fog zöld utat adni az "Ukrajna egy nagy Munkács" típusú forgatókönyvnek. Az a furcsa helyzet állt elő, hogy Juscsenkónak leginkább egy, az első körben aratott nagyarányú győzelemtől kell félnie és félteni a megszületni próbáló ukrán demokráciát.

Az, hogy a Nagy Donnak tiszta győzelem kell, nem az Ukrán Olimpiai Bizottság elnökeként kötelezően vallott fair play-tiszteletből adódik. Egyszerűen arról van szó, hogy egy kétségbe vonható tisztaságú győzelem lekötelezetté tenné azok irányában, akik a csalásokat elkövették a javára. A Nagy Don nem szeretne Medvedcsuk, a krízismenedzser adósaként, sem pedig Putyin elnök bábjaként elnökösködni. Úgy tűnik, az utóbbi egyébként is beletörődött, hogy az orosz nehézipari lobbi legnagyobb ukrajnai konkurensét kell támogatnia. Egyelőre persze csak módjával. Abban azonban mindenki biztos lehet, hogy ha a második forduló az orosz cár egyértelmű kiállásán fog múlni, azt Putyin nem adja majd olcsón.

Az is rokonítja a jelenlegi ukrajnai kampányt a jobb helyeken zajlókkal, hogy itt is hatnak a választási földrajz adottságai. A felmérések azt mutatják, hogy Juscsenkónak betonbiztos szavazóbázisa van nyugaton, Janukovicsnak meg keleten és délen. Ennek megfelelően a küzdelmet valószínűleg az úgynevezett "poltavai csata" dönti majd el, azaz a még megnyerhető középső régiók. Ez természetesen egy, a valós helyzetet leegyszerűsítő felfogás, de jól jelzi, hogy a szabályos választási küzdelmet az első fordulóban az az ingadozó vagy véleményét titkoló 15-20 %-nyi szavazó fogja eldönteni, aki jobbára nem Galíciában vagy a keleti iparvidékeken él.

Mivel ez utóbbi számít Janukovics bázisának, a hatalom ezúttal aligha lesz engedékeny a kommunistákkal, akiknek szintén itt van a fő vadászterülete. Az előző elnökválasztáskor Kucsma segített Szimonyenkónak bekerülni az elnökválasztás második fordulójába, és a 2002-es választásokon sem a kommunisták számítottak a hatalom fő ellenségének. Ezúttal azonban a kommunisták nem számíthatnak ilyen nagyvonalúságra az ország keleti és déli részén. Úgy néz ki, olyan lesz a befutó, mint egy jó Formula-1-es autóversenyen, azaz nemcsak az első helyért folyik kiélezett küzdelem, hanem a harmadik helyért is drámai összecsapás zajlik majd a két baloldali politikus, Szimonyenko és Moroz között.

Sz. K. M.