Nehéz a dolga ... a művészetoktatóknak

Tiszapéterfalvai Művészeti Iskola

2005. január 7., 09:00 , 208. szám

A Tiszapéterfalvai Művészeti Iskolának szeptembertől új vezetője van. Homoki Gábort, az újdonsült igazgatót arról kérdeztük, mennyiben befolyásolja a mostani vezetőváltás a népzenei hagyományok ápolása terén elismert, hiánypótló tevékenységet végző intézmény további munkáját.

"Reményeink szerint minden marad a régiben. Pál Lajos és Biki Ottó korábbi igazgatók változatlan szakmai segítségükről biztosították iskolánkat. Az innen kinőtt tehetséges népzenészek, néptáncosok eredményei, sikerei minket is köteleznek. Az elvárásoknak tehetségünkhöz mérten igyekszünk megfelelni" - mondja Homoki Gábor, aki egyben az iskola egyik képzőművészet-tanára is.

A művészeti iskolának jelenleg 136 növendéke van. 36 gyerek tanul táncot, 14 rajzot és festészetet, a többiek "hangszeresek", azaz zenét tanulnak. Mint megtudtuk, az iskolának számos hangszerre lenne szüksége, a járási kulturális osztály azonban körülbelül 2011-re ígéri a legközelebbi hangszerutánpótlást. Az oktatás körülményei sem éppen fényesek. A képzőművészeti foglalkozásoknak helyet adó "tanterem" például egyben tanári szoba is, egyébként pedig a "helyiség" a folyosó egy tágabb beugrója. A megvilágítás gyenge, ahogy a kultúrházakból/mozikból ismert felcsapható ülőkéjű székek sem éppen a legideálisabbak például a festésórákhoz.

"Az épület eredetileg nem iskolának épült. Az évek során volt kaszárnya, orvosi rendelő, majd pedig iskola. A falak régen rászolgáltak a külső-belső felújításra. Az elavult tetőszerkezet maholnap beázással fenyeget, ami a hangszertárolás szempontjából felér egy katasztrófával" - mondja az igazgató.

Ami a dolgok derűsebb oldalát illeti, Tiszapéterfalván idén márciusban is lesz "Átal mennék én a Tiszán" Bartók Béla népzenei verseny, és nyáron sem marad el a szokásos Ének-, zene-, néptánc- és kézműves tábor, tudtuk meg. Ugyancsak ide kívánkozik, hogy a méltatlan körülmények ellenére az iskolában minden hétköznap délután szól a zene, ropják a táncot, ottjártunkkor épp rábaközi csárdást...

-nagy-