Célunk legyen az evangéliumból táplálkozó életszemlélet

Beszélgetés Bosák Nándor debrecen–nyíregyházai megyéspüspökkel

2005. augusztus 26., 10:00 , 241. szám

Az aknaszlatinai Szent István-napi búcsú alkalmából Bosák Nándor, a Debrecen–Nyíregyházai Katolikus Egyházmegye püspöke celebrált szentmisét. Beszédében államalapító szent királyunk életét például állítva felhívta a hívek figyelmét a tiszta evangéliumból táplálkozó életszemlélet és a közösségi felelősség fontosságára. A misét követően a püspök úr a templom kertjében lévő Szent István-szobornál részt vett a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség központi ünnepi rendezvényén, amelyet követően módunk volt beszélgetni vele.

– Püspök úr most jár először Kárpátalján?

– Jártam már többször is itt, Munkácson és Nagyszőlősön hivatalos szolgálatot is végeztem, turistaként pedig ezt az egész völgyet és a Felső-Tisza-vidéket bejártam már.

– Szent István napjára bizonyára több helyre is meghívták. Miért tartotta fontosnak, hogy éppen ide, Aknaszlatinára látogasson el és itt hirdesse az evangélium tanítását?

– Ennek több oka van. Az egyik az, hogy Majnek Antal püspök úr volt az első, aki már egy évvel ezelőtt meghívott. De egyébként is szívesen jövök, hisz szomszédok vagyunk, és hát az itt látott dolgok, az ünnepség is azt mutatja, hogy ez a hívő közösség meg ez a vidék valóban megérdemli azt, hogy Szent István örökségét őrizze, mi pedig tudatosítsuk és segítsük őket abban, hogy ebből az örökségből a nehéz mindennapi helyzetükben táplálkozhassanak.

– Szentbeszédében említette az egymásra való odafigyelés, felelősségvállalás fontosságát. Úgy érzem, mostani útjával ezt a gondolatot is támogatta.

– Természetesen! Úgy vagyok, hogy amit prédikálok másoknak, azt a saját életemben is fontosnak tartom. Valóban: az egy közösséghez tartozó embereknek – legyen az egy család vagy egy község közössége, esetleg egy plébániához tartozó hívek – érezniük kell, hogy számíthatnak egymásra, és bizonyos értelemben felelősek is egymásért. Ez építi az emberi életet: sohasem tudunk boldogulni, ha másoktól elzárkózunk. Az a tudat, hogy nem egyedül vagyunk a világon, felelősséget is jelent. Tehát úgy próbáljunk élni, hogy azzal a másiknak ne nehezebbé tegyük a sorsát, hanem könnyebbé. Ez, mint mondtam, érvényes a családokra, az egy nemzethez tartozókra, de érvényes a különböző nemzethez tartozók vonatkozásában is. Ezen a vidéken különböző nemzetiségű emberek élnek együtt, itt nagyon fontosnak érzem azt, hogy úgy őrizze mindenki a saját identitását és a saját kincseit, hogy azzal ne a másik rovására éljen, hanem inkább a többiek gazdagítására szolgáljon.

– Milyennek találja a Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye hitéletét?

– Úgy látom, hogy az eltelt idő alatt óriási fejlődés történt. Én az egri szemináriumban voltam tanár, amikor az első kárpátaljai fiatalember oda érkezett, hogy a papi hivatásra készüljön. Abban az időben az a néhány katolikus pap, aki Kárpátalján tevékenykedett, már 70-80 év közötti volt, és teljesen kilátástalannak látszott itt a helyzet. Nem tudtuk, hogy mi lesz, ha ezek az idős papok eltávoznak e földi világból. Aztán egymás után jöttek tanulni, és most azt látom, hogy hála Istennek, gyarapszik a fiatal papok száma Kárpátalján. Ez reménységet ad arra, hogy az a szolgálat, amelyre szükség van: a hívek tanítása, összefogása előre halad. Majnek püspök úr nagyon elkötelezett módon munkálkodik azon, hogy az egyházmegye intézményei jól működjenek, és biztos vagyok abban, hogy ennek meglesz az eredménye.

– Szent István intelmei közül mire hívná fel leginkább a kárpátaljai magyarok figyelmét?

– A fiához intézett intelmei közül az elsőt emelném ki: "Ne feledd el fiam, hogy ennek a világnak Isten az ura. Ő szabja meg mindenkinek a hivatását, és életünket az Ő törvényeihez kell igazítanunk." Én ezt így értelmezem: ahhoz, hogy ma az ember megtalálja a helyét, és el tudjon boldogulni ebben a zavaros világban, nagyon nagy szüksége van erre a biztos igazodási pontra. Tudja, hogy életét Istentől kapta, és Istennek tartozik érte felelősséggel. Az életét ebben a dimenzióban és ebben az összefüggésben kell megoldani. Szükségünk van arra, hogy legyenek eszményeink, ne képzelje magát az ember Istennek, hanem igazodjon a mindenható Isten törvényeihez. Azt hiszem, ahol ezeket a gondolatokat sikerül követni és megvalósítani, ott az élet igazságosabb lesz, ott megerősödik az egymást segítő, egymást megbecsülő szeretet is.

Szent István országát az egész Kárpát-medence alkotta, hiszen István király minden itt élő népnek a királya volt, és a törvényei azt szolgálták, hogy az e területen élő emberek egy közösséget alkotva boldoguljanak. Ez mára szóló figyelmeztetés is. Egy országban különböző nyelvű, szokású népek élhetnek, a hatalomnak mindegyik jogait biztosítania kell, hogy igazságban és egymás megbecsülésében élhessenek.

Badó Zsolt