Elismerés "árnyékokkal"

A Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkeresztjével tüntették ki Vidnyánszky Attilát

2005. augusztus 26., 10:00 , 241. szám

A Magyar Köztársaság elnöke - az oktatási miniszter előterjesztésére - augusztus 20-a alkalmából, kimagasló szakmai munkája elismeréseként a Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszt kitüntetést adományozta Vidnyánszky Attilának, a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház Jászai Mari-díjas főrendezőjének. A kitüntetettet benyomásairól, terveiről kérdeztük.

- Miként értékeli munkásságának ezt az újabb elismerését?

- Minden elismerés jólesik az embernek, s természetesen büszke is vagyok rá. Örülök, hogy ismét felkerülhettem a kitüntetettek listájára. Bár az indoklás nem részletezi, mivel érdemeltem ki ezt a magas kitüntetést, s az elmúlt időszakban megbízásaim révén részben a Magyar Állami Operaházhoz kötődtem, azért egyértelmű, hogy életemben, tevékenységemben mindenkor a beregszászi színház volt az első, s ha eredményeim elismerést érdemelnek, azok az eredmények elsősorban a beregszászi társulattal születtek. Azt kell, hogy mondjam azonban, hogy a beregszászi színház idei finanszírozása beárnyékolja némileg ezt az egyébként felemelő alkalmat. Ebben az évben ugyanis a színházunk még egy fillérnyi támogatást sem kapott Magyarországról. Természetesen itt mindenekelőtt az állami forrásokra gondolok, hiszen az anyaországi és határon túli szakma összefogása, segélyprogramja révén mégiscsak sikerült némi támogatásra szert tennünk. Mindez tehát kicsit keserűvé teszi az ember szája ízét.

- Hogyan látja a jövőt?

- Mint már mondtam, az én életem eddig is elsősorban Beregszászhoz kötődött, s e tekintetben ezután sem várható változás. Szeptember elején megkezdjük Csehov Három nővér című darabjának felújítását, azután a továbbiakban Coltez Roberto Zucco c. darabját próbáljuk, illetve Bérces László rendezésében Háy János Pityu bácsi fia című drámáját visszük színre, végül adaptáljuk a beregszászi színház körülményeihez a gyulai várszínházban nyáron bemutatott, Shakespeare-drámákból összeállított előadásunkat is. Természetesen emellett folytatódik számomra az operaházi munka is, tavasszal mutatjuk be A nürnbergi mesterdalnokok című Wagner-operát, s emellett filmet készítünk elő Szőcs Gézával az 1956-os forradalomról.

- Hogyan tudja egyeztetni ezt az egyszerre beregszászi és budapesti létet?

- Nagyon nehezen, valójában ez így nem is folytatható hosszú távon. Júliusban felmondtam az Operaházban mint főrendező, amihez persze az is hozzájárult, hogy nem értettem egyet mindazzal, ami ott manapság folyik. Ennek ellenére - s ez talán még nagyobb elismerés, mint a mostani állami kitüntetés - az Operaház szeretné, ha rendezőként továbbra is maradnék náluk, s megrendezném a már említett Wagner-operát. Ez így viszont a korábbiaknál sokkal kisebb megterhelést jelent. Más szóval, tavaly hosszú hétvégéket csináltam, hogy minél több időt tölthessek a beregszászi társulattal, mostantól kezdve viszont inkább Beregszászban dolgozom majd.

- Mikor láthatja a társulatot a beregszászi közönség?

- Ami a szeptembert illeti, meghívást kaptunk a budapesti Borfesztiválra, ahová verses-zenés összeállítással készülünk, később a társulat Svédországba utazik egy nyolc előadásból álló turnéra. Az előadások közötti időt a bemutatóink próbái töltik ki, így itthoni közönségünk előtt csak októberben lépünk majd újra színpadra, akkor viszont igyekszünk "sűrű" hazai programot csinálni, azaz minél több bemutatóval, előadással kedveskedni nekik.

kv