Taktikázók és ígérgetők

Kormányválság ukrán és magyar módra

2004. szeptember 24., 10:00 , 193. szám

A kárpátaljai magyarok többnyire jobban ismerik a magyarországi politikát, mint az ukrajnait. Emiatt azonban nem érdemes sajnálkozni, hanem inkább fel kell használni mint adottságot az ukrajnai események elemzésekor.

A legkézenfekvőbb téma a kormányválság magyar és ukrán lefolyásának egybevetése. A magyar az ismertebb: két koalíciós párt döntött arról, hogy leváltja a régi miniszterelnököt, majd némi bizonytalanság után döntöttek az utód személyéről. Az eredmény az lett, hogy a koalíció maradt, egy hónapon keresztül pedig egy címzetes és egy tényleges miniszterelnöke is van az országnak.

Ukrajnában a kormánykoalíciót vagy nyolc parlamenti frakció alkotta. Ezek közül három nemrég kilépett, miáltal a Legfelső Tanácsban megszűnt a kormányt támogató többség. Látszólag tehát jóval súlyosabb a helyzet a magyarországinál. A gyakorlatban persze nem így van, hiszen aki kilépett a parlamenti többségből, az nem került feltétlenül ellenzékbe. Inkább a hatalom és az ellenzék közötti senki földjén foglaltak el egy taktikailag kedvezőbb alkupozíciót.

Annak, hogy a parlamenti többség széthullása nem vezetett a kormány bukásához, viszonylag egyszerű magyarázata van. A hatalom centruma nem a kormány, hanem az elnök. Sőt, külön központként kell felfogni még az elnöki adminisztrációt is, Medvedcsukkal az élén. A három dezertőr-frakció lépése leginkább az utóbbinak szólt. A krízismenedzserként emlegetett politikusnak kellett volna ugyanis összehoznia a politreformot, amihez fel kell sorakoztatni a többséget, és valahogy hozzászervezni ehhez (fantasztikus pletykák keringenek, fejenként mennyiért) az alkotmánymódosításhoz még szükséges számú szavazatot szállító honatyákat. A kilépés azt jelzi, a szóban forgó képviselők odáig jutottak, hogy ily módon is jelezzék nemtetszésüket az adminisztráció céljait és módszereit illetően. Ami ugyanakkor nem jelenti azt, hogy a Garantálóval, azaz az elnökkel való személyes szakításra is készen állnak.

Viktor Janukovics miniszterelnök nem feltétlenül kárvallottja az ügynek. Mint esélyes elnökjelölt, nem érdekelt az alkotmánymódosítás megszavazásában, amely leendő jogkörét szűkítené. Nyíltan viszont nem léphet fel ellene, mert azzal kiváltaná a Garantáló haragját, amely esetleg a leváltásához vezethet. Számára így a nyílt ellenállók csendes támogatása marad a háttérből.

A három hatalompárti frakció közül kettőnek a kilépése politikai okokra vezethető vissza. Mind Litvin agráriusai, mind a Centristák többször jelezték már különállásukat. A harmadik csoportosulás, a Demokratikus Kezdeményezés – Néphatalom, a harkovi üzletember-képviselők frakciója viszont inkább üzleti okokból demonstrált. Nem vették ugyanis figyelembe az érdekeiket az egyik privatizációs akció alkalmával. (Úgy tűnik, mind a magyar, mind az ukrán hatalom életét megkeseríti az osztogatási kényszer, amikor komoly támogatóik vannak a privatizációs akcióban vagy autópálya építésében konkuráló feleknek.)

Ami az esélyeket illeti, a tudományos esélylatolgatás alkotja mostanság a közbeszéd egyik kedvenc témáját. Mármint, hogy mennyire manipuláltak a közvélemény-kutatási eredmények. Meg az is, mennyire manipulálják a közvéleményt a közvélemény-kutatási eredmények segítségével. A legutóbbi (2002) magyarországi parlamenti választási eredmények azt mutatják, hogy a szakmai szempontokból becsületes felmérések sem jelzik előre pontosan a végeredményt, amikor a megkérdezettek titkolják a véleményüket. Így történhetett meg, hogy a jelzett néhány százalékos Fidesz-előnyből minimális MSZP-s választási siker lett. A komolyabb cégek előrejelzései jelenleg 4– 6%-os Juscsenko-előnyt mutatnak, amellett, hogy a megkérdezettek 12%-a nem hajlandó elárulni, kire fog szavazni. Már csak az a kérdés, ez utóbbiak közül kik vannak többen: akik félnek megmondani, hogy Juscsenkóra, vagy akik szégyellik bevallani, hogy Janukovicsra készülnek leadni voksukat.

A nyugdíjasok szavazatai mint csodafegyver egy újabb példa a két ország politikájának hasonlóságára. Alighanem mindenki emlékszik Medgyessyék egyszeri nyugdíj-kiegészítési ígéretére 2002-ben. Most Janukovics vetette be ennek a fegyvernek egy erősebb variánsát, bejelentve, hogy minden nyugdíjat a nem dolgozók létminimumára emelnek azonnali hatállyal. A sok millió 130 hrivnya körüli kisnyugdíj ennek hatására októbertől 280 hrivnya körülire emelkedhet. A kérdés már csak az, hogy mennyire fog hasonlítani a történet folytatása a magyarországira: a szocialisták akkor győztek Magyarországon, Medgyessy viszont ma már nem miniszterelnök...

Az 1994-es kampánykor Horn Gyula autóbalesetet szenvedett, és hetekig járt a "marslakó" szerelésében, de a választásokat megnyerte. Igaz, senki nem vádolta a jobboldalt a karambol megszervezésével. Most Juscsenko esett ki a kampányból 10 napra, mérgezés miatt. A legutóbbi kijevi tömeggyűlésen is szemmel láthatóan betegen jelent meg. A szocdem tömegtájékoztatás az ízléstelenség csúcsát érte el, amikor elkezdett célozgatni arra, hogy az ilyen típusú mérgezéseket túlzott alkoholfogyasztás esetén szokták diagnosztizálni, valamint arra, hogy mennyibe kerülhetett Juscsenko ausztriai kezelése. Az ottani doktorok diagnózisa szerint viszont a mérgezést olyan vegyi anyagok okozhatták, amelyek nem szoktak normális esetben előfordulni az élelmiszerekben...

Sz. K. M.