2004. október 22.

2004. október 22., 10:00 , 197. szám

Csak aki tudja!

"Két ember fölment a templomba imádkozni, az egyik farizeus volt, a másik vámos. ...Mondom nektek, hogy a vámos megigazultan ment haza, amaz viszont nem." (Lk 18, 10. 14)

Ismervén Jézusnak e példabeszédét, mindenki joggal fölteheti a kérdést: a vámos miért ment haza megigazultan, amaz pedig nem? Mi a különbség e két ember között? Az igazi választóvonal a kettő között nem a bűn súlyosságában és természetében van, hanem abban, hogy a vámos őszinte bűnbánatot tart, a farizeus meg önmagában tetszeleg, és ezáltal vétkezik. Tehát mind a ketten bűnösök, de az egyik bűnbánatot tart, a másik meg nem.

A példabeszédben Jézus rámutat arra, hogy mit jelent a bűnbánat. Kiterjesztve életünkre, általánosságban megállapíthatjuk: a szentek és a "kárhozottak" között nem az a különbség, hogy az egyik vétkezett, a másik nem, hanem a BŰNBÁNATUK mikéntjében van. Mindannyian követünk el bűnt, és aki azzal dicsekszik, hogy semmivel sem vádolhatja magát - az szomorú öncsalásban él. Aki helyes önismerettel rendelkezik, az tudja: egy embertől sem várható el, hogy sohase hibázzék, sohase ítélkezzék igazságtalanul, sohase cselekedjék rövidlátóan, egyoldalúan, önzően. Mindenki hibázik, de nem mindenki képes a bocsánatkérésre, hibái belátására, a bűnbánatra. Hiszen a bűnbánat - melynek feltétele az isteni kegyelem, lelki intelligencia és az életmód megváltoztatása - azon áll vagy bukik, hogy tudom azt: ki vagyok én, és ki az Isten. Ugyanis a vámos tudatában van annak, hogy ki ő és ki az Isten, de a farizeus nem. Ezért az utóbbi imádsága nevetséges és sajnálatra méltó, s így nem megigazultan megy haza. De kérdezhetné valaki: Kit zavar az, hogy megigazultan ment-e haza, vagy sem? HÁT CSAK AZT, AKI TUDJA, KI AZ ISTEN...

Weinrauch Márió ofm