2006. május 26.

Ef. 4,4 Egy a test, és egy a Lélek, aminthogy egy reménységre kaptatok elhívást is...

Kedves Olvasó! A mai napon a keresztyén világ Pünkösd drága ünnepére emlékezik. Kiemelt alkalom ez, hiszen ezen a napon válik teljessé a Megváltó munkája. Mivel Ő nemcsak eltörölte a bűneinket és legyőzte a halált, de fel is támadt. A mennybemenetelét követően pedig Lelkét küldi az övéinek. Ennek hatására alakul meg az első gyülekezet Jeruzsálemben. E pillanattól kezdve a gyülekezet tagjai képezik azt a testet, amely a krisztusi örömüzenetet elérhetővé teszi.

Ennek fényében bátorítja Pál apostol az efézusiakat szeretetközösségre az élő hitben. Ez kell jellemezze a földi Krisztus-testet: az Egyházat, a gyülekezetet és benne személyválogatás nélkül téged és engem. Ilyen értelemben egyek vagyunk: "Hiszen egy Lélek által mi is mindnyájan egy testté kereszteltettünk, akár zsidók, akár görögök, akár rabszolgák, akár szabadok, és mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg." (1 Kor 12, 13) Benne eltűnik a széthúzás, a pártoskodás. Már senkinek sem kell a maga igazát keresni, mert Ő igazakká tett bennünket. Lelkével pedig nem a veszedelmet, hanem magatartásunkat munkálja, hogy mi is így fáradozhassunk másokért, akik pedig Őt szív szerint ismerik. Ez a szolgálat reménnyel teli: "Ezért szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy a fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban." ( 1Kor 15, 18). Az idők végezetén visszatérő Úr Jézus pedig megjutalmazza az övéit gazdagon: "Monda néki az ő ura: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe." (Mt 25, 23). Ez a reménység lelkünknek biztos és erős horgonya... (Zsid 6, 19).

Estók István,