2008. május 23.

Engedjétek hozzám jőni a gyermekeket és ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké az Istennek országa (Márk 10,14b)

Jézus parancsot ad tanítványainak, hogy ne legyenek éppen ők az akadályok a gyermekek előtt. Mennybemenetelekor ismét emlékezteti őket a missziói parancsban, hogy feladatuk tanítvánnyá tenni minden népet. Milyen nehéz is a tanítvánnyá tétel! De Jézus itt csak annyit kér tőlünk, hogy se gondolkozásunk, se cselekedeteink ne gátolják a legkisebbeket Jézus megismerésében. Az első feltétel ehhez, hogy legyenek gyermekek, akiket hozzá vezetek. Ma ebben a gyermekszegény, felvilágosult korban félő, hogy nincs kit Jézus elé vinni. A "gyermekáldás" már csak "terhesség". Teherré lett az ajándék. Az elmúlt 50 év alatt 6 millió abortusz volt Magyarországon. De nálunk sem jobb a helyzet. Az elmúlt 17 évben Ukrajnában ez a szám hivatalosan eléri a 30 milliót. Aki Istennek engedelmes életet akar élni, az vállalja a gyermekeket és nem riasztja el a világ "kényelemigénye", mert bízik Megváltójában. A második feltétel, hogyha már elfogadtam a gyermeket és nevelem, vajon odaengedem-e az Úrhoz, ahogyan Ő kéri? Talán a tanítványok a maguk módján jót akartak, hiszen Jézust nem szabad megzavarni. Mi is így gondolkozunk, ha zavar a gyermeksírás a templomban, ha gondolatban a szülőket szidjuk, miért nem neveli azt a rá bízott "áldást". Jézus parancsa ma nekünk szól. Minden gyermeket ajándékba kaptunk, hogy Hozzá vezessük és Rá bízzuk. Ha oda merem engedni, Jézus ajándékát, az örök életet kapja meg. Kész egy egész országot, egy otthont is adni hozzá. Ne legyen hontalan, hanem legyen egy mennyei hona. Nem kér lehetetlent tőlünk: Ő magához hívja gyermekeinket. Hadd engedelmeskedjenek Neki!

Dávid Árpád