"A történelmi múlt köt össze bennünket"

Interjú Seszták Oszkárral

2008. július 18., 10:00 , 392. szám

Az idei Turul-ünnepség ünnepi szónoka Seszták Oszkár, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közgyűlés fideszes elnöke volt. A vidékünkön mind gyakrabban megforduló politikust mindenekelőtt Kárpátalja és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye kapcsolatairól kérdeztük.

- Mi az alapja megyéink kapcsolatának, amelyek meglehetősen furcsa szomszédságba kerültek egymással a határ két oldalán a trianoni szerződés nyomán?

- Elsősorban a közös történelmi múlt köt össze bennünket, de reméljük, hogy a jövő lehetőségei is. Különösen fontos beszélni erről most, Magyarország schengeni csatlakozása után, ami köztudottan nagyon megnehezítette a kárpátaljaiak kapcsolattartását az anyaországgal. Ezen mindenféleképpen javítani kell. Azt gondolom, hogy a magyarigazolvány lehet a kibontakozás útja, mely a lengyel példára alapozva, a magyar Országgyűlés döntésének megfelelően a lengyelkártyához hasonló kedvezményeket biztosíthatna a helyi magyarság számára a határátlépés terén. Úgy vélem, jelenleg minden a magyar kormányzat elszántságán és elkötelezettségén múlik.

- Európa egyelőre inkább elválaszt bennünket, mintsem hogy egyesítene. Ebben az esetben mi jelenthetné a kitörési pontot? Esetleg a mostanság sokat emlegetett regionalizmus?

- Igen, a regionalizmus, amelyhez az 1993-ban a térségben elsőként megalakult Kárpátok Eurorégió jelenthetné a keretet. Olyan keretet, amellyel az elmúlt években még nem igazán éltünk. Egyik legfontosabb ambíciómnak tartom, hogy ennek az együttműködésnek új lendületet adjunk, adhassunk. A Kárpátok Eurorégió fennállásának 15. évfordulója kapcsán nemrég Nyíregyházán megrendezett ülésen sikerült elhárítanunk a szervezet működését akadályozó problémákat.

- A két megye kapcsolatairól szólva hajlamosak vagyunk szinte kizárólag a gazdasági eredményekkel előhozakodni. Mi a helyzet a kultúrával?

- Természetesen a gazdaság terén is állhatnának sokkal jobban a dolgok. A két megye egyike sem tartozik a legfejlettebb régiók közé a maga országában, ilyen értelemben tehát két szegény rokon barátsága ez, de talán éppen a gyengeségünkből meríthetnénk erőt a gazdasági kapcsolatok terén. Ami a kultúrát illeti, vannak pozitív példák. Így például említhetném a Nyíregyházi Főiskola és a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola együttműködését, vagy azt a körülményt, hogy számos magyar önkormányzat is hozzájárult a beregszászi főiskola főépületének rekonstrukciójához. Persze ennél sokkal élőbb kapcsolatokra volna szükség a civil szervezetek, az emberek szintjén is.

- A Turul-ünnepségen mondott beszédében kiemelte, hogy Sólyom László révén anyaországi támogatást kapott Kárpátalja a magyar oktatási rendszer megvédéséhez. Bízik abban, hogy további segítségre is számíthatunk Magyarország részéről e tárgyban?

- Meglepően pozitív tapasztalataim vannak ebben a vonatkozásban, hiszen például a magyar oktatási minisztériumban kikérték a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség véleményét is ez ügyben. Ez igen szokatlan, de előremutató jel, hogy a döntéshozók felismerték a helyzet komolyságát, azt, hogy a helyi magyarság jobban érti a saját problémáit, mint ők a budapesti íróasztalaik mellől.

- Hogyan látja a két megye közös jövőjét?

- Úgy, hogy Ukrajna az Európai Unió teljes jogú tagjává válik, ugyanolyan átjárható határokkal, mint Szlovákia. Ez jelenthetné az egyedüli gyógyírt a történelmi sebekre és sérelmekre is, természetesen mindazon nehézségekkel és problémákkal együtt, amelyekkel - mi ezt most már nagyon jól tudjuk belülről - az EU-tagság jár.

szcs