Vélemények pro és kontra

Határátlépés Schengen után

Hová tűntek azok az idők, amikor még százméteres kocsisorok araszoltak a tiszaújlaki határátkelő felé, s a többség számára hosszú-hosszú órákba telt, mire egyáltalán eljutottak az átkelőhely területére vezető sorompóig? Hová lett a jórészt illegális üzemanyagexporttal foglalkozó gépkocsivezetők hada?

Mert amikor a minap, egy hideg téli délelőttön átsétáltam a tiszaújlaki közúti hídon, hogy cikket írjak a schengeni zónához való magyar csatlakozás utáni határátlépési helyzetről, elég gyér forgalom fogadott az átkelőhelyen, melynek területére immár sorban állás nélkül hajtanak be a gépjárművek. De mi változott, miként is vélekednek a határátlépésről a gyalog vagy kocsival közlekedő átkelők?...

Sem jobb, sem rosszabb nem lett a helyzet, s a magyar határőröknek, vámosoknak a határátlépőkkel szembeni magatartása sem változott - szögezi le lakonikus rövidséggel egy nevét elhallgató kárpátaljai gépkocsivezető.

Az itteniek sokkal nehezebben jutnak át a határon, mint korábban, mert a vízumokat úgy adják ki, hogy az nem igaz... - mond ellent a Tiszaújlakon élő édesanyja meglátogatása után gyalogosan hazafelé bandukoló, már 13 éve Tiszabecsen lakó Zsibai Bálintné. - Azt hittem, a kishatárátlépővel könnyebben jöhet majd át hozzánk az édesanyám, de kiderült, hogy a valóság nem fedi a vágyakat. Így is szükség van az útlevélre, mert ebbe teszik bele a betétlapot, az útlevélért pedig 300 hrivnyát kell fizetni, noha ez nem kis pénz egy nyugdíjas számára, s ráadásul másfél hónapot kell várni, mire átveheti az okmányt. Más lenne persze a helyzet, ha a személyi igazolvány is elég lenne a kishatárátlépőhöz, de hát nem így van...

Nem könnyű dolog átjutni a határon, a magyarországi vezetés már akkor megnehezítette a helyzetünket, amikor bevezették, hogy a C-típusú vízum megszerzéséhez be kell szereznünk a meghívólevelet meg a többi hivatalos okmányt - dohog egy neve közzétételét nem óhajtó kárpátaljai férfi. - És nagyon rosszul esett, amikor a magyar kormányfő annak idején a magyar állampolgársághoz alanyi jogon való hozzájutásunk ellen kampányolt.

A határátlépésben semmi sem változott azzal, hogy Magyarország csatlakozott a schengeni övezethez, mert idejében felkészültek a csatlakozásra - fejti ki az ugyancsak helyi Nagy Lajos. - Gond nélkül át lehet jutni a határon, s az átkelés ideje sem lassult le. Az időtartam a forgalomtól függően mikor csökken, mikor növekszik, de gépkocsival általában egy fél óra alatt átléphetünk a túloldalra - teszi hozzá.

Én viszont azt tapasztaltam, hogy rosszabb lett a helyzet - polemizál egy gyalogosan hazafelé tartó, névtelenséget kérő magyar állampolgár. - Ha két doboz cigarettát viszek át a határon, órákat vesz igénybe a vámkezeltetése, a minap is délelőtt tíz órától délután fél háromig ücsörögtem a határon, mire végeztek vele. Ha viszont nem vámkezeltetem, de megtalálják, akkor jön a személyi motozás, bekísérnek egy hivatali helyiségbe, és meztelenre kell vetkőznöm a vizsgálathoz. Ami pedig a határátlépés időtartamát illeti, korábban húsz perc alatt átjutottam, de most nagyon lassan megy a gyalogos sor, nyolc órát kell várakoznom az ukrán vámnál is, meg a magyar vámnál is.

Nem vettem észre, hogy változott volna a helyzet a schengeni zónához való csatlakozásunk óta - fejti ki a mikrobuszával az átkelőhely területéről éppen kigördülő penyigei Károly Bertalan. - Ugyanúgy mennek a dolgok, mint korábban, fél óra alatt átkelünk a határon, a határőrök, a vámosok pedig mindkét oldalon kulturáltan viselkednek a határátlépőkkel...

Ezek után mit vonhatunk le következtetésként? Úgy látszik, ki így, ki úgy éli meg a határon való átkelést...

Lajos Mihály