Mire jó az előrehozott választás?

2007. május 18., 10:00 , 331. szám

Most, hogy úgy tűnik, az ukrajnai kormánykoalíció is beletörődött az előrehozott parlamenti (s egyben talán elnöki is?) választások elkerülhetetlenségébe, lélekben elkezdhetjük a felkészülést az előttünk álló megpróbáltatásokra. Mindenekelőtt azzal a ténnyel kell megbékélnünk, hogy az előrehozott választások önmagukban nem feltétlenül jelentenek földindulásszerű katasztrófát; sőt, az ukrajnainál jelentősebb demokratikus hagyományokkal rendelkező országokban is a konfliktuskezelés bevett eszközének számít az eljárás, amellyel csupán az elmúlt 6-7 év során több mint kéttucatszor éltek a világ számos országában. Az alábbiakban néhány példát ajánlunk az olvasó figyelmébe arra vonatkozóan, milyen sokféle konfliktus kezelésére alkalmas az előrehozott választás.

Japánban 2000 júniusában Yoshiro Mori miniszterelnöknek a császár által megtestesített japán államiság mennyei eredetével kapcsolatos óvatlan kijelentései vezettek előrehozott választásokhoz. Az ellenzék mindjárt bizalmatlansági indítványt nyújtott be a kormány ellen annak állítólagos antidemokratikus retorikája miatt, ám elkésett, mert a Mori által kezdeményezett előrehozott választásokon ismét a kormányfő pártja szerezte meg a többséget.

Moldovában az államfő azután oszlatta fel az ország parlamentjét, hogy a honatyák képtelenek voltak megválasztani az új államfőt. A 2001 februárjában megtartott választásokon a szavazatok felét a kommunisták szerezték meg.

Törökországban a 2002 novemberében megtartott előrehozott parlamenti választás véget vetett a kormánykoalícióban kirobbant válságnak. Bulent Edgevit kormányfő és a betiltott iszlámista csoportosulásokból létrejött Igazságosság és Fejlődés Párt szembenállása az utóbbiak győzelmével ért véget. A konfliktus kiváltó okául az emberi jogok érvényesítésével összefüggő reformok végrehajtásával kapcsolatos ellentétek szolgáltak.

Szerbiában a kormánykoalíció széthullása után az ultranacionalista radikális párt győzelmét hozták a 2003 decemberében megtartott előrehozott választások. Az országban mégis újra a sok szavazatot vesztett demokratikus erők alkothattak kormányt, miután megszerezték a szocialisták támogatását.

Indiában az a kormányzó Bharatia Dzsanata Párt kezdeményezte a 2004. április-májusi előrehozott választásokat, amely a regionális választásokon elért sikereket meglovagolva szerette volna megszerezni a parlamenti többséget is. A választásokat azonban a legváltozatosabb eszközök bevetése ellenére sem sikerült megnyerniük, s így a Sonia Gandhi vezette Indiai Nemzeti Kongresszus alakíthatott kormányt.

Németországban a visszavonulásra készülő Gerhard Schröder kancellár azért folyamodott a bizalmatlansági indítvány eszközéhez saját kabinetjével szemben, hogy ismét kormányra segítse az addig általa vezetett, de népszerűségében ugyancsak megtépázott szociáldemokrata pártot. Schröder azonban elveszítette a 2005 szeptemberében megtartott előrehozott választásokat, s a vele szemben álló, Angela Merkel vezette kereszténydemokrata és keresztény-szociális unió maradt hatalmon a törvényhozásban.

Kanadában a 2006 januárjában megrendezett előrehozott választásokat a kormányzó Liberális Párt egyes tisztségviselőit ért korrupciós vádak kényszerítették ki. A korrupcióellenes harc és az adócsökkentés ígéretének köszönhetően 12 év után ismét a konzervatívok kerültek hatalomra az országban.

Izraelben 2001 és 2003 után 2006-ban is előrehozott parlamenti választásokat tartottak. A legutóbbi megmérettetést maga Ariel Saron kormányfő kezdeményezte, hogy hatalomra segítse az általa alapított Kadima pártot. A kormányfő tekintélye elégségesnek bizonyult ahhoz, hogy annak ellenére is győzelemre vezesse híveit a márciusi voksoláskor, hogy időközben őt magát agyvérzés érte, s kómába esett.

Szlovákiában a 2006 júniusában megrendezett előrehozott parlamenti választások a baloldali ellenzék győzelmét hozták a Magyar Koalíció Pártját is soraiban tudó konzervatív koalícióval szemben annak megingása után. Az ellenzéknek az Irakban állomásozó csapatok hazavezénylése, a társadalompolitika "emberi arculatának" megteremtése, s az Oroszországhoz való közeledés jelszava hozta meg a sikert. (Kárpátalja/Korreszpondent)