Szeretnék május éjszakáján...

Szerenád, májfa, kapuleszedés

Vajon mennyire élnek még településeinken a május elsejéhez kapcsolódó régi szokások: a májusfaállítás, szerenád, kapuleszedés? Az alábbiakban erről kérdeztük lapunk olvasóit.

Gajdos Olga (Munkács): Régebben, 40-50 éve még hagyomány volt a májusfaállítás, de ma már inkább csak az éjjelizene divat. A legaktívabbak ezen a téren szerintem a nyugdíjasok, akik május elsejének éjszakáján végigjárják az ismerősöket. A májusfaállítás szokása szinte teljesen eltűnt városunkból, de azért néhány helyen még látni ilyet lányos házak előtt, kint az utcán. Az éjszaka folyamán állítja őket fel a lánynak az udvarló és feldíszíti színes szalagokkal. A nyugdíjasklub tagjai ezt a napot általában közösen ünneplik, kis hidegtál, sütemény kíséretében vigadoznak.

Bilics Éva (Rahó): A magyar és a csehszlovák éra alatt élt még a májusfaállítás és az elmaradhatatlan éjjeli szerenádok szokása Rahón. Mára itt a "végeken" ez a hagyomány szinte teljesen elfelejtődött, a mostani fiatalok nagy része sajnos azt sem tudja, mit is jelent "május éjszakája". Ebben sajnos szerepet játszott az is, hogy a szovjet rendszer alatt az iskolákban erről nem hallottak a gyerekek, az emberek pedig tanácsosnak látták, ha a magyar világról nem beszélnek nyíltan.

Molnár László (Bene): Benében mindig is volt, van és lesz is hagyománya ennek a szokásnak, mely több száz évre nyúlik vissza. Csoportosan járnak a legények májusfát szerezni, s éjjel együtt viszik ezeket a lányos házakhoz. Az éjjelizene kicsit hátrább szorult, kevés helyen zenélnek, de az utóbbi időben örömmel tapasztalni, hogy megjelent egy kis csoport, amely ismét elkezdte feleleveníteni ezt a hagyományt. Régebben sokszor elvitték a kerítést is, de mostanság már erre a lányos anyák, szülők előre felkészülnek, és lelakatolják a kisajtót, a kerítést. A lányos házaknál szokás volt, hogy miközben kint a ház előtt szólt a zene, felkapcsolták a lámpát, jelezve ezzel, hogy ébren vannak és fogadják az udvarlást. Újabban kezd egy olyan szokás is kialakulni nálunk, hogy a gazda kimegy a fiatalemberekhez, behívja őket a házba, ahol terített asztalhoz ülnek és megköszöni nekik, hogy megtisztelték házát és családját.

Munkácsy Valéria (Korláthelmec): Kicsiny falunkban természetesen ma is szokás, hogy a fiatalemberek májusfát állítanak kedvesüknek. A lány szülei ezt aztán általában egész éjjel vigyázzák, nehogy valaki elvigye. A fák nagysága változó, de a komolyabban udvarló fiatalemberek általában igyekeznek minél nagyobbat vinni. Az éjjelizene mostanában már nem divat, a kapuleszedés viszont még igen!

Özv. Munkácsy Lajosné (87 éves, Budapest): Korláthelmeci születésű vagyok, és nálunk mindig is nagy hagyománya volt ennek a szép szokásnak. Amelyik lány nagyon tetszett a legényeknek, az mindig kapott tőlük ún. májusgallyat, ami általában nyárfa- vagy fenyőfaág volt. Ezt színes pántlikákkal díszítették, csokoládét, cukorkát és más édességeket aggattak rá, és késő éjszaka tűzték ki a lányos ház kapujára. Nagyon szép szokás volt még az éjjelizene szép magyar dalokkal. Ilyet én is kaptam. A lányoknak ilyenkor három szál gyufát kellett gyújtani az ablakban, így fogadták a szerenádot. Reggel aztán kimentek és szemügyre vették a májusfákat. Ilyenkor mindenki örült: a lányok azért, hogy kedvesük gondolt rájuk, a szülők pedig lányuk örömének.

Id. Sari József (Visk): Nagyon régi és szép szokás a viskieknél a május éjszakáján történő májusfaállítás. Minden lányos házhoz májfát állítottak a legények, mely egy 5-8 méter magas, szép, sudár nyírfa volt. Az Alföldtől eltérően nálunk nem volt szokásban a fa feldíszítése, sokat számított viszont, milyen magas a fa, mert ez jelezte a legénynek a szándékát, az udvarlás komolyságát. A kiskorú lányoknak természetesen kisebb fát vittek. A fákat a kapuágashoz rögzítették. Most már ez is kezd modernizálódni, a fiatalemberek virágos kosarakat visznek a lányos házakhoz.

A legények csoportosan jártak, mert azokat a nagy fákat nem tudták volna egyedül elszállítani és felállítani. Előfordult, hogy több szekeret is indítottak a nyíresekbe. Hogy a fa levelei ne sérüljenek, nehogy a földön csússzanak, volt egy ún. csatlónak nevezett rúd a szekéren, ahhoz kötötték fel.

Minél híresebb volt a lány, annál több májfája volt. Sokszor megtörtént, hogy azok az udvarlók, akiket a lány korábban elutasított, bosszúból kivágták a májfát. Ezért aztán ezeket a szülőknek vagy sokszor a fát állító legényeknek őrizniük kellett. Szép szokás volt az éjjelizenélés. Településünkön egy hétfős cigányzenekar, a Csűri testvérek járták az utcákat és húzták a nótákat. A daloknak megvolt ugyan a tarifájuk, de a legények szívesen megfizették őket, mert nagyon szépen játszottak. A lány az éjjelizene alatt lámpát vagy gyufát gyújtott annak jeleként, hogy fogadja a dalt.

-halász-