Háború és erotika

A szerelmes sóhajok akkor sem némulnak el, amikor az ágyúk szólnak

2007. december 7., 09:00 , 360. szám

A szerelmes sóhajok akkor sem némulnak el, amikor az ágyúk szólnak - így fogalmazta meg a Szerelem, háborúk és szexualitás című kiállítás központi gondolatát annak három francia történész szervezője: Francois Roque, Fabricius Vargili és Daniel Voldman.

Hazafias és erotikus plakátok, romantikus postai levelezőlapok és a frontról küldött intim levelek, katonák életének pikáns jeleneteit ábrázoló képek, prostituáltak naplói és pajzán szuvenírek, szobrocskák - összesen több mint 480 ilyen és ehhez hasonló kiállítási tárgy látható december 31-ig a francia hadsereg múzeumában, melyet a nevezetes párizsi Invalidusok palotájában alakítottak ki.

Ennek a világháborús idők 1914 és 1945 közötti szexuális életét bemutató kiállításnak az anyagát hosszú évek kitartó munkájával gyűjtötték azokban az országokban, amelyek a 20. század két nagy háborújának fő résztvevői voltak, azaz Franciaország, Németország, Oroszország, Nagy-Britannia és az USA katonai levéltáraiban.

A kiállítás anyaga komoly visszhangot váltott ki világszerte, bár a szervezők állítása szerint nem a népszerűséghajhászásra törekedtek. Céljuk sokkal romantikusabb volt: szerették volna bebizonyítani, hogy még a legszörnyűbb háborús konfliktusok sem ölik ki az emberekből azt a vágyat, hogy szeressenek, s őket is szeressék. Ezenkívül a történészek a rendelkezésükre álló anyagok alapján szerették volna rekonstruálni a katonák és a polgári személyek szexuális életét abban az Európa számára olyannyira nehéz korszakban.

Ennek eredményeként a bemutatott anyagban egymást váltják a szűziesebb kiállítási tárgyak, mint például egy-egy szentimentális képeslap, melyet a háború által elválasztott szerelmesek írtak egymásnak, és az olyan, lényegesen pragmatikusabb dokumentumok, melyek az ellenség által megszállt városok életét hivatottak bemutatni.

Például látható a kiállításon egy francia prostituált naplója, mely sokatmondó bizonyítéka az éjjeli pillangók nehéz munkájának és egyben patriotizmusának is a németek által megszállt Franciaországban. Íme egy feljegyzés a naplóból: "Kedd, 14:30. van Trükk tábornok, 200 frank. 16:30. Obersturnbanführer, 100 frank. 17:00. Jean (ingyen)". Igaz, a háború után ez a fajta altruizmus feledésbe merült. Ennek bizonyítékaként a kiállításon látható azoknak a francia nőknek a kényszernyírása, akiket a németek ágyasainak nyilvánítottak.

Legalább ennyire érdekesek az első világháború idejének propagandáját illusztráló anyagok: erotikus töltetű képek, melyek a fiatalembereket voltak hivatottak a hadseregbe csábítani, illetve a hatóságoknak azok a törekvései, melyek az újoncokat a véletlenszerű nemi kapcsolatoktól vagy legalábbis azok nem kívánt következményeitől voltak hivatottak megóvni. "Menj a bordélyba, ne egy utcai prostituáltat hívj el!" - szólítják fel a katonákat a kor francia és német plakátjai. A szerelem nyilvántartásba vett papnői ugyanis rendszeresen estek át orvosi vizsgálaton, így általuk ritkábban fertőződtek meg "kuncsafjaik".

Nem feledkeztek meg a szervezők az orosz birodalomról és a Szovjetunióról sem. Egyik érdekessége a kiállításnak az az 1917-ből származó plakát, amely a homoszexualitás témáját érinti, s két egymást szenvedélyesen ölelő orosz katonát ábrázol.

A történészek számára minden időben különösen értékesnek számítanak a szemtanúk, például a harci cselekményekben részt vettek vallomásai. "A német hadseregben (...) a katonák szabadságot kaptak, voltak ott bordélyok is, úgyhogy a katonának volt hol lazítania, szerelemmel foglalkoznia - emlékezik azokra az időkre némi irigységgel Viktor Nyekraszov író. - Nálunk viszont se kimenők, se nyilvánosházak. A tisztek a híradós lányokkal, ápolónőkkel éltek, a személyi állománynak pedig csak az önkielégítés maradt."

A francia kutatóknak egyébként sikerült kideríteniük, igenis történt kísérlet arra, hogy bordélyt hozzanak létre a szovjet katonák számára. Ám a titkos kísérlet megbukott: azok után, hogy a tisztek első csoportja megpihent a "pihenőházakban", minden barátnőjüket magukkal vitték a frontra. Így azután, mivel a parancsnokság attól tartott, hogy a káderhiány állandó problémájává válik a szovjet bordélyházaknak, lezárták a projektet. (Kárpátalja/Korreszpondent)