2007. november 23.

2007. november 23., 09:00 , 358. szám

Úgy határoztam, hogy nem tudok köztetek másról, csak Jézus Krisztusról, Róla is mint megfeszítettről - írja Pál a korintusiaknak (1Kor 2,2)

Csak a megfeszített Krisztusról hajlandó beszélni. Mit tett, és amit tett, azt miért tette. Rögtön a lényegre tér. Nem kell szép, tudományos, retorikailag kidolgozott felvezetés. Felesleges, mert ennek ellenére, amikor a Keresztről beszél majd, azt teszik, amit az athéniak. Rögtön arról kezd beszélni, amiben sokan megbotránkoznak, amit kevesen hisznek el: bűnbocsánatra van szüksége, csak és csakis Krisztus kereszthalála által bocsátja meg Isten elkövetett bűneinket, van feltámadás, halálunk után találkozunk mindenképpen Krisztussal. És engedi, hogy eközben a Szentlélek Isten valami megmagyarázhatatlan módon munkálkodjon az emberben, igaz hitre vezesse el azt, aki hallgatja a megfeszített Krisztusról szóló beszámolót.

Érdekes, nem arról a Krisztusról beszél, aki képes volt a vízen járni, halottat feltámasztani, beteget meggyógyítani, parancsolni a viharnak stb. - annak ellenére, hogy ez is hozzátartozott Jézus Krisztushoz. Pál a MEGFESZÍTETT Krisztust hirdette. Ugyanis ebben csúcsosodott ki, ebben érte el célját földre szállása: meghaljon helyettünk, legyőzze a pokol hatalmát, hogy a benne hívők számára egyenes legyen az út életük végén a mennyei világba.

Tapasztalom: ma is legkevésbé Krisztusról mint megfeszítettről akar hallani az ember. Jézusról, aki segít, hogy rendbe jöjjön a tönkrement életünk, aki meggyógyíthat a betegségből, vagy aki szép erkölcsi tanítást adott, vagy aki bűntelenül volt képes élni a Földön - szívesen hall az ember. De bűnbánatról, a bűnbocsánatról, a megváltás SZÜKSÉGESSÉGÉRŐL, a feltámadásról nem akar hallani és beszélni. Inkább struccpolitikát folytat sok ember: lesz, ami lesz, majd meglátjuk; nem akarom tudni...

Adja az Úr, hogy felragyogjon előttünk a Kereszt titka.

Homoki Tibor