Pedagógusképzés problémákkal

Kölcsey Esték

Pedagógusképzés Európában címmel tartott előadást Beregszászban, a Kölcsey Esték keretében dr. Gabóda Béla, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tanára, akit ennek apropóján a pedagógusneveléssel összefüggő kérdésekről faggattunk.

- Mi indokolta a témaválasztást?

- Miután főiskolánk fő profilja mégiscsak a pedagógusképzés, kézenfekvő volt, hogy áttekintsük a kérdéskörrel összefüggő problémákat, különös tekintettel az európai felsőoktatásban tapasztalható integrációs folyamatokra, azokra az igen jelentős változásokra, amelyek az elmúlt évtizedekben mentek végbe ezen a téren. Előadásomban ennek megfelelően igyekeztem folyamatában bemutatni a pedagógusképzés alakulását, illetve jelenlegi helyzetét. Az első részben a tanító- és tanárképzés múltját vázoltam a XVII. századtól napjainkig. A második részben egy jelenleg folyó kutatás részeredményeire tértem ki, amely a közelmúltnak és különösen a jelennek a tanárképzés szempontjából releváns történéseire összpontosít. Ezt követte az előadás tulajdonképpeni központi kérdése, azaz az európai tanárképzés, illetve a tanárképzésben bekövetkezett változások részletezése, figyelembe véve, hogy Ukrajna felsőoktatása is igyekszik az integráció útjára lépni, ami már főiskolánkon is tapasztalható. Végezetül, egy a diákjaink pályaválasztásával kapcsolatos kutatás néhány részletéről számoltam be.

- Hogyan összegezné az oktatásban ma zajló folyamatokat?

- Számos folyamatot és jelenséget különíthetünk el mind a tanító-, mind a tanárképzés terén. A lényeg, hogy az utóbbi időben az egységes és egyetemi szintű képzés felé tolódik el a pedagógusképzés Európában, amit elsősorban a globalizációs, illetve expanziós folyamatok váltottak ki. Az úgynevezett bolognai folyamat, amely egyfajta egységes, a korábbiaktól sokban eltérő európai képzési rendszer kialakítását célozza meg, már nálunk is érezteti hatását, hiszen Ukrajna aláírta a bolognai szerződést. Egyes ukrajnai egyetemeken, illetve szakokon, többek között az Ungvári Nemzeti Egyetemen is tetten érhetők már az új rendszer elemei. Természetesen a Rákóczi-főiskolán is éreztetik hatásukat az integrációs folyamatok. Például, e tanévtől kezdve, a bolognai folyamat követelményeinek megfelelően, tanár szakos diákjaink a negyedik évfolyam után államvizsgát tesznek, s ennek nyomán bakkalaureátusi, azaz főiskolai diplomát kapnak. Ezt követően az ötödik évfolyam elvégzésével szerezhető meg a magiszteri fokozat. Összességében azt mondhatnám, hogy a vonatkozó ukrán törvények már sok tekintetben megfelelnek az európai követelményeknek, ugyanakkor számos további jelentős változtatásra volna szükség mind a strukturális, mind a tartalmi kérdéseket illetően. Nagyon fontos volna továbbá, hogy mindezeket a változtatásokat átgondoltan, kapkodás nélkül vezessék be, mindvégig egy egységes koncepciót tartva szem előtt.

- A nyugati és szomszédos országokbeli gyakorlatot figyelve feltűnő, hogy a pedagógusképzésben egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a gyakorlati képzésre. Azok után, hogy a szovjet modell még az elméleti képzésre helyezte a hangsúlyt, hogyan állunk e tekintetben jelenleg?

- Továbbra is jelentős problémákat érzékelek ezen a téren, azaz még mindig nem fordítunk elég figyelmet a gyakorlati képzésre. Bizonyos fokú elmaradás tapasztalható továbbá a tanári képesítés megszerzésének feltételei terén is. Ugyanakkor hadd jegyezzem meg, hogy e tekintetben a szomszédos országokban, így Magyarországon sem számottevően jobb a helyzet, s az egységesítési törekvések ellenére a nyugat-európai gyakorlat is meglehetősen felemás még.

- A kilencvenes években riasztó problémát jelentett Kárpátalján a pedagógushiány. Mi a helyzet jelenleg?

- Jelenleg nem látom annyira kritikusnak a helyzetet. Véleményem szerint, a kárpátaljai magyar iskolák általában megfelelően el vannak látva kellően képzett pedagógusokkal, szakemberekkel. Ugyanakkor természetesen vannak régiók, illetve tantárgyak, ahol hiány mutatkozik. Nemrég jutott tudomásomra például az az elképesztő adat, hogy a beregszászi magyar tannyelvű iskolákban pillanatnyilag csupán két olyan pedagógus dolgozik biológusként, akinek biológus szakvégzettsége van. A legszámottevőbb hiány természetesen még mindig a földrajzosok terén mutatkozik. Ezen kívül én továbbra sem tartom kielégítőnek a helyzetet iskoláink alsós tanítókkal való ellátottságát tekintve. Itt ráadásul helyenként nem is az a probléma, hogy hiányoznak a szakemberek, hanem az, hogy az iskolák ennek ellenére egyetemet végzett szaktanárokkal töltik be a tanítói állásokat. Márpedig talán mondanom sem kell, hogy milyen fontos a tanítók szerepe az iskolába lépő gyerekek felkészítésében. Hiszen, ha ebben a stádiumban "elrontjuk" a gyereket, azt később már szinte lehetetlen helyrehozni.

H. K.