2005. február 11.

2005. február 11., 09:00 , 213. szám

Krisztus Isten Ikonja

"Akkor a Lélek a pusztába vitte Jézust, hogy megkísértse a sátán. ...otthagyta Őt a sátán, angyalok jöttek és szolgáltak neki" (vö.: Mt 4, 1-11).

A kísértő, az álnok kígyó, "...a sátán ordító oroszlán módjára ott kószál mindenütt, és keresi, kit nyeljen el. Szálljatok vele szembe keményen a hit erejével ... Isten pedig minden kegyelemnek szerzője ... maga tesz rá alkalmassá titeket" (2 Péter 5, 8-11). Jézust, mint annak idején Ádámot is, megkísérti a sátán, de Krisztus állva marad, mert Ő mindentől szabad, mert Ő mindenestül Istené, mert Ő Isten tökéletes képmása - ikonja.

Bergyajev szerint kétféle szabadság van: az egyik a kezdettől fogva meglévő szabadság, a másik pedig a végső, a krisztusi szabadság. Mit is jelent ez? A kezdettől meglévő szabadság a jó és a rossz közötti választás lehetőségét jelenti. A végső szabadság pedig a jóban és az igazságban való életet. Erről így beszél Jézus: " ...megismeritek az Igazságot, és az Igazság szabaddá tesz titeket" (Jn 8,32). Tehát a végső szabadság a Krisztusban való életet jelenti.

Bővebben mit is jelent ez? Amikor azt tanítjuk, hogy az embernek meg kell szabadulnia az alacsonyabb rendű elemektől, vagyis a szenvedélyek hatalmától, azaz meg kell szűnnie önmaga és a környező világ rabjának lenni, akkor a krisztusi, azaz végső szabadságot tartjuk szem előtt, amely szabaddá teszi az embert. Krisztus igazsága szabaddá teszi az embert, de az embernek szabadon kell választania ezt az Igazságot. Isten megadja a lehetőséget az embernek, hogy azon az úton haladjon, amely tökéletessé teszi őt. Ez az út néha sötétségen, szakadékokon, tragédiákon keresztül vezet, vagyis nem nyílegyenes és sima út - példa Jézus megkísértése és egész élete. Tehát az ember akkor ember, ha Isten tökéletes képmása, mint ahogy Krisztus is az volt. Az ember akkor érti és valósítja meg igazán önmagát, ha rátalált Istenre, vagyis másképpen mondva, akkor egzisztencia, amikor kilép önmagából, Istenre irányul és benne él. Az ember azonban mindig is késlekedett az Isten felé vezető úton - a viszontszeretet útján. Isten viszont mindig megadja az Ő kegyelmét minden embernek, de ez a kegyelem ingyenes és segítő, vagyis sohasem kényszerítő. Ha élünk vele, akkor hasonlóak leszünk Krisztushoz, aki kísértést szenvedett, de bűnt nem követett el, és így lett Isten igazi Ikonja.

Weinrauch Márió OFM