Családi büdzsé

2007. július 20., 10:00 , 340. szám

Minden család életében fontos szerepet játszik a pénz. Az alábbi írásban annak jártunk utána, vajon hogyan, miből, mennyiből tevődik össze néhány kárpátaljai magyar család havi költségvetése.

A nyugdíjas Erzsébet Técsőről: Nyugdíjasok vagyunk a férjemmel, így a havi jövedelmünk kb. 900 hrivnya körül mozog. A családi költségvetés megbeszélésénél az enyém a döntő szó, de természetesen kikérem a férjem véleményét. Az egyikünk nyugdíja elmegy a rezsire, a másikból élünk. Egy hónapra kiszámolom, mennyi konyhapénzre van szükségünk, erre mindig elkülönítünk egy összeget. Ezenkívül félretettünk egy kis pénzt arra az esetre, ha megbetegednénk. Takarékoskodunk, hogy legyen miből fedezni azokat a felmerülő problémákat (gépek tönkremenése), amelyek a mindennapi életben előfordulhatnak. Szórakozni a férjemmel nem járunk, inkább a családdal szoktunk kikapcsolódni. Nagyon szeret bevásárolni, s kikapcsolódásként elmegy néha focimeccsre. Én is kijárok a városba, ahol nagyon sok ismerőssel és barátnővel futok össze, akikkel gyakran beülünk egy kávézóba beszélgetni - nekem ez a kikapcsolódásom. Ezekre mindkettőnknek külön zsebpénze van. Az unokáimnak szoktam még adni "fagyipénzt", s igyekszünk minden nagyobb családi ünnepen valamilyen ajándékkal meglepni őket, természetesen az anyagiaktól függően. Összességében azt mondhatom, hogy nálunk mind a férjnek, mind a feleségnek teljes szabadsága van a pénzügyekben, s luxusra nem költve élünk a jövedelmünkből.

A fiatal házas Attila Beregszászból: Egyhavi jövedelmünk kb. 2000-2500 hrivnyát tesz ki. Fiatal házasok vagyunk, nemrég született meg a gyerekünk, így már három személlyel kell számolnunk. Az elosztást közösen végezzük el a feleségemmel, minden kiadást megbeszélünk. Általában élelmiszerre, rezsire, ruhára megy el egy jelentős összeg, de a kisgyermekre is elköltünk havonta úgy 500 hrivnyát. Nekem is, a feleségemnek is van saját költőpénzünk a közös kassza mellett. A nyári időszakban igyekszünk minél jobban takarékoskodni, ugyanis az én vállalkozásom időszakos, s télen nem dolgozom, ekkor ebből élünk. Szórakozásra nem sok időnk marad a gyermek és a munka mellett. Nem panaszkodom, amire kell, arra elő tudom teremteni a kellő összeget.

A tanár Éva Viskről: Mi ketten, a férjemmel keressük meg a havi jövedelmünket, ami kb. 1000-1200 hrivnyát tesz ki. Mivel közösen dolgoztunk meg érte, az elosztás is közös. Az összeg nagyjából 70%-a rezsire és az élelemre megy el. A gyermekek kirepültek már a családi fészekből, őket is igyekszünk valamilyen módon segíteni. Amennyit sikerül megtakarítani, abból általában a házon végzett különböző felújításokat próbáljuk fedezni. Szórakozni nem nagyon járunk, a családdal tervezünk inkább programokat (bográcsfőzés, közös kirándulás), de előfordul, hogy a férjem elmegy egy-egy futballmérkőzésre vagy sörözni a barátaival, én pedig a fodrászhoz járok kikapcsolódni vagy az unokáimmal szórakozom, akik mindig kapnak valami kis ajándékot (fagylalt, gyümölcs, üdítő) tőlem.

A gazdálkodó László Nagydobronyból:A feleségemmel együtt mindketten dolgozunk, s mellette mezőgazdasági vállalkozásunk is van, így havonta kb. 3000 hrivnyából gazdálkodhatunk. Természetesen a feleségem osztja be a pénzt, aminek nagy része a két gyermekünk taníttatására ment el. Ma már az idősebbik önfenntartó, de a kisebbiket még nekünk kell finanszírozni. Magyarországon egyetemista, s az ösztöndíját állnunk kell, ami elég borsos összeg, emellett 60 000 forint a havi apanázsa. A jövedelmünk nagy részét a rezsire fordítjuk. Egy minimális összeget mindig igyekszünk félretenni, hiszen a mezőgazdaság ciklikus munka, amit megtakarítunk, azt vagy újra befektetjük ebbe, vagy feléljük a kevésbé jövedelmező időszakban. Szórakozni ritkán járunk, olyan hobbim van (az olvasás), ami nem pénzigényes. Amennyit megkeresünk, abból az igényünk szerint meg tudunk élni.

Az értelmiségi Róbert Kisgejőcről:A feleségem meg én kb. 2000 hrivnyát keresünk egy hónapban. Közösen szoktuk megbeszélni, hogy mire mennyit költünk, mire van szükség. Mivel rendelkezünk egy kis háztáji gazdasággal, a konyhára megtermeljük a legszükségesebbeket. A kiadásaink többségét a közüzemi számlák kiegyenlítése és a két gyermek képezi: a kislányom óvodás. Minden családtag kap elég pénzt arra, amire szüksége van. A gyerekek is rendelkeznek saját pénzzel, amit maguk gyűjtöttek össze a nagyszülőktől vagy az ünnepek ideje alatt. Szórakozni nem nagyon járunk, mert nincs rá időnk. Jövedelmünk épp elég arra, hogy a mindennapos gondjainkat fedezze, de nem lehet megspórolni belőle szinte semmit.

A vállalkozó Sándor Munkácsról: A családom havi jövedelme kb. 4-5000 hrivnya. Ezt az összeget osztjuk be úgy, hogy fedezze a mindennapos kiadásokat, de ügyelek arra, hogy mindig legyen egy bizonyos "aranytartalék". A költségvetést a feleségemmel együtt állítjuk össze, de a nagyobb volumenű dolgokban én döntök. A pénz egy része a közüzemi számlák kifizetésére megy el, a három gyerekre, a hétköznapi dolgokra, valamint az autónk fenntartására. Próbáljuk úgy megszervezni a költségvetést, hogy maradjon nyaralásra, pihenésre. Mindketten rendelkezünk saját költőpénzzel. A megtakarításainkat az egészségre tartogatjuk, ezért kötöttünk életbiztosítást is, ami szintén kiadással jár. Tervezzük azt is, hogy a gyerekek taníttatására egy külön bankszámlára fogunk pénzt gyűjteni. Igyekszünk hasznos dolgokat vásárolni, s arra neveljük a három gyerekünket, hogy ők is takarékoskodjanak, s becsüljék meg a pénzt.

A fentebbi nyilatkozatokból is kiderült: Kárpátalján a magyar családok igyekeznek minél jobban beosztani a megkeresett pénzt, s aki tud, az takarékoskodik. Az is elmondható, hogy a jövedelmek összege eléggé lehangoló az árak ismeretében. Igazán változatos szórakozásra szinte alig jut valami. A pénzügyeket szinte mindenhol közös megbeszélés alapján intézik. Ezek a jellemző vonások mind a falun, mind a városban élő családokra érvényesek, vagyis a kárpátaljai magyarság a pénzügyek tekintetében alapvetően egységes szempontokat követ, bármilyen havi jövedelemmel is rendelkezik.

snicer