2008. augusztus 8.

Jézus gyakran szólott példabeszédekben, tanítván a népet Isten országának titkairól. Ezekre a példabeszédekre vagy parabolákra jellemző, hogy Jézus egyszerű módon, a mindennapi életből vett cselekményeket használ fel példa gyanánt, felruházva azokat egy nagyobb, tágabb jelentéssel. Egyházunk egy ilyen példabeszédet ír elő a pünkösd utáni 13. vasárnapra, mégpedig a gonosz szőlőmunkásokról szóló parabolát.

Ennek a példabeszédnek a jelentését két helyen is kereshetjük, illetve megtalálhatjuk: az üdvtörténetben, mégpedig a választott nép történetében és természetesen a mi életünkben is.

A szőlősgazda, aki Istent jelképezi, megtesz mindent azért, hogy szőlője biztonságban legyen: sövénnyel bekeríti szőlőjét, belül gödröt ás és őrtornyot épít. Ez az üdvtörténetben arra utal, hogy Isten kivezeti Izrael népét a rabságból, bevezeti a "tejjel és mézzel folyó földre", az ígéret földjére, ahol a nép biztonságban és boldogan élhet. Viszont a szőlőmunkások elfordulnak a gazdától, a betakarított szőlő után küldött szolgák közül "az egyiket megverték, a másikat megölték, a harmadikat megkövezték", végül pedig a szőlősgazda fiát, az örököst is megölték. Izrael népe is annak ellenére, hogy Isten minden jóval megáldotta őket, elfordult Tőle, hol a bálványimádás vétségébe estek, hol csak egyszerűen nem hallgattak a Mindenható szavára, s a megtérítésükre küldött szolgák, a próféták közül is sokat megöltek. Végül pedig magát Jézus Krisztust is, Isten egyszülött Fiát, aki azért jött, hogy megváltsa a világot, üdvözítse az eltévedt emberiséget.

A mi életünk is része az üdvtörténetnek. Bennünket is számtalan jóval látott el az Úristen. De vajon milyen az én magatartásom, az én viszonyom Istenhez? Tudok-e hálás lenni neki azért a sok jóért, amivel ellátott engem, vagy pedig a magatartásom olyan, mint a gonosz szőlőmunkásoké? Figyeljünk, legyünk éberek cselekedeteinkben, hogy mikor eljön a szőlő ura, mint Isten új népe, méltók lehessünk az Ő bizalmára!

Fülöp János