Ki nyerte a döntetlent?

Elnökválasztás Ukrajnában

2004. november 5., 09:00 , 199. szám

Mindenekelőtt konstatálni kell a legjobb hírt: a hatalom nem próbálkozott meg a munkácsi variáns megismétlésével, ennek megfelelően a népfelkelés is elmaradt.

A választásokat azonban nem lehet nyugati mércével demokratikusnak tekinteni. A hivatalos végeredmény minden bizonnyal néhány százaléknyival eltér a reálistól a hatalompárti jelölt javára. A megszokott adminreszurszos módszerek alkalmazása mégis jó hír a totális hamisításokhoz képest, amelyektől tartani lehetett.

A baljós árnyak mellett akadtak azért jó jelek is. Ilyen volt például, hogy végül mégsem alakítottak sem 40, sem 400 plusz szavazókörzetet Oroszországban, nem zárták be az Ötös Csatorna nevű televíziós csatornát, sőt, az erre tett kísérlet miatt kisebb forradalom tört ki a többi (hatalompárti) csatorna újságírói között. A szavazás estéjén példátlan módon együtt szerepeltek ellenzéki, illetve hatalompárti politikusok és vezetők Pincsuk és Medvedcsuk némely tévéjének műsorában. A magyaroknak persze, akik naponta láthatnak ellenzéki politikust szabadon beszélni a különböző tévécsatornákon, nehéz elképzelni, mennyire különleges élményt jelent ez az ukránoknak.

A választások után közvetlenül a fő kérdés mégiscsak az, kit fog jobban megviselni várakozásainak be nem teljesedése. A hatalompárt például elhitte, hogy az adminreszursz és a szociális kifizetések együttesen meggyőző arányú győzelmet eredményeznek majd. (Az első forduló gyakorlatilag vereséggel felérő győzelme ilyen szempontból érdekessé teszi a hatalmi vertikál középső és alsó szintjein elhelyezkedő emberek megbízhatóságát.) Ezzel magyarázható valószínűleg az is, hogy a Központi Választási Bizottság 97,67%-nál abbahagyta az eredmények összesítését. A maradék körzetek többsége ugyanis kijevi, ahol a szavazatok aránya becslések szerint 70-20 (kerekítve) Juscsenko javára. Azaz a hatalom tesz még egy kísérletet, hogy ne kelljen győztesnek nyilvánítania az ellenzék jelöltjét, mert tart attól, hogy ez demoralizálja a saját táborát. Legalábbis jelen elemzés megírásakor ez a helyzet.

A két baloldali jelölt, Moroz és Szimonyenko együttesen mintegy 11%-nyi szavazatot kapott, ami számukra mindenképpen kudarc. Taktikailag és elvileg most rajtuk áll a választás kimenetele. A gyakorlatban azonban politikai kényszerek fognak hatni az események további alakulására. A szocialista szavazók ellenzéki beállítottságúak, és a közép-ukrajnai megyékben van belőlük több, míg a kommunista szavazók a keleti Janukovics-barát zónában összpontosulnak. Így biztosra vehető, hogy Moroz szavazatait Juscsenko fogja besöpörni, Szimonyenkóét pedig Janukovics. Az érintett pártvezérek első megnyilvánulásai is tükrözik ezt az alaphelyzetet.

Az ellenzék nagy reményeket fűz ahhoz, hogy Juscsenko felkészültebb a nyilvános politika műfajaiban (leginkább a beszéd- és vitakészséget értve ez alatt). El is kezdték sulykolni a Juscsenko-Janukovics tévévita témáját, ami elől az utóbbi megpróbál kitérni. Számítanak rá, hogy a következő fordulóig sikerül rákészülni a standard adminreszurszos trükkök kivédésére. Főleg pedig reménykednek, hogy az első forduló eredménye fellelkesíti a híveiket és elbizonytalanítja az ellentábort.

Janukovics táborában leginkább arra számítanak, hogy sikerül megemelniük a részvételi arányt a keleti megyékben, ahol előzőleg is győztek. Reménykedhetnek abban is, hogy sikerül egyben tartani a hatalompárti tábort, valamint abban, hogy a nagyarányú kifizetések gerjesztette infláció még nem fog jelentős hangulatváltást okozni az elkövetkező három hétben.

Még sokáig lehetne folytatni tovább azoknak a tényezőknek az elemzését, amelyek kibillenthetik valamelyik irányba a mérleg nyelvét. Azonban a végleges választ arra a kérdésre, hogy ki nyerte meg a jelenleg döntetlenre álló meccset, úgyis csak november 21. után kapjuk majd meg.

Sz. K. M.