Vass Magdolna: Én itt vagyok boldog

Művészportré

2006. május 26., 10:00 , 280. szám

Négy díjjal tért haza minap a lengyelországi Kaliszban megrendezett nemzetközi színházi fesztiválról a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház. A társulat Anton Csehov Három nővér című drámájából a Vidnyánszky Attila által rendezett darabot mutatta be nagy sikerrel. A legjobb színészi teljesítményért járó fődíjakat két beregszászi színésznek, Vass Magdolnának (Irina) és Trill Zsoltnak (Szoljonij) ítélte a zsűri, Szűcs Nelli (Natasa) pedig különdíjban részesült ugyanezen darabban nyújtott teljesítményéért. A díjazottak egyikét, Vass Magdolnát arról faggattuk a tekintélyes díj kapcsán, mit jelent számára az elismerés, hogy érzi magát a beregszászi színházban.

– Borzasztóan örülök a díjnak. Nem számítottam rá, de természetesen nagyon jólesett, hogy elismerték a munkámat. Úgy érzem egyébként, hogy az egész darabot értékelték, az egész társulatot tüntették ki általam is, hiszen összességében négy díjat hoztunk el a kaliszi fesztiválról, s színésztársaim, Szűcs Nelli és Trill Zsolt alakítását szintén díjjal ismerték el.

– A Három nővér a jelek szerint olyan előadás, amelyben az egész társulat jól érzi magát...

– Így van, de ez nem véletlen, hiszen rendezőnkkel, Vidnyánszky Attilával évek óta dolgozunk már ezen a darabon. Kezdetben az előadás szabadtéri változatát készítettük el Zsámbékon, azután tavaly a jelenlegi, a kőszínházakba szánt, az eredetitől egyébként gyökeresen különböző változat is megszületett. Úgy is mondhatnám, hogy velünk együtt változott, ért be az előadás, hiszen amikor először kaptam meg a szerepet, 21 éves voltam, most pedig majdnem 29 vagyok. Mindnyájan érettebb emberként, hitelesebben tudtuk alakítani azt az előadás alapkoncepciója által megkövetelt visszatekintést a fiatalságra, amikor az élet még tele volt reménységgel. Éppen ezért ez a darab, ez az előadás szerintem mindent elmond és rendkívül őszinte. Gyakorta nem akarjuk észrevenni a valóságot, azt, hogy mi folyik körülöttünk, ez az előadás viszont tükröt tart elénk. Vannak, akik visszarettennek ettől a személyességtől.

– Meredek témaváltás következik: hogyan él egy díjnyertes színésznő ma Beregszászban?

– Mostanában úgy érzem, hogy folyton rohanok. Férjem, Balázs a nyíregyházi színháznál dolgozik asszisztensként, ügyelőként, s van egy 19 hónapos gyermekünk, Anna, úgyhogy nem egyszerű az életünk, nem könnyű megoldani a problémákat; különösen, amikor vendégszerepel a társulat.

– Nem bánta meg, hogy színész lett? Sikerült valóra váltania az álmait a színháznál?

– Egyedül a mostani lengyelországi díj megérte a sok gondot és nehézséget, de az évek során ezen kívül is számos olyan szerepet játszhattam el, amelyekre életem végéig büszke lehetek. Egyáltalán nem biztos, hogy mindegyik alakításom úgy sikerült, ahogyan szerettem volna, ahogyan a legjobb lett volna, de az bizonyos, hogy mindenkor igyekeztem legjobb tudásom szerint megoldani a rám bízott feladatot. Az is fontos, hogy nagyon szeretek itt lenni a beregszászi színháznál. Nem hiszem, hogy túl sok társulatnál lenne olyan csodálatos a hangulat, mint nálunk, ahol mindenki családtagnak számít.

– Szóval soha nem szeretett volna ünnepelt sztár, primadonna lenni?

– Nem, soha. A mi társulatunkban mindenkinek megvan a maga helye, s én itt vagyok boldog. Úgy érzem, talán azok közé tartozom, akiknek valamivel több szerepe, több lehetősége is volt, aminek nagyon örülök. Éppen ezért szeretnék még többet megmutatni magamból, azaz még több szerepben bizonyítani.

– Milyen szerepekre gondol?

– Őszintén szólva, nincs úgynevezett szerepálmom. Leginkább az tetszik Vidnyánszky Attilában, a rendezőnkben is, hogy bármilyen darabot választ, a hozzáállásával, az ötleteivel annyira tűzbe tudja hozni az egész társulatot, hogy annál többre nincs is szükség, valamennyien úgy érezzünk, mintha mindig is éppen erre a szerepre vágytunk volna. Volt alkalmam számos társulat próbafolyamatát megtapasztalni, s gyakorta találkoztam azzal a hozzáállással, amikor az egyetlen elvárás a színésszel szemben az, hogy találja ki, mutassa meg önmagát. Mi itt, Beregszászban azonban nem így dolgozunk, nem ezt a fajta színházat csináljuk.

– Hogyan tovább?

– Mindenképpen szeretnék itt dolgozni. Remélem, így is tud tovább működni ez a színház, azután meglátjuk, mit hoz a sors. Annyi bizonyos: mindenképpen szeretnék színésznő maradni.

hk

Vass Magdolna

1977-ben született Mezőváriban.

1994-ben felvételt nyert a kijevi színművészeti főiskolára.

1998-tól a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház tagja.

Főbb szerepei:

John Gay: Háromgarasos opera (Letsuky Lucy)

Madách Imre: Az ember tragédiája (Éva)

Csokonai Vitéz Mihály: Dorottya (Magdaléna)

Adam Mickiewicz: Ősök (Ewa)

Anton Csehov: Három nővér (Irina)