Nemtelen módszerek, dicstelen versengés

Az írott szó iránti érdeklődést szüleimtől örököltem. Amikor magam is írásra adtam a fejemet, csakhamar felismerni véltem: ez a foglalatosság felelősségteljes vállalkozás. Akkor is, ha szöveggé formált gondolataink a kérészéletű napisajtó révén kerülnek viszonylag nagy nyilvánosság elé.

Meggyőződésem, hogy ezt a felelősséget a magát "igazi"-nak nevező Kárpáti Igaz Szó némely munkatársai nem érzik, nem vállalják, hiszen szinte lapszámonként megbuknak sajtóetikából. Korábbi otrombaságaik fölött még úgy-ahogy túltettem magam, ám az utóbbi időben annyira elvetették a sulykot, hogy azt már – viszolygásomat leküzdve – nem hagyhatom szó nélkül.

Az országos terjesztésű "közéleti" lapként feltüntetett "zöld" Kárpáti ugyanis alapítása óta semmibe veszi a sajtó alapvető funkcióját: a hiteles, széles körű és elfogulatlan tájékoztatást. Egyértelműen, letagadhatatlanul pártlap (szűk, hatalomra vágyó csoport érdekeinek megjelenítője), amelytől reménytelenül távol áll a szélesebb értelemben vett közéletiség. Ez önmagában is elítélhető, de végső soron még megbocsátható volna, ha az a felelőtlen stílus és hangnem, amit mostanában, a választási kampány során megenged magának, nem lenne minden eddiginél igaztalanabb és sértőbb. Lássunk néhány példát.

Egyik munkatársa, F. Deák Netti "leleménye", amelyben – ismételten – "Kárpátaljai Magyar Köntörfalazók Szövetségé"-nek nevezi a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetséget ( Vilma és Irma, Élet-Jel, 2006, 30. sz., 7. o.) kétségtelenül a rágalmazás határát súrolja, de még így is az enyhébb, vérszegény titulusok közül való, tehát egy fejcsóválással ad acta tehető.

Ennél továbbmegy Bacsa, aki tízezrek önérzetébe gázoló pimaszsággal, velejéig igaztalanul "Krónikus Munkakerülők Keserves Szervezeté"-nek titulálja a KMKSZ-t ( Patak’asznád szebb jövője, Élet-Jel,2006, 30. sz., 7. o.) Itt a szerző már azt a fáradságot sem veszi, hogy – szokásuk szerint – a KMKSZ felső vezetésére vonatkoztassa izzadságszagú definícióját: a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség egész tagságát tünteti fel munkakerülőként!

A Reccs-bumm-csatt! (lásd ugyanott) című glossza szerzője – matúz – feltehetőleg elsődíjas kívánt lenni a sulyokvető versenyben, mert többek közt azt állítja, hogy a gázáremelés "részben ennek a kiváló főmagyarnak" – mármint Kovács Miklós KMKSZ-elnöknek – köszönhető. Nincs kizárva, hogy legközelebb a nemkívánatos természeti jelenségek (árvíz, földrengés, jégeső, aszály stb.) okozójaként szintén a KMKSZ elnökét nevezi meg.

A "zöld" Kárpáti főszerkesztője valószínűleg megirigyelte beosztottjai "sikerét", hiszen "Combos lóláb", avagy ami egyes írásokból kimaradt címmel lapja 2006. március 7-i számában igyekszik magának vindikálni a mocskolódási versengés dicstelen első helyét, nem eredménytelenül. Körmönfont módszerére jellemző, hogy a Kárpátaljában megjelent, az általa kipécézni kívánt írások igazságtartalmát tételesen nem tudja megcáfolni, ezért "ügyes huszárvágásnak" hitt fordulattal olyan dolgokról értekezik, amelyek szerinte "kimaradtak" a tollhegyére tűzött cikkekből. Mit mondjak: elképesztően gyalázatos az a mód, ahogyan – ha tehetné – megszabná a másként gondolkodóknak, hogyan és mit írjanak, mondjanak. Mi ez, ha nem kóros önteltség? Milyen jogon képzeli magát az abszolút igazság letéteményesének, másokat pedig – beleértve az olvasókat – gondolkodásra képtelen hülyének? Azt hiszi, nem látjuk, mennyire sántít az "érvelése", amikor azt írja, hogy a vízumkiadás szigorítása ellen tiltakozó UMDSZ-nyilatkozat "rég kész volt" (értsd: a KMKSZ nyilatkozatával legalább egy időben), de "betartva az ilyenkor kötelező szabályokat" az UMDSZ előbb "a dokumentum címzettjeivel" ismertette azt, s csak azután hozta nyilvánosságra. Nos, tudomásom szerint nincsenek ilyen kötelező szabályok. A mellébeszélései révén elhíresült főszerkesztő úr célja nem más, mint hogy ködösítő magyarázkodással elfedje a valóságot: az UMDSZ engedelmes kistestvérként kikérte az anyaországi kormánypártok véleményét, és – ez a lényeg! – hozzájárulását egy ilyen tartalmú nyilatkozat nyilvánosságra hozásához – nehogy már konfliktusba keveredjen azokkal, akiktől az önfenntartáshoz nélkülözhetetlen "zsebpénzt" kapja.

Elismerem: az UMDSZ-tábor nagy "mumusa", a KMKSZ nemegyszer rászolgált a szemrehányó kritikára. Volt idő, amikor élesen bíráltam bizonyos döntéseit, később pedig reményeket tápláltam az ellenszövetség iránt. Efféle (alpárian gúnyos) alulminősítésre azonban, amit mostanában a "zöld" Kárpáti művel, sohasem vetemedtem. S mivel az UMDSZ-hez fűződő reményeim – részben az említett, újságírónak álcázott lakájok viselt dolgai miatt – csalódásba fulladtak, azt gondolom: miközben akár ma is vitathatjuk a KMKSZ egyes döntéseit vagy módszereit, nem feledhetjük el, hogy ez a szövetség az egyetlen pátriánkban, amely ma is változatlan elvhűséggel, kiszámíthatóan politizál a magyar nemzeti érdekek védelmében (ugyanazt mondja és cselekszi, amit bő másfél évtizeddel ezelőtt). Ellenpélda: a másik fél első számú vezetője az első krízishelyzetben sietett frakciót/pártot cserélni, faképnél hagyva saját korábbi pártja egyébként etikátlan (erőszakos) módszerekkel létrehozatott kárpátaljai alapszervezeteit.

A "zöld" Kárpáti napfénynél világosabban jelzi: az általa kiszolgált szövetség és párt hatalmi pozícióba kerülése érdekében habozás nélkül használja a legalantasabb eszközöket. Nincsenek látnoki képességeim, ám egyáltalán nem lepődnék meg, ha a választópolgárok többsége méltóképpen "jutalmazná" a fentebb érintett nemtelen módszereket, a dicstelen versengés "győzteseit". Március 26-án, az urnák előtt feltehetőleg minden józan gondolkodású sorstársunk emlékezni fog azokra a fotókra, amelyek perdöntő bizonyítékként tanúsítják: a KMKSZ ellehetetlenítésén buzgólkodó UMDSZ és pártja olyan politikusokkal ápol bensőséges kapcsolatot, akik anyaországi pártok vezéreként vagy kormányfőként ádáz, hazug érvelésen alapuló kampányt folytattak a kettős állampolgárság megszavazása ellen. Ellenünk.

Nagy Zoltán Mihály