Domonkos nővérek Kárpátalján

Beszélgetés Tabita nővérrel

2006. június 9., 10:00 , 282. szám

Kárpátalján az 1990-es évek óta teljesítenek szolgálatot szerzetesnővérek. Az ungvári Szent Gellért Kollégiumban szolgáló Tabita nővért életükről, mindennapjaikról kérdeztük.

- Mennyire jellemző Kárpátaljára a nővérközösségek jelenléte?

- Van több nővéri közösség is, de a mienk az egyetlen magyar. Hárman vagyunk: Jolánta nővér, Diána nővér és jómagam. Magyarországról jöttünk, ahol a domonkos nővérek között van olyan is, aki itteni származású. Remélhető, hogy előbb-utóbb vissza fog ide kerülni.

- Milyen küldetést teljesítenek vidékünkön?

- A domonkos nővérek legfontosabb küldetése az evangélium továbbadása, és ennek különféle megvalósítási formái. Ilyen a Szent Gellért Kollégiumban folyó tevékenységünk, és a hitoktatás is. A kollégistáknak minden héten van egy kötelező hittanórájuk, ezenkívül az általános iskolákban és óvodákban, illetve plébániákon is folytatunk hitoktatást. A cigánypasztorációt Diána nővér végzi, ő rendszeresen kijár a cigánytáborokba.

Egyik konkrét feladatunk a Szent Gellért Kollégium vezetése, amelyet magyar egyetemisták/főiskolások számára hoztunk létre. Persze nem végzünk családfakutatást, de a felvételi követelmények között az is szerepel, hogy a kollégistának jól kell beszélnie magyarul. Fontos célunk, hogy az itteni magyarságot segítsük, hitüket, magyarságtudatukat, hazájuk iránti hűségüket mélyítsük. Időről időre más feladatok is adódnak, amelyek elől nem térünk ki. Jelentős volt például nemrég a munkácsi katolikus ifjúsági találkozó. Ezt az ifjúság megközelítése szempontjából nagyon fontos eseménynek tartom. Fontos, hogy ott lehessünk közöttük, és elmondhassuk, milyen az Istennek szentelt élet.

- Magyarország melyik részéről érkeztek Radváncra?

- Magyarországon három helyen van rendházunk. Kongregációnk központja korábban Szombathelyen volt, de az a rendházunk megszűnt, két rendtársam onnan került ide, én pedig a budakeszi közösségből, ahol most az anyaházunk van. De van egy házunk Kőszegen is, ahol iskolát tartunk fenn, tehát ott jobbára tanító nővérek laknak, és nemrégiben létesült egy újabb közösségünk Hódmezővásárhelyen.

- Honnan jött az elhatározás, hogy az Istennek szentelt életet válassza?

- Épp most került a kezembe egy szórólapunk, amelyen János evangéliumának ez a része szerepel: "Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket..." (Jn 15,16). Én is azt látom a magam életében, hogy Isten az, aki kezdeményez. Finoman, de egyre határozottabban terelgeti az embert abba az irányba, amerre Ő szeretné, persze ez nem mindenkinél a szerzetesség. Tehát ez az út elsősorban nem az én választásom, hanem Istené, így aztán ahogy ezt felismerem, úgy fokról fokra, egyre inkább tudok csatlakozni a magam szándékával is hozzá.

- Hogyan telik a szerzetesnők egy napja? Van-e valamilyen belső rend, melyet nem lehet felborítani semmilyen fontos feladat miatt?

- Elvileg van egy ilyen rend, de néha egy tennivalónak a sürgőssége, vagy egy apostoli feladat jellege fölborítja a napirendet. Alapvetően a rendünknek egy nagyon fontos alapvonulata, hogy az imádság és a tevékenység lehetőleg egyensúlyban legyen. Ezért az átlag napirendnek megvan a maga nyugodt ritmusa. A reggel szentmisével és zsolozsmával kezdődik, aztán közösen imádkozunk délben és este is, amellett még van személyes imaidő, majd a többit tenné ki a napi munka. Viszont ha úgy adódik, ez a rend felborul. Például a munkácsi ifjúsági találkozó egész napos program volt, tehát az egész napunk mozgalmasabb lett. Fontos azonban arra odafigyelni, hogy tartósan ne maradjon el az a - csak Istennek szentelt - csendes idő, amiből minden tevékenységünk forrásozik.

- Szerepel-e a rend tervei között, hogy Kárpátalján a kollégium mellett bővítik tevékenységüket és tudják majd fogadni az elhivatottságot érző helyi jelentkezőket is?

- Nagyon szeretnénk, ha nem kellene feladnunk az itteni házunkat, hanem inkább minél nagyobb létszámban lehetnénk itt is jelen. És természetesen várjuk és örömmel fogadjuk azokat, akik hozzánk jelentkeznek. A létszámkeretek egyelőre nem teszik lehetővé, hogy többen is szolgálatot teljesítsünk itt, de reményeink szerint ez a jövőben másként lesz.

- Kik és hogyan csatlakozhatnak a domonkos nővérekhez?

- A jelentkezőnek 19 és 35 év közötti független, tehát szabad állapotú nőnek kell lennie, ez az első alapfeltétel. De a legfontosabb az, hogy érezze: teljesen Istennek szentelt életet akar élni. A rendi élet legelső éve a jelölt év, ezalatt a jelölt már a közösségben él. Az év végén, ha a jelölt maga is, és az őt befogadó közösség is szeretné, megtörténik a beöltözés, amikor az illető megkapja a rendi ruhát. Ezzel elkezdődik egy kétéves időszak: a noviciátus, ez az újoncidő, aminek az első éve meglehetősen zárt időszak olyan szempontból, hogy akkor az illető nem végez semmi külső tevékenységet, hanem elsősorban arra szánja az idejét, hogy kapcsolata az Istennel és a közösséggel megerősödjön. A második év végén, ha a novícia továbbra is magáénak érzi ezt az utat és a közösség is úgy látja, hogy alkalmas erre, akkor leteheti első fogadalmát, ami egy évre szól, ezt évente megújítja egészen az örökfogadalomig.

- A fentieken kívül van-e még olyan fontos cél, amit el szeretne érni a domonkos nővérek közössége Kárpátalján?

- Az a célunk, hogy jelen lehessünk az itteni emberek között, az ő számukra is hirdethessük az evangéliumot, és segíthessük őket a Krisztus-központú közösségek létrejöttében. Ennél nagyobb, fontosabb célt nem tudnék mondani.

Badó Zsolt