2007. november 30.

Advent

Bármilyen szép is a múltba történő visszapillantás, igazi boldogságunkat a jövendőtől várjuk. Ez a várakozás jellemezte Izrael népét is. A Messiásra vártak és ezért talált szokatlan visszhangra Keresztelő János prédikációja: "Jön a Messiás, Isten küldötte, őszinte megtéréssel, életünk megjobbításával készüljünk fogadására." Ez a felhívás nem csupán a tegnapok pusztaságába csengett, visszhangra vár a mi életünkben is. Jézus az idők végeztéig útban van hozzánk, találkozni akar minden nemzedékkel.

Jön a Megváltó, ha nem is úgy, ahogy azt sokan elképzelik. Nem az erő és hatalom fegyverzetében lép a földre, sokkal inkább, hogy könnyeiben fürdessen meg minden bűnöst. Azért jön, hogy a tékozló fiakat figyelmeztesse Isten eltékozolhatatlan szeretetére. Azért jön, hogy neki ajándékozzuk életünket. Jézus azért jön, hogy elvegye a világ bűneit. Azért jön, hogy irgalmával és türelmével segítséget nyújtson életünk megjobbításához. Bűneink összetörték bennünk a jóságot, a szeretetet, a kapott kegyelmeket, de Jézus sohasem mond le rólunk. Ő újra és újra felkínálja nekünk a megújulás lehetőségét. Itt áll szívünk ajtaja előtt és kopogtat.

Ha az adventi szent időben nem igyekszünk közelebb hajolni Istenünkhöz és nem vagyunk hajlandók módosítani életünk útirányát, akkor a karácsony nem hoz megújulást lelki életünkben. Ha őszintén magunkba nézünk, mindig fölfedezhetünk szívünkben olyan titkos rejteket, ahol még nem Isten az Úr. Korunk emberének sajnálatos módon eltompult a lelkiismerete, elvesztette bűntudatát. A megtérés azzal kezdődik, hogy felismerjük tévedésünket és az Istennel kialakított szeretetközösség szükségességét. Az adventi idő ilyen lelki megújulásra biztat mindnyájunkat. Nem elég bűnbánatot tartani, nem elég megsiratni a múltat, hanem változtatni kell életünk gyakorlatán.

Jézus nem egy éjszakára jön el hozzánk, hanem egész életünkre. Ha az Isten betér életünkbe, mindent el kell követnünk, hogy most már örökre velünk maradjon.

Hrabár Tamás