2007. augusztus 24.

"Könyörögjünk..."

A szentmise első (nagy) könyörgése vasárnap és ünnepnapon a Dicsőség - köznapi misében az Uram, irgalmazz - után hangzik el.

A kollekták - könyörgések - tartalma igen mély teológiát tükröz. "A kollekta az üdvösségről szóló, annak kérdéseit valamely oldalról megvilágító imádság. Nem az élet sokféle ügyes-bajos dolgáról szól, nem arról a "sokféléről", amiben a bibliai Márta fáradozott, hanem arról az "egyetlen szükségesről", melyet testvére, Mária hallgatott az Úr lábainál. Nem arról a sokról szól, ami majd "hozzáadatik nekünk", hanem arról az Isten Országáról, amit Krisztus szerint elsősorban kell keresnünk." S mégis ebben a közös imádságban összegyűlik az egyes hívek (szent csendben felindított) szándéka is, azokat azonban az Egyház a legfontosabb - az üdvösség - távlatába helyezi.

A könyörgés felépítésének részletes elemzéséhez a mai, Évközi 21. vasárnap kollektáját használjuk fel.

Könyörögjünk - Isten színe előtt vagyunk, ide hozzuk a magunk szándékát és az egyetemes Egyház kérését.

Istenünk , - Megszólítás - A könyörgéseket mindig Istenhez - legtöbbször az Atyához - címezzük.

...a te kegyelmed ajándéka, hogy híveid egy akarattal követnek téged. - A kérés üdvtörténeti, üdvrendi, teológiai indítéka.

Add népednek, hogy szeressük, amit parancsolsz, vágyakozzunk arra, amit ígérsz, és e világ változandóságai közepette szívből ragaszkodjunk hozzád, akiben megtaláljuk igazi örömünket. - Maga a kérés - mely harmonikusan következik az ünnep, vagy az adott vasárnap gondolatából, tehát az előző mondatból.

A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. - Záradék - könyörgésünket az Atyához intézzük, a Fiú által (aki már előrement az Atyához), a Szentlélekben (aki eljött, hogy bennünk imádkozzék).

Ámen. - Úgy legyen! A közösség ezzel a szóval kapcsolódik az Egyház könyörgéséhez, így válik az egyben az összes jelenlevő saját, benső könyörgésévé is.

Lengyel Donát OFM