Az UMDSZ politikai Alzheimer-kórban szenved

Választás 2006

2006. március 21., 09:00 , 271. szám

Az utóbbi időben megjelent írásaimban megkíséreltem felhívni olvasóink figyelmét arra, hogy az UMDSZ-ben és pártjában, az UMDP-ben politizáló, a mindenkori hatalmat szívesen kiszolgáló politikusok szinte mindent megígérnek a választási kampányok idején, amit a választásokat követően azonnal el is felejtenek, illetve szívesen sajátítanak ki olyan eredményeket, amelyekhez semmi közük sem volt. Ám még ennél is veszedelmesebb tulajdonságuk, hogy sűrűn váltogatják nézeteiket, gyakran változnak az általuk kijelölt célok.

Emlékszem, négy évvel ezelőtt egy lakossági fórumon szülőfalumban, az ungvári járási Szalókán Gajdos István, Szejkovszky Natália és Medvigy István arról győzködték a hallgatóságot, hogy a kárpátaljai magyarságnak nincs szüksége sem autonómiára, sem Tiszamelléki járásra, sem magyar tankerületre, és az ezeket követelő KMKSZ-vezetőket a realitásokat figyelmen kívül hagyó, rossz célokért küzdő kalandoroknak minősítették a szónokok. Hogy az akkori álláspontjukra nem emlékszem rosszul, azt több egykori, Gajdossal készített interjú és újságcikk is igazolja. A 2001 végén Gáton megtartott Autonómiatörekvések Kárpátalján a XX. században című konferencián elhangzott Gajdos-beszédből kiderül (KISZó, 2001. december 6., 4. oldal), hogy a Beregszászi Járási Közigazgatási Hivatal akkori elnöke a korábbi Beregszászi Magyar Autonóm Körzet tervének felmelegített változatát látta a Tiszamelléki járásban és mindkettőt ellenezte: "Véleményem szerint nem szabad magunkat kivonnunk az ukrajnai politikumból, látszatsemlegességet hirdetve." Később így nyilatkozik: "A bezártság még sohasem vezetett jóhoz, nem szült sikert. A bezártság a megmaradást csak primitív formában segíti elő, s ugyanakkor igen sok emberben gerjeszt szökési vágyat." (KISZó, 2002. március 14., 6. oldal) Ugyanabban az interjúban a Tiszamelléki járás kapcsán a következőket mondja Gajdos István: "...egy ilyen elképzelés nem felel meg az európai trendnek, de nem felel meg a kárpátaljai magyarság érdekeinek sem, mert nyitás helyett a bezárkózást szorgalmazná. Szerintem mindezzel azok is tisztában vannak, akik e kérdést szorgalmazzák, és mindezt csak azért teszik, hogy végeredményben saját létjogosultságukat bizonyítsák."

Ha viszont valaki kezébe veszi az Ukrajnai Magyar Demokrata Párt (UMDP) 2006-ban kiadott, háromszor tizenkét pontba összegyűjtött programját, a sok nagyszerű elérendő cél között a következőket is olvashatja: "Önigazgatáson és önkormányzatiságon alapuló nemzeti-kulturális autonómiát, ... a kulturális autonómia egyik alapintézményeként - önálló magyar tankerületet." Gajdos a KISZó-ban arról is nyilatkozott, hogy most már támogatja a Tiszamelléki járás ötletét is. És mindezeken túl az UMDP 2006-2010 közötti időszakról szóló fejlesztési programjában Beregszász város kapcsán legelső céljukként a következőt emelik ki: "A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola támogatása, fejlesztése, anyagi-műszaki bázisának, infrastruktúrájának bővítése." Minderre válaszként dr. Orosz Ildikó, a beregszászi főiskola elnöke a KMKSZ XVII. kongresszusán elmondta, hogy a most az UMDP listáin szereplő személyek kezdettől fogva akadályozták az első határon túli magyar felsőoktatási intézmény, a beregszászi főiskola létrejöttét, majd később is mindent megtettek, hogy ellehetetlenítsék. Rendre indítottak be olyan "alternatív" programokat, amelyekre át lehetett csoportosítani a főiskolára szánt magyarországi támogatási pénzeket. A legutóbbi esetben például az Ungvári Nemzeti Egyetemen indítottak magyar nyelvű agrármérnök- és történelemtanár-képzést magyar közpénzen, amelyért cserében ráadásul még a magyar állam felújít egy romos épületrészt az ungvári egyetemen, eközben a magyar főiskola fenntartására szánt pénzek nagy részét elvonják.

Az elnök asszony arról is beszélt, hogy az UMDSZ-es vezetők felelőtlen ígérgetése nem új dolog, és ígéreteiket akkor sem váltják valóra, ha hozzájuk hű pártkatonák által vezetett intézményekről van szó. Például Dupka György 2004. március 15-én Ungvár egyetlen magyar középiskolájáról szólva kijelentette: "Örülök annak, hogy akad olyan képviselő, mint Gajdos István, aki a saját képviselői keretét, több mint 2 millió hrivnyát, felajánlotta ennek az iskolának a továbbépítéséhez." (KISZó, 2004. 03. 18., 4. oldal) Orosz Ildikó idézte az ugyancsak az UMDP listáján szereplő Árpa Péter iskolaigazgató 2005. február 7-én kelt levelét, melyet hozzá, mint megyei képviselőhöz intézett: "Sajnos a múlt évi ígéretek nem voltak betartva, ezért a központi forrásokból az év elején a legbiztosabbnak az tűnik, ha a megyei költségvetésből megszavaznak egy valamirevaló összeget."

A fenti mozaikkockák segítségével mindenkiben összeállhat a valódi kép az UMDSZ és pártja tisztségviselői "szavahihetőségét", "kitartását", "következetességét" illetően. Aki távlatokban is gondolkodik, aki annak tudatában dönt, hogy - Kovács Vilmossal szólva - "Holnap is élünk", s nemcsak pillanatnyi haszon létezik, annak számára nem lesz kérdéses a döntés vasárnap.

Badó Zsolt