Kismuzsaly: ...csak egy templomrom őrzi emlékét

2005. január 28., 09:00 , 211. szám

Beregszász felől jövet, Muzsaly szélén a kismuzsalyi református templomrom csaknem 350 esztendeje elhagyatottan is beszédes emlékjele egy rég letűnt falunak.

A település neve 1232-ben bukkan fel először, s már ekkor két részből állt, keleti, nagymuzsalyi részét királyi népek lakták, a nyugati, kismuzsalyi részét, ötekényi földet, azaz 750 holdat II. Endre király hűséges emberének, Legirnek adományozza. Ez az előkelő ember a beregi királyi uradalom gondnoka és a híres Sylva Bereg, vagyis Bereg Erdőnek ispánja volt, elődei pedig az ős Borsova vármegye jobbágyai voltak, szálláshelyük a mai Borzsova területén feküdt. Az ősmegye központja a régi Borsova vára volt, amelynek emlékét a mai Vári őrzi nevében. A Sylva Bereg onnan is nevezetes, hogy őserdő rengetegében járt II. Endre király, és 1233-ban itt bocsátotta ki hű emberei védelmére aranybulláját. Sylva Bereg nevéből vette eredetét Nagybereg község és Borsova ősvármegye hatalmas testének átrendezése után Bereg vármegye.

Az 1232-ben történt adományozás kismuzsalyi határleírásánál a szomszéd falvak is említtetnek: Gwrche és Bagotha, azaz Gecse és Bakta, Muzsaly ez oklevélben Muse-nak íródik.

IV. László király 1280-ban Nagymuzsalyt Eberhard fia Kunch ispánnak adományozta, aki lampertszászi, vagyis beregszászi illetőségű volt. 1337-ben e Kunch ispán fia Péter lampertszászi bíró ezt a birtokot a Ker. Sz. Jánosról nevezett kőtemplomával együtt 50 márkáért eladta Magyar Pálnak és fiainak. Ebből ugyan nem derül ki, hogy a romjaiban most is látható kismuzsalyi templomról van-e szó, mivel azonban kezdetben csak egy temploma volt a két részből álló községnek, bátran állíthatjuk, hogy éppen arról.

Dr. Sipos Zsigmond rendőrkapitány, Borzsova község lelkes monográfusa 1910-ben kiadott könyvében és a később beszerzett, kéziratban maradt gyűjteményében igyekszik kimutatni, hogy ama bizonyos Legirnek unokái azok a személyek, akik 1360-ban lampertszászi polgárokkal birtokjogaikat illetően peres viszonyban állnak. Ezek hatan birtokaik után ekképpen neveztetnek: borzsovai Dezső, kismuzsalyi Péter, kismuzsalyi Abych, borzsovai Imre, borzsovai Simon, helmeczi György, akik a peres ügyben azt is igazolni tudják, hogy ők a Legir leszármazói és birtokukat egymás között felosztva, mint örökösök bírják. Ebből nyilvánvaló, hogy a tatár pusztítást túlélték, mint a vidék rejtekeinek is jó ismerői elrejtőztek, és tovább élhettek birtokaikon. Utódaik képezték a Borsovay nevű családot, továbbá belőlük származnak a Thobolyok, Kismuzsayak, végezetül az időközben Sárosorosziban is birtokossá lett ágat Oroszynak nevezték. Ezek a családok nemcsak Borzsova község alapítói, de a környék meghatározó birtokosaivá lettek. Leggyakrabban egymás között házasodtak az egyes rokoni ágak, de sógorságba kerültek a Kállaiakkal, Kölcseyekkel, a verbőczi Zowardffykkal, a Chernavodayakkal, a kusali Jakcsokkal, a Mathuzsnay és az Ung megyei Nagymihályi családokkal, valamint az Ugocsa megyei kisebb ősbirtokosokkal: Szirmay, Bökényi, Sásváry, Öszödfalvy, Farkasfalvy, Péterfalvy családokkal.

Kezdetben egyik vagy másik ágat vagy azok tagjait aszerint nevezték pl. Kismusayaknak vagy Borsovayaknak, hogy éppen hol laktak.

Nemcsak vagyonszerető, de vagyonszerző emberek kétes hírében is álltak. 1388-ban Mária királyné a leleszi konventhez ír, hogy a konvent idézze Szent György nyolcadára Zsigmond király elé Kismuzsay vagy másként Kántor Mihályt és Borsovay Miklós fia Fábiánt, mivel csalárdul azt a hírt költötték, hogy Kállói László fia Ubul mester örökösök nélkül elhunyt, testvére Mihály pedig a szülői háztól elvándorolt s elhalt ő is valahol, ezért nagymuzsalyi birtokukra Zsigmond királytól adománylevelet eszközöltek ki és magukat be is iktatták, pedig azok mind a ketten életben vannak, igaz, az utóbbi otthon betegen fekszik. 1429-ben Oroszy Tamásné Agatha, verbőczi Zoward dédunokája Verbőcön osztozik véreivel az ősi kúrián. 1479-ben Péterfalvi Beke Kelemen, aki Oroszy Mihály fiának, Istvánnak a fia, Szirmay Fórissal – a Fóris családok ősével – egy-egy telek jussába íratnak Kismuzsalyon és Orosziban. 1482-ben kismuzsalyi Bakó Pétert és kismuzsalyi Márton deákot ügyvédül vallja kusalyi Jakcsi Péter és Péterfalvi Zsupán Gergely a kolozsmonostori konvent előtt. 1522-ben II. Lajos király igazolja, hogy Oroszy György fia András testvéri szeretetből kismuzsalyi részét örök áron átíratta édestestvérére, Mátéra.

1504-ben birtokosok voltak még Kismuzsalyban: Guthy János leánya Anna, ki Csomasz nevű szőlőjét 8 ft.-on átengedte özv. Surányi Jánosné Guthy Katának és fiainak. 1547-ben a leleszi konvent beiktatta Oroszy Demetert 6 kismuzsalyi puszta telekbe és Jakcsi Mihály azon részeibe, melyeket ő a 6 telken felül használt, és az Oroszy, valamint a Borsovay családtól vétel útján szerzett.

1550 körül lett reformátussá a templom, s kezdetben egy lelkészük volt Nagymuzsallyal.

1553-tól a falu jobbágyairól is hírt kapunk. Ekkor bíró volt Máté István, a további családfők pedig: Fazekas István, Veres Imre, Szárnyas Tamás, Literáti János, Zári (?) Domonkos, Mórocz Gergely, Fábián Lukács, Thipa (?) Pál, Szárnyas János, Szárnyas Gáspár, Bakó Antal, Kántor Péter, Kántor László, Kristóf Ferenc és Mikó Péter.

1566-ban a tatárok teljesen elpusztították a falut, de később újraépítették a lakosok. 1648-ban birtokolják az ősbirtokos családokon kívül lekcsei Sulyok György, Rőczey György, özv. Komjáthy Jánosné, özv. Balling Györgyné és Szondi István.

1657 nyarán Lubomirski lengyel hadvezér seregével, megbosszulandó Rákóczi hadjáratát, végigsöpört vidékünkön, s Kismuzsalyt is fölgyújtatta, pedig itt csak egy-két jobbágytelke volt a fejedelemnek. E gyújtogatásnak lett martaléka a falu és az Árpád-kori templom. A hagyomány szerint a harangot a Turja mély medrű víz iszapjába süllyesztették, a lakosok egy része a muzsalyi hegyek üregeibe rejtőzködött.

Legir utódai fiágon ez időben már igen megritkultak az ősi helyeken. A Kismusayak már jóval korábban, a Borsovayak az 1600-as évek végén, az Oroszyak az 1700-as évek elején enyésztek el. Leányágon ma is élnek leszármazottaik különböző nemesi származású családokban Borzsován, Muzsalyban s a környék több más falvában is.

Kismuzsalyt nem építették föl újra, s ha maradtak meg lakosaiból, azok Nagymuzsalyba költöztek. 1831. február 20-án egy vadász az Endrőd nevű völgyben bányaüregbe menekült róka után indult, s ekkor fedezte fel, hogy ott emberi csontvázak vannak. A vármegyei tisztikar feltáratta az üreget, s mintegy 50 ember maradványaira bukkantak több más odamenekített holmi mellett. Az üreg kijáratánál egy férfi csontváza feküdt kivont karddal a kezében, vastag csizmái még épek voltak. A többi csontvázat beljebb részint fekvő, részint ülő helyzetben találták. Egy kőpadon ülő nő tetemét egy mellette térdeplő férfi mindkét kezével átölelve tartotta, míg a nő karjában egy kisgyermek csontváza feküdt. Egyes feltételezések szerint a lengyelek felfedezték a rejtekhelyet, és kéngázzal fojtották meg őket. Lehettek közöttük Legir-utódok is. Letűnt életüknek és egyik kicsi falujuknak csak egy templomrom őrzi emlékét.

Józan Lajos