Tóth Dóra: Amit nyerünk a réven, azt elveszítjük a vámon

Az utóbbi időben egyre több kárpátaljai magyar szülő íratja gyermekét ukrán iskolába, több magyar iskolában kérvényezték az ukrán osztály beindítását. E tendencia kapcsán a nagyberegi Tóth Dóra nyugdíjas tanítónővel, az első osztályos ábécéskönyv és olvasókönyv szerzőjével beszélgettünk, aki negyven évig dolgozott tanítónőként, tizenkét éven keresztül pedig munkássága és eredményei elismeréseként módszertani szakcsoportvezető volt. Dóra néni mind a mai napig korrepetál alsós gyerekeket, tehát minden részletében ismeri a problémákat.

- Miért fontos egy magyar gyerek számára a magyar iskola?

- Mindenekelőtt a félreértés elkerülése végett leszögezném, hogy nem az ukrán nyelv tanítása miatt, nem az ukrán osztályokba való beiskoláztatás miatt vagyok nagyon felháborodva, hanem amiatt, ha bármilyen anyanyelvű kisgyereket bármilyen idegen nyelven akar taníttatni egy szülő. A legjobban az aggaszt, hogy a szülők társul szegődtek az olyan pedagógusok csoportjához, akik mindenáron tönkre akarják tenni a kisgyerekek idegrendszerét és lelki épségét. Igaz, a pedagógusok felsőbb utasításra teszik ezt, míg a szülők felelőtlenségből. Pedig a szülők jót akarnak a gyereküknek. Vannak, akik azt hiszik, a legfontosabb a boldoguláshoz, hogy az államnyelvet megtanulják. Csakhogy a mérlegnek két serpenyője van: vagy a nyelvet fogja tudni (konyhanyelvi szinten) a gyerek, vagy a tantárgyakat alaposan. Ráadásul egy idegen nyelvet csak az anyanyelvre alapozva lehet jól megtanulni. Egy kisgyerek az anyanyelvén még csak fecseg, a meséken, az elbeszéléseken és az irodalmi műveken keresztül ismeri meg a helyes irodalmi nyelvet. De ha az ukrán osztályba járó magyar gyerek nem olvas az anyanyelvén, ráadásul a tanórákon kívül magyarul beszél, otthon a szüleivel és a társaival is, akkor konyhanyelvi szinten marad ukránból is, magyarból is. Később nagyon nehezen lehet behozni ezt a lemaradást. Az ilyen fiatal sem az ukrán anyanyelvű, sem a magyar iskolát végzett gyerekekkel nem lesz versenyképes. Értelmesebb emberek beszélgetésébe egyik nyelven sem fog tudni beleszólni. Emiatt az ilyen felnőttek a legtöbb esetben gátlásosak és visszahúzódóak.

Egy elsős kisdiák a legjobb akar lenni mindenben, nagyon szeret versenyezni. A magyar anyanyelvű gyerek egy ukrán osztályban nagy hátránnyal indul, ami azt vonja maga után, hogy vagy meghátrál és nem csinál semmit, vagy belebetegszik, hogy megfeleljen az elvárásoknak. A stressz miatt izzadni kezd a gyerek tenyere, forgolódni fog éjszaka az ágyában, végül még be is pisilhet. A szülő pedig nem érti, hogy mi történhetett az ő egészséges hatéves gyerekével. Negyven évig dolgoztam kisiskolásokkal, de most úgy le vannak terhelve a tananyaggal, hogy anyanyelvi szinten is elég megbirkózniuk vele. Úgy nyomja őket a sok tanulnivaló, mint ahogyan naponként húzza a vállukat az irgalmatlan méretű, nagy súlyú iskolatáska. Ennyi sápadt arcú, karikás szemű kisgyereket régen nem lehetett látni az iskolapadokban. És mi lesz, ha ehhez még hozzájön a stressz? El sem tudom képzelni, mit kezdtem volna egy olyan tanulóval az osztályomban, aki egy szót sem tud magyarul, mert eddig más nyelven értett és más nyelven beszélt.

Ma is korrepetálok alsós gyerekeket, ismerem a tananyagot, és állítom, hogy a magyar iskolák ukrán tanterve alapján valóban nem lehet megtanulni az államnyelvet. Döntse hát el a szülő, hogy most ukránból korrepetáltatja a gyerekét, vagy ukrán osztályba íratja és majd az összes tantárgyból korrepetáltatni fogja. Mert ha elkezdi tanulni a kémiát, bilológiát, történelmet, fizikát, matematikát, a felét sem fogja érteni.

A hetvenes évek végén már volt egy, a mostanihoz hasonló hisztéria, sok szülő akkor is elhitte, hogy csak úgy tud majd a gyereke érvényesülni, ha ukrán vagy orosz osztályba jár. Végül ennek pontosan az ellenkezője igazolódott be Nagyberegen. Míg az ukrán osztályok végzősei közül szinte senki nem csinált említésre érdemes karriert, addig az akkori magyar osztályos gyerekek közül öten orvosok lettek, négyen iskolaigazgatóként dolgoznak, és a jelenlegi tanácselnökünk is el tudja látni a feladatát, jól meg tudta tanulni az ukrán nyelvet. Nem látom a magyar iskola hátrányát. Én is magyar iskolába jártam és a két lányom is. Az idősebbik lányom egyetemet végzett, a fiatalabb zenetanárnő lett. Nem hiszem, hogy többre vitték volna, ha nem magyar iskolába járnak, nem beszélve arról, hogy mi mindennel lennének ma szegényebbek.

A mai gyerekekre annyi megterhelés nehezedik, hogy szinte nincs is gyerekkoruk, most pedig sok szülő tovább súlyosbítja azzal, hogy ne csak a tananyag legyen sok, hanem még egy idegen nyelven tanulják is azt. Meggyőződésem, hogy csak akkor van alapos tudása egy gyereknek, ha tudatosan tanul, tehát megérti a tananyagot, ez pedig szerintem idegen nyelven nagyon lassan és nehezen megy.

- Miért nem tudják a magyar iskolában megtanulni a gyerekek az ukrán nyelvet? Min kellene sürgősen változtatni?

- Szerintem az a baj az ukrán tantervvel, hogy minden órán új szöveggel, új szavakkal találkozik a gyerek. Szerintem az idegennyelv-tanítás elfogadott módszereinek megfelelően úgy kellene felépíteni a tankönyvet, hogy egy megtanulandó szöveghez kapcsolódjanak a gyakorlatok, majd a szövegben szereplő szavakból kellene összeállítani kis versikéket, hogy egy gyerek egy szóval legalább háromszor találkozhasson, így az bevésődjön jól a memóriájába. Ma nincs megfelelő szótármunka. A legnagyobb baj pedig abban van, hogy a mi magyar gyerekeink nem ukrán nyelvet tanulnak az elemi osztályokban, hanem ukrán nyelvtant és irodalmat. Attól, hogy jól el tud olvasni egy ukrán szöveget, nem fog tudni a boltban egy kenyeret megvásárolni.

Tehát ahhoz, hogy eredményes is legyen az ukrán nyelv oktatása a magyar iskolákban, teljesen új programra és új tankönyvekre van szükség. Szerencsésebb lenne, ha ezeket magyarul is jól beszélő szakemberek írnák, akik alkalmazkodni tudnak a magyar nyelv logikájához.

Most csak arra kérnék nagy tisztelettel minden szülőt (legyen az bármilyen nemzetiségű), hogy hagyja gyermekének felépíteni a tudás fundamentumát az anyanyelvén.

Badó Zsolt