Hol vagy, középosztály?

A középosztály valaha tisztes megélhetést és társadalmi megbecsültséget jelentett. Nyakkendős, keménykalapos mérnököket, méltóságteljes gimnáziumi tanárokat képzelhetünk magunk elé, akik hétköznapokon szorgalmasan eljártak a hivatalba, vasárnap pedig büszkén terelgették családjukat a templomba. S ahogy a régi sláger fogalmazott: havi kétszáz pengő fixszel az ember könnyen viccelt... Az elmúlt évtizedek eltörölték hagyományos elképzeléseinket e társadalmi csoportról, de azt mondják, ma újra van középosztálya Ukrajnának. Arra voltunk kíváncsiak, mit értünk ma középosztályon.

"Szociológiailag, egyszerűen fogalmazva, a középosztály az a réteg, amely a nagyon gazdagok és a dolgozók között helyezkedik el, így nyilván Ukrajnában is kimutatható ez a társadalmi csoport - tárja szét a karját Kovács Miklós politológus, a KMKSZ elnöke némileg tanácstalanul. - Ugyanakkor, míg a nyugati társadalmakban ez a csoport a legnépesebb, azok gerincét alkotja, addig a posztszovjet térség szerencsétlenebb társadalmaiban számuk viszonylag csekély a szegényebbekéhez képest. Politológiailag a középosztály a politikailag aktív, önálló politikai véleménnyel bíró emberek csoportját jelenti, azokat, akik közvéleményformáló és -befolyásoló képességgel, funkcióval rendelkeznek. Ukrajna esetében talán érdemes volna annyiban kiegészíteni ezt a meghatározást, hogy azok tekinthetők valóban középosztálybeli polgároknak, akik nem adják el a szavazataikat pénzért vagy valamiféle előnyért, azaz saját meggyőződéssel bírnak."

Szakemberek és megkérdezettek egyaránt rámutatnak arra, hogy valójában csak akkor tudnánk leírni a középosztályt, ha volna erre vonatkozólag valamiféle konszenzus a kutatók és a társadalom körében. Mivel azonban ez a fajta közmegegyezés egyelőre még csak formálódik, úgy döntöttünk, vidékünk lakóit kérdezzük meg arról, mit gondolnak e témáról, persze a reprezentativitás igénye nélkül.

Mindenekelőtt arra voltunk kíváncsiak, hogy az általunk megkérdezettek magukat hová, melyik társadalmi csoportba sorolják. Némileg meglepő volt, hogy többségük óvakodott magát a középosztályba sorolni. Jövedelmeiről természetesen senki sem beszélt szívesen, szavaikból azonban egyértelműen kitűnt, hogy a középosztályhoz tartozónak a náluknál nagyobb jövedelemmel rendelkezőket tekintik.

Megkérdeztük hát, elképzeléseik szerint mekkora jövedelemmel kell rendelkeznie napjainkban egy középosztálybeli polgárnak. A válaszok - ismét csak némileg meglepően - meglehetősen egybehangzóak voltak: a középosztálybeli lét a többség elképzelése szerint legalább kétezer vagy azt meghaladó hrivnyányi havi jövedelmet feltételez. Meglepetésünket csak fokozta egy nemrég megjelent fővárosi felmérés eredménye, amely szerint a kijeviek a középosztályhoz tartozók jövedelmét a havi 1-5 ezer dolláros kereseti sávba helyezik. Persze mondhatnánk, hogy a statisztikákból is tudható, miszerint a kárpátaljaiak túlnyomó többsége jóval 2000 hrivnya alatti bérekkel kénytelen beérni, azaz lényegesen kevesebbel, mint a Kijevben élők, azért mégiscsak sokatmondó, hogy a 2000 hrivnya körüli jövedelmeket úgy jellemezték az itteniek, mint amelyek már elégségesek az alapvető szükségletek fedezésére, ami viszont többségük megítélése szerint alapfeltétele a középosztálybeli létnek.

Ezek után már nem ért minket váratlanul a megkérdezettek reakciója, amikor az iránt érdeklődtünk, hogy a középosztályhoz tartozónak tartják-e az értelmiségieket: kétkezi munkások, diplomások és vezető beosztásúak szinte egybehangzóan úgy vélték, hogy nem. Könnyen belátható érvelésük szerint Nyugaton az értelmiségi természetesen lehet középosztálybeli, hiszen szakértelmét, tudását eszmeiekben és anyagiakban egyaránt megbecsülik, míg nálunk a diploma nem jelent automatikusan középosztálybeli státust, mint azt korábban, a Szovjetunió idején esetleg megszokhattuk; sőt, a pedagógus például hovatovább kifejezetten a kis keresetű ember szinonimájává vált.

Orosz Ildikó oktatásszociológus, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség elnöke is úgy vélte, ma legfeljebb az alsó középosztályba sorolható egy értelmiségi, ha csupán ebben a minőségében próbál boldogulni. Ugyanakkor, mint kifejtette, napjainkra olyan mértékben átalakult a társadalom értékrendje, hogy alapos felmérés hiányában gyakorlatilag eldönthetetlen, kit hová sorolhatunk egyáltalán, ki hová sorolja önmagát.

Utoljára hagytuk a kérdést, hogy milyen meghatározó értékekkel, attitűdökkel jellemezhetők a középosztályhoz tartozók, amelyek ily módon elkülönítenék őket más társadalmi rétegek képviselőitől, ám a válaszok annyira bizonytalanok és különbözőek voltak, hogy reménytelennek tűnt az összegzésük. Az egyetlen momentum, amelyben némi egyetértés mutatkozott, arra utalt, hogy az átlagosnál nagyobb jövedelem nagyobb fogyasztást tesz lehetővé a középosztályhoz tartozók számára, ami a hamburgeren kívül talán valamiféle kulturális élményt is engedélyez.

Ezek után mindenki eldöntheti, létezik-e napjainkban középosztály, s hogy egyáltalán szükségünk van-e erre az osztálybesorolásra.

hk